Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-97
180 À Nemzetgyűlés 97. ülése 1920, évi szeptember hó 3-án, pénteken. alapján helyezkedtek el s akik tehetségük dacára az ismeretlenség homályában vesztek el. De tegyük fel arról a tanári karról, arról az egyetemi tanácsról, hogy meg fogja próbálni a lehetetlent, ellenáll minden jjrotekciónak, ellen fog állani minden családi összeköttetésnek és rá próbál helyezkedni az egj^edül igazságos ' alapra : akkor sem tudjuk a lélekbe-látás tudományát egy embernek, egy tanári karnak megadni és igenis kitesszük magunkat annak az eshetőségnek, hogy sokszor bár a legigazságosabb akar lenni, mégis a legigazságtalanabbá kell válnia. Es mi fog történni azokkal, akik kimaradnak az egyetemről ? Mert hiszen szép az indokolásnak azon frázisa, hogy megszüntetjük a szellemi proletariátust. Hát az nem szellemi proletár-e, aki érettségit tett, sőt nem veszedelmesebb proletár-e, mert félbenmaradt ember ? ( XJgy van ! Igaz!) És csak az egyetemet végzett ember a szellemi proletár, csak a szaktudás, amit az egyetem megad, tesz falakit proletárrá? Az éhes gyomor nem alkuszik. A minister ur helyesen mondotta, hogy a G-alileisták azért voltak együtt, mert éheztek. Azoknak az érettségizett embereknek, akik nem tudnak elhelyezkedni, hiába mondjuk, hogy menjenek gyakorlati pályára, mert tessék megmondani, hová menjenek, mit csináljanak? A gazdasági akadémiákra nem lehet őket felvenni, mert annyian tódultak oda ; az ipar, a kereskedelem és a bank sem képes valamennyit elhelyezni. Tessék tehát megmondani, hová menjenek azok, akik nem jutnak az egyetemre. Az orvosi, a mérnöki tudás mindenütt ad elhelyezkedési lehetőséget széles e világon, ha itthonn nem, akkor másutt. De akinek ezt a lehetőséget sem adjuk meg, az terhére lesz a nemzetnek és akkor az ellátatlanok száma, amely most is ólomsullyal nehezedik az országra, mindig növekedni fog és egyre nagyobb lesz. T. Nemzetgyűlés ! Vájjon nem állhat-e elő az az eshetőség is, hogy midőn a numerus clausus alapján valakire kimondják, hogy az egyetemre nem jöhet, — tekintve azt, hogy ez igazolás alapján történik, amelynek most az a beállitása, hogy neki az előéletét, előző magaviseletét kell igazolnia — akkor egy 18 éves gyermeknek a homlokára, aki még nem kialakult egyéniség, talán a szülők vétke miatt, talán a tanári kar hibája folytán oda fogják sütni a Kain bélyeget, amelyet egy életen keresztül kell ártatlanul viselnie. Ismerjük a mostani társadalmat, amelyben a gyalázkodás dudvaként növekedik, az árulás felburjánzik, a személyes bosszúállás túlteng. Hány embernek a homlokára sütik majd oda ártatlanul azt a bélyeget, hogy nemzeti szempontból megbízhatatlan és ezért nem jutott az egyetemre, és akkor mi, akik a keresztény etika alapján állunk, akik a keresztény szeretetet hirdetjük, mi, a Krisztus követői, voltaképen a Mózes Jehováját követjük, aki azt mondja: megbüntetem az apák vétkeit a fiakban hetediziglen. (Egy hang jobbfelöl : A bot alapján állunk!) Nem az álliberalizmus mondatja velem ezeket, hanem csak az erős lelki vívódás, az aggódás, hogy akkor, amikor építeni akarunk, nem rontunk-e. A másik kérdés, amellyel még foglalkozni akarok, az, hogy vájjon velejár-e ez a numerus clausus a tudományos színvonal emelkedésével, T. Nemzetgyűlés ! Mindnyájan jól tudjuk, hogy a verseny az, ami az életben arra ösztönöz mindenkit, hogy nagyot, kiválót alkosson, hogy a verseny az, amely mindenkit arra ösztönöz, hogy jobb, derekabb legyen a másiknál; hogy ennek a révén szerezzen fényt, nevet és dicsőséget magának. Dánér Béla: Ismét egy frázis Jásziék fegyvertárából ! Vasadi Balogh György: Azt hiszem, hogy a t. képviselő urnák majd lesz alkalma nem frázisokkal dolgozni, ha én azokkal is dolgozom. Ha mi az egyetemen megszabjuk, hogy mennyit vehetünk fel, mert ennyit tad az állam elhelyezni, akkor, azt hiszem, nagyon sokan azt fogják hinni, hogy ez a felvétel egyúttal már a kinevezési okmányt is jelenti egy állásra és mi ösztönözze akkor arra, hogy tanuljon, kiválóbb legyen, ha eleve egy életbiztosító kötvény van a zsebében ? (Helyeslés a jobboldalon.) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Hiszi ezt vájjon? Vasadi Balogh György: Hiszem. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Egy ifjú sem fogja elhinni! Nem annyira korlátolt ! (Egy hang balfélöl : Hát csak ezért tanulunk ?) Vasadi Balogh György: Azt hiszem, a minister ur sem lát az ifjak lelkébe és ő sem mondhatja ezt komolyan. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Egy ifjú sem fogja ezt hinni, sokkal több a judiciuma! Vasadi Balogh György: Tegyük fel, hogy egy ifjú sem fogja ezt hinni, de a lehetőség megvan, hogy ezt higyje és akkor bizonyára nincs meg az az ösztönzője, az a szorgalmazója, amely jobb, tökéletesebb munka végzésére késztetné. Sub pondere ereseit pálma •— és a nemzetek is a megpróbáltatások súlya, terhe alatt növekszenek, mert ez ösztönzi őket, hogy lelkük legkiválóbb kincseit hozzák felszínre, hogy a legkiválóbb tehetségüket érvényesítsék abban a munkában és igyekezetben, hogy a nagy nemzetek versenyében ők maguk le ne maradjanak és el ne essenek. Befejezésül még foglalkozom azzal, amit a minister ur a szerzett jogok megvédéséről mondott. Hangsúlyozza a javaslat, hogy szerzett jogokat nem sért. Engedelmet kérek, maga ez az egész javaslat a szerzett jognak legnagyobb sérelme, mert az 1883: XXX. te. 26. §-a ex-