Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-97
A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3-án, pénteken. 177 tésére utazik, mert hiszen meggyőződés és pedig mély egyéni meggyőződés is lehet az, amely aggodalmakat táplál ezzel a javaslattal szemben. Képzeljük csak magunkat egy idegen, nagy műveltségű külföldinek a helyébe, aki azt a feladatot tűzi ki maga elé, hogy mint tárgyilagos szemlélő fogja figyelni a mi dolgaink folyását és ennek alapján kivánja a konzekvenciákat «levonni. Én azt hiszem, hogy ez arra a megállapodásra jutna mindenekelőtt, hogy dacára annak, hogy hangosan hirdettük a keresztény és a nemzeti eszme reneszánszát, voltaképen nálunk ugy szellemi, mint anyagi téren a legnagyobb pangás észlelhető. Még inkább feltűnő, hogy amikor a mi nemzetünk a lét és a nem lét nagy kérdései elé van állitva, amikor Szent István birodalma darabokra törve hever, amikor becsapódott úgyszólván előttünk az élet kapuja: akkor mi a nagy nemzeti kérdések helyett kicsinyes kérdéseken vitatkozunk, s azok a nagy világrengető kérdések hozzák izgatottságba a kedélyeket, hogy bot legyen-e vagy ne legyen bot, numerus clausus legyen-e vagy százalékos számarány. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Énrám ez a kép olyan benyomást tesz, mint az, ami 1439-ben történt, amikor Albert király serege a törökök ellen vonult és amikor szembe kellett volna szállnia az ellenséggel, farkast kiabálva, szétszaladt. Minekünk is nyakunkon az ellenség. Köröskörül megszállva Ma-« gyarország nagy területe. Az, élő húst szaggatják, tépdesik le a testünkről. És mi akkor zsidót kiabálva akarjuk megmenteni a hazát, ahelyett, hogy minden erőnket, minden energiánkat arra koncentrálnánk, hogy helyreállítsuk a terület egységét, megteremtsük a nemzeti élet lehetőségét a magunk számára, s hogy akkor, amikor külföldi hatásoktól függetlenül, őszintén, nyíltan beszélhetünk, akkor térjünk rá a mi belső, intern kérdéseink elintézésére. (Mozgás a baloldalon.) A másik hibája a Nemzetgyűlés munkásságának énszerintem az, hogy sokkal nagyobb teret engedünk a külső behatásoknak, a tömeghangulatnak a működésünkben, hogysem az egészséges lehessen. Yoltaképen a kormánynak és a Nemzetgyűlésnek kell irányítania az államéletet, de, amint Rubinek minister ur maga is elismerte a botbüntetéssel kapcsolatban, voltaképen a külső hatások irányítják munkásságunkat és a külső hatások kényszere alatt hozunk ide — sokszor ötletszerűen, elő nem készítve — törvényjavaslatokat. Bevallom t. Nemzetgyűlés, hogy amikor a kommunizmus után megindult a nagy nemzeti fellángolás, én másként képzeltem el a nemzetmentő munkát. Én azt ( hittem, hogy mi mindenekelőtt a mi nagy nemzeti létkérdésünket fogjuk megoldani. Azt látom azonban, hogy itt, ebben a Nemzetgyűlésben bőven van időnk apró kérdések tárgyalására, de az igazi nagy kérdéseket minden más megelőzi, mert sem az NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. alkotmányrevizióra, sem a földbirtokreformra, sem a gazdasági élet ujjáteremtésére még nem jutott időnk, ellenben jutott időnk arra, hogy behozzuk a botot, jutott nagyon sok időnk a személyes kérdések elintézésére. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) így én azt hiszem, hogy még nagyon sok időt el fogunk tölthetni anélkül, hogy a nagy kérdések megoldásához eljutnánk. Ennek a törvényjavaslatnak is egyik eredendő hibája szerintem az, hogy nem egy következetesen megalapozott, következetesen keresztüvitt reformmunkának a betetőzése, hanem minden építészeti szabály megcáfplásával a tető felrakása anélkül, hogy az alapokat megteremtettük volna. Áprilisban a minister ur az indemnitási javaslattal kapcsolatban Schandl képviselőtársamnak arra a vádjára, hogy a kultuszkormánynál nagy szélcsend uralkodik, válaszában azt mondotta, hogy eddig a kormány nem ért rá nagyobb munkákat végezni, mert a tanári testületek és tanszemélyzetek igazolásával, a menekült tanítók elhelyezésével volt elfoglalva. Azonkívül még három rendeletet emiitett fel, mint amit eddig végeztek, viszont adott egy programmât, amelyet az elkövetkező tanévre megoldani szándékozik. Ennek a programmnak a keretében volt több továbbképző tanfolyam megtartása, a tanfelügyeleti rendszer * megreformálása, az elemi és a középiskoláknak bizonyos fokig való átszervezése. Ezt a programmot a közoktatásügyi kormányzat ezidő szerint az uj tanévre nem váltotta be. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Jórészt beváltotta. Vasadi Balogh György : Eá fogok térni erre is. Az elemi iskoláknál a munkát voltakép ott kellett volna kezdeni, hogy már a szünidőben a tanitókar részére járásonkint vagy nagyobb vidékek összevonásával bizonyos továbbképző, tanfolyamot tartsanak, hogy igy a szükséges ismereteket megszerezhessék. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Ép ma lehet ilyet tartani ! Államköltségen. Vasadi Balogh György : Ez nem jár költséggel, mert a közelükben lehet rendezni ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Élelmezni és ellátni ! Más a teória és más a praxis ! Vasadi Balogh György : Azután a tanfelügyeleti rendszer megreformálása feltétlenül szükséges lett volna, hogy valahogy rászorítsuk a vidéki tanszemélyzetet a megfelelő irányban való munkásságra, mert a mai tanfelügyeleti rendszer nem felel meg a nevelés kívánalmainak. A középiskoláknál is kiadott a minister ur egy rendeletet ; megvalósította a felvételi vizsgákat, amivel nem szándékozom foglalkozni. De épen most, a napokban jelent meg egy másik rendelete, amellyel uj tantárgyakat iktatott be a középiskolák keretébe. En az uj tantárgyak beiktatását, anélkül hogy ez együttjárna a tanterv* 23
