Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

182 A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. kívüli időkre szól és hogy igenis vissza fog térni — remélem igen rövid idő alatt és ebben a magyar állam minden polgára közreműköd­hetik — idő, amikor nemcsak a teljes tanszabadság érvényesül, de mindenkinek újra módja lesz a legmagasabb életpályára kiképezni magát, ha erre magában erőt és hivatottságot érez. Amikor ezt hangsúlyozom, ugyanakkor arra a félreértésre is rá kell mutatnom, mintha itt valami nagyszámú ifjunak a visszaszorításá­ról és nem az egyetemi tanításnak az eddigi­nél helyesebb mederbe szorításáról volna szó. Hogy mennyire téves ez a beállítás, arra nézve felhozom a következő dolgot. Itt Buda­pesten ma három tudományegyetem működik, a budapesti, a kolozsvári és a pozsonyi tudo­mányegyetem. Ezenfelül működik a debreceni is. Nemcsak most, t. Nemzetgyűlés, mikor három egyetem egy városban van, de addig is, amig ezek az ország különböző részein voltak elhe­lyezve, a vallás- és közoktatásügyi kormányzatnak minden erőfeszítése, magának a törvényhozásnak minden áldozatkészsége hiábavalónak bizonyult annak a célnak szempontjából, hogy az ifjúság lehetőleg arányosan oszoljék meg a különböző egyetemek között is. Szádeczky Lajos t. tanár­társam bizonyíthatja a kolozsvári egyetemre vonatkozólag, hogy ez az egyetem, amely — mondom — itt működik Budapesten, nem ren­delkezik talán egytizedrészével annak a hallga­tóságnak, amely a budapesti egyetemet terheli és amellyel megbirkózni nem képes. Szádeczky Lajos: Ez tényleg igy van! Ugron Gábor: Az a baj, hogy akit elutasí­tanak, az oda nem mehet. Bernolák Nándor: Kérheti a felvételt. Ugron Gábor : A minister kijelentette, hogy nem kérheti ! Ha budapestin elutasították, oda nem mehet ! Bernolák Nándor: Erre még ki fogok ter­jeszkedni. Magában az a tény, amelyet tegnap emiitett fel a kultuszminister ur, hogy t. i. egyetlen orvosprofesszornak 5000 hallgatóval kell foglalkoznia ugyanakkor, amikor a testvér­egyetemekre 10—15 hallgató iratkozik be, tart­hatatlan állapot, amelyen természetszerűen se­gíteni kell. Es nekem ez ellen ne hozzanak sem a liberalizmus ideológiájából, se Európa más államaira való hivatkozásból vett érveket. Né­metországban, ahol minden jobb diák köteles­ségének tartja, hogy Berlin mellett Münchent, Heidelberget, Bonnt és más egyetemeket is meg­látogasson és ahol régi tradíciók nyomán ter­mészetszerűleg megoszlik az ifjúság a különböző egyetemek között, ott ilyen túlzsúfoltság alig állhat elő. Viszont más kisebb egyetemeken a teljes Képtelenség sem következhetik be, és ha az utolsó évtizedekben pl. a berlini egyetemen bizonyos túltömöttség elő is állott, annak a városnak, annak az egyetemnek, meg azután az egész nagy német birodalomnak teljesen más természete ott elviselhetővé teszi azokat az álla­potokat, amelyek Budapesten el nem viselhetők. Olyan intézkedésre tehát, amely az ifjúsá­got kényszeríti, hogy megoszoljék a külömböző egyetemek és főiskolák között, de egy olyan intézkedésre sem, amely arra kényszeríti őket, hogy pl. a túlzsúfolt jogi pályáról menjenek gazdasági vagy kereskedelmi pályára, nem lehet azt mondani, hogy kizárja a magyar ifjúságot az ország ujjáépiíésének nagy művéből. Ugron Gábor t. képviselőtársam azt veti ellen, hogy nem lesz lehetséges egy olyan ifjunak, aki a budapesti egyetemre kérte a felvételt, de eluta­sítást nyert, másutt jelentkezni. A törvényjavas­lat e tekintetben kizáró okot nem állit fel. Lehetetlennek tartom, hogy ha valaki két helyre folyamodik, akkor már az ő kérését semmisnek, olyannak tekintsék, amely nem tár­gyalható. En azt hiszem, hogy módjában van mindenkinek, figyelembe véve a körülményeket, körültekinteni, hol kevesebb aránylag a folya­modó és benyújthatja kérvényét ott, ahol keve­sebb van. Például aki látja, hogy a budapesti egyetem túl van zsúfolva, az fordulhat a pozsonyi vagy kolozsvári egyetemhez, amely ugyanitt, Budapesten folytatja működését. Meg vagyok győződve arról is, hogy ha a későbbi beiratkozások során az derülne ki, hogy az ifjúság jelentékeny része az egyik egyetemről kiszorult, a másik egyetemen pedig nincs betöltve a minimális létszám, akkor módot fog találni az egyetemek és a kultusz­minister ur bölcsessége, hogy ezek az ifjak ott helyet találjanak. (Felkiáltások a baloldalon : Ha meg felélnek a nemzethűség szempontjából!) Természetesen. Pető Sándor: De nem a karhatalmi urak fogják azt elbírálni! (Félkiáltások a balolda­lon : Intézményesen ! A törvényben nincs kar­hatalom !) Bernolák Nándor: A decentralizáció vár­ható eredménye maga tehát jórészt elveszi a javaslatnak azt az élét, amelyet egyesek ipar­kodtak belemagyarázni. De ami a tanulás szabadságát illeti, amire oly sokan fektetnek súlyt, méltóztassék meg­engedni, hogy itt rámutassak arra, amit rövi­den érintettem, hogy az egyetemek ma nem annyira tudósokat, mint inkább bizonyos élet­pályákra nevelnek. Akik csak tanulni akarnak, nem pedig túlzsúfolt életpályákat mégjobban tele zsúfolni, ahol megfelelő elhelyezkedés nem biztosítható, azokra nézve ez a javaslat, mél­tóztassanak meggyőződve lenni, semmiféle aka­dályt nem állit. Szeretném látni azt a professzort, ­1- én is professzor vagyok — aki ha azt látja, hogy van egy ember, aki érdeklődéssel hallgatja az előadásait, vagy pedig felvételt kér az ő labora­tóriumába, hogy ott dolgozhasson, tudományos kísérleteket folytathasson, hogy ő azt az embert

Next

/
Oldalképek
Tartalom