Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

184 A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek minis­tere ; Lecketanuláshoz szoktat és nem tudomá­nyos munkához. Sándor Pál : Először tanulja meg a leckét, azután jön a tudományos munka. Bernolák Nándor: Ha nincs a tanárnak elég ideje, ott vannak a tanársegédek. Tessék ezek intézményét behozni. Itt van — különösen a jogi karról beszélek — egész sereg menekült jogakadémiai tanár, méltóztassék ezeket valahogy beilleszteni a rendszerbe ugy, hogy foglalkoz­tassa az .ifjúságot, mert valami módon az eddigi rendszeren, amely nem a tanszabadság rendszere volt a jogi karon, de az ifjúság legnagobb részére a nemtanulás szabadsága, okvetlenül változ­tatni kell. Ugyanitt kénytelen vagyok rámutatni arra is, ami nagyon szorosan összefügg a numerus clausus kérdésével, hogy ha azt akarjuk, hogy intenziven kiképzett ifjúságunk és különösen intenziven képzett birói és közigazgatási testü­letünk legyen, gondoskodnunk kell annak a kez­detben már igen jól bevált intézménynek tovább­fejlesztéséről, amely a tiszviselőknek jogi tovább­képzéséről gondoskodott. Ez most már néhány esztendő óta szünetel, pedig ezek a rendkívüli idők nemhogy csökkentették volna a jogi tovább­képzés fontosságát, hanem rendkívüli mértékben fokozták, mert uj jogrendszer állott elő és ennek a jogrendszernek irányelvei, céljai felől tájékozat­lan birói és közigazgatási testületünknek nagy része. Ha ilyen reformmal, a tanítás intenzívvé tételével, kötelességtudáshoz tudjuk szoktatni az ifjúság ezreit, . . . Gaal Gaszton : Az volna a legfontosabb ! Bernolák Nándor :... azokat, akiket egye­temeinkre és főiskoláinkra felvettünk, akkor a kultuszminister urnák ez a javaslata áldás lesz az országra és nemhogy kikapcsolna bennünket az európai kulturközösségből, hanem jóval ma­gasabb "szintre fogja emelni a magyar nemzetet, mint amely szinten eddig állott. Ezután jön a másik, a nehezebb kérdés, hogy t. i. milyen módon történjék a kiválasz­tása azoknak, akik a numerus clausus folytán az egyetemekre felveendők. A minister ur javas­lata teljesen nyitvahagyja a r kérdést és rábízza az egyes tanártestületekre. Én nem tartom ezt a rendszert sem olyannak, amelyben megbízni nem lehetne, mert hiszen tanártestületeink leg­több tagja szereti nemzetét, szereti az ifjúságot, szereti a tudományt. Az utolsó években mégis sok csalódás ért minket a tanártestületekben. A proletárdiktatúra alatt, de már az első for­radalomban is máról-holnapra sokan feladták a maguk addigi elvi álláspontját. Pl. egy köztisz­teletben álló profeszor az első héten, mikor a forradalom kitört és a Nemzeti Tanács meg­alakult, tudományos folyóiratban vitatta, hogy a Nemzeti Tanács tagjait ugyanaz a felelőtlen­ség illeti meg, mint addig a királyt, mert hiszen ugyanazon jogot gyakorolja a Nemzeti Tanács évi szeptember hó 3-án, pénteken. ma, amelyet 0 felsége gyakorolt azelőtt. (Moz­gás. Egy hang a baloldalon : Kmety !) Nem, £z nem Kmety volt. Én nem akarom megbélyegezni, csak rámutatok, hogy olykor kiváló férfiaknál sincs meg a jellemnek az az ereje, hogy nagy fordulatoknál, nagy kataklizmáknál szilárdan megmaradjanak régi elvi álláspontjukon. Mikor később a társadalomban erősen ki­fejlődött nagyon erős indulat a zsidókkal szem­ben, akik jelentékeny részt vettek a forradalom­ban és az ország felforgatásában, akkor ennek az országos hangulatnak befolyása alatt a tanári kar a múlt évi pótszemeszterre, mint tudni méltóztatik, egyetlen zsidót sem vett fel. En sem az egyik, sem a másik álláspontot elfogad­hatónak nem tartom. Ennélfogva, hogy a tanári testületeket a hangulatok kényszerítő erejétől felszabadítsuk, de meg főképen azért, hogy a felvételnél ennek a Nemzetgyűlésnek világos akarata nyilatkozzék meg, bátor vagyok javasolni, hogy állapítsuk meg teljesen nyíltan és őszintén azokat az irányelveket, amelyeket a felvételnél szem .előtt kell tartani. Ötven és néhány képviselőtársammal együtt ezeket az irányelveket a következőkben véltük leszögezni ; a részletes tárgyalásnál erre nézve bátor leszek forma szerint is javaslatot be­nyújtani (olvassa) : »Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a, fel vételt kérők szellemi képes­ségeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.« Méltóztassék megengedni, hogy ennek meg­indokolására felhozzam a következőket. (Halljuk ! Halljuk ! Az bizonyos, hogy a numerus clausus a beiratkozások tekintetében sújtani fogja a tár­sadalom minden rétegét. Nyilvánvaló, hogy sokkal több hallgató fog jelentkezni, mint amennyi felvehető, épen ez teszi szükségessé a numerus clausust. A felvehetőket nem fogják egyetlen társadalmi rétegből kiválogatni, hanem valamennyiből, mert ez nemzeti érdek, amely elől kitérni nem lehet. Világos, hogy a legelső szempont, amely kell hogy irányadó legyen a kiválogatásnál, a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság. Saj­nos, a magam közvetlen környezetében is, a debreceni egyetemen, ahol közvetlenül figyeltem meg a dolgokat, módom volt szomorú tapaszta­latokat tenni. Egyik tanártársam, aki előbb igen komoly tudományos munkásságot fejtett ki, (Sándor Pál közbeszól.) aki, hogy Sándor Pál t. képviselőtársamnak feleljek, zsidó szárma­zási! ember volt, de akit az egész országban megbecsültek, sőt az egyetem rektorává válaszr tottak, amikor jött a felfordulás, elveszítette a

Next

/
Oldalképek
Tartalom