Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

182 A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. kívüli időkre szól és hogy igenis vissza fog térni — remélem igen rövid idő alatt és ebben a magyar állam minden polgára közreműködhetik — idő, amikor nemcsak a teljes tanszabadság érvényesül, de mindenkinek újra módja lesz a legmagasabb életpályára kiképezni magát, ha erre magában erőt és hivatottságot érez. Amikor ezt hangsúlyozom, ugyanakkor arra a félreértésre is rá kell mutatnom, mintha itt valami nagyszámú ifjunak a visszaszorításáról és nem az egyetemi tanításnak az eddiginél helyesebb mederbe szorításáról volna szó. Hogy mennyire téves ez a beállítás, arra nézve felhozom a következő dolgot. Itt Budapesten ma három tudományegyetem működik, a budapesti, a kolozsvári és a pozsonyi tudományegyetem. Ezenfelül működik a debreceni is. Nemcsak most, t. Nemzetgyűlés, mikor három egyetem egy városban van, de addig is, amig ezek az ország különböző részein voltak elhelyezve, a vallás- és közoktatásügyi kormányzatnak minden erőfeszítése, magának a törvényhozásnak minden áldozatkészsége hiábavalónak bizonyult annak a célnak szempontjából, hogy az ifjúság lehetőleg arányosan oszoljék meg a különböző egyetemek között is. Szádeczky Lajos t. tanártársam bizonyíthatja a kolozsvári egyetemre vonatkozólag, hogy ez az egyetem, amely — mondom — itt működik Budapesten, nem rendelkezik talán egytizedrészével annak a hallgatóságnak, amely a budapesti egyetemet terheli és amellyel megbirkózni nem képes. Szádeczky Lajos: Ez tényleg igy van! Ugron Gábor: Az a baj, hogy akit elutasítanak, az oda nem mehet. Bernolák Nándor: Kérheti a felvételt. Ugron Gábor : A minister kijelentette, hogy nem kérheti ! Ha budapestin elutasították, oda nem mehet ! Bernolák Nándor: Erre még ki fogok terjeszkedni. Magában az a tény, amelyet tegnap emiitett fel a kultuszminister ur, hogy t. i. egyetlen orvosprofesszornak 5000 hallgatóval kell foglalkoznia ugyanakkor, amikor a testvéregyetemekre 10—15 hallgató iratkozik be, tarthatatlan állapot, amelyen természetszerűen segíteni kell. Es nekem ez ellen ne hozzanak sem a liberalizmus ideológiájából, se Európa más államaira való hivatkozásból vett érveket. Németországban, ahol minden jobb diák kötelességének tartja, hogy Berlin mellett Münchent, Heidelberget, Bonnt és más egyetemeket is meglátogasson és ahol régi tradíciók nyomán természetszerűleg megoszlik az ifjúság a különböző egyetemek között, ott ilyen túlzsúfoltság alig állhat elő. Viszont más kisebb egyetemeken a teljes Képtelenség sem következhetik be, és ha az utolsó évtizedekben pl. a berlini egyetemen bizonyos túltömöttség elő is állott, annak a városnak, annak az egyetemnek, meg azután az egész nagy német birodalomnak teljesen más természete ott elviselhetővé teszi azokat az állapotokat, amelyek Budapesten el nem viselhetők. Olyan intézkedésre tehát, amely az ifjúságot kényszeríti, hogy megoszoljék a külömböző egyetemek és főiskolák között, de egy olyan intézkedésre sem, amely arra kényszeríti őket, hogy pl. a túlzsúfolt jogi pályáról menjenek gazdasági vagy kereskedelmi pályára, nem lehet azt mondani, hogy kizárja a magyar ifjúságot az ország ujjáépiíésének nagy művéből. Ugron Gábor t. képviselőtársam azt veti ellen, hogy nem lesz lehetséges egy olyan ifjunak, aki a budapesti egyetemre kérte a felvételt, de elutasítást nyert, másutt jelentkezni. A törvényjavaslat e tekintetben kizáró okot nem állit fel. Lehetetlennek tartom, hogy ha valaki két helyre folyamodik, akkor már az ő kérését semmisnek, olyannak tekintsék, amely nem tárgyalható. En azt hiszem, hogy módjában van mindenkinek, figyelembe véve a körülményeket, körültekinteni, hol kevesebb aránylag a folyamodó és benyújthatja kérvényét ott, ahol kevesebb van. Például aki látja, hogy a budapesti egyetem túl van zsúfolva, az fordulhat a pozsonyi vagy kolozsvári egyetemhez, amely ugyanitt, Budapesten folytatja működését. Meg vagyok győződve arról is, hogy ha a későbbi beiratkozások során az derülne ki, hogy az ifjúság jelentékeny része az egyik egyetemről kiszorult, a másik egyetemen pedig nincs betöltve a minimális létszám, akkor módot fog találni az egyetemek és a kultuszminister ur bölcsessége, hogy ezek az ifjak ott helyet találjanak. (Felkiáltások a baloldalon : Ha meg felélnek a nemzethűség szempontjából!) Természetesen. Pető Sándor: De nem a karhatalmi urak fogják azt elbírálni! (Félkiáltások a baloldalon : Intézményesen ! A törvényben nincs karhatalom !) Bernolák Nándor: A decentralizáció várható eredménye maga tehát jórészt elveszi a javaslatnak azt az élét, amelyet egyesek iparkodtak belemagyarázni. De ami a tanulás szabadságát illeti, amire oly sokan fektetnek súlyt, méltóztassék megengedni, hogy itt rámutassak arra, amit röviden érintettem, hogy az egyetemek ma nem annyira tudósokat, mint inkább bizonyos életpályákra nevelnek. Akik csak tanulni akarnak, nem pedig túlzsúfolt életpályákat mégjobban tele zsúfolni, ahol megfelelő elhelyezkedés nem biztosítható, azokra nézve ez a javaslat, méltóztassanak meggyőződve lenni, semmiféle akadályt nem állit. Szeretném látni azt a professzort, 1- én is professzor vagyok — aki ha azt látja, hogy van egy ember, aki érdeklődéssel hallgatja az előadásait, vagy pedig felvételt kér az ő laboratóriumába, hogy ott dolgozhasson, tudományos kísérleteket folytathasson, hogy ő azt az embert