Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-96
168 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. j ín »A magyar zsidóság és a szellemi tudományok« címen egy közleményt tartalmaz, amelyben azt mondja, hogy testes kötetek számolnak be arról, hogyan termékenyítette meg és gazdagította a sémi zsidói élek kisugárzása a nyugati kultúra tartalmát, hogyan vett részt architektónikus épületének meg~ alapozásában. T. Nemzetgyűlés ! Én ezt teljesen aláírom. Legyünk annyira igazságosak, objektívek és igenis állapítsuk meg, hogy nemcsak testes kötetek, hanem maga a valóság, az élet, számol be arról, hogy itt a zsidóságnak az európai és magyar kultúrában becsült, sőt mondom, — katasztrófánkra — nagyon is túlbecsült szerepe volt. ( Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ezzel kapcsolatban megállapítom azt is, hogy nemcsak testes kötetek számolnak be, hanem maga ez a katasztrofálisan lezüllött élet, ez a csonka magyar élet, ez a demarkációs vonalunk, pár vármegye, mely nem ország, számol be arról, hogy a zsidóság minden kulturális, minden nagyszerű viselkedése mellett is mennyit ártott az ezeréves keresztény magyarság fundamentumának s mennyit ártott a magyarság keresztény nemzeti karakterének. Ezt megint nem én állapítom /meg először, hanem idenyulok az »Egyenlőség« egyik vezércikkéhez, amely äz oláh megszállás alatt, 1919 november 19-én jelent meg a zsidókérdés egyik legautentikusabb vezetőjétől, Vázsonyi Vilmostól, aki a zsidókérdés címén egy apológiát igyekszik megírni, az a Vázsonyi, akit én az »Egyenlőség« terminológiája szerint jellemezek s aki lehet különb jogász, mint a francia Cremieux, lehet nagyszerűbb szónok, mint az olasz társa, Luzzatti, lehet különb ember, mint a dán Brandes, lehet az ő angol kollégájánál, lord Isaac Rufusnál is különb fajsúlyú ember ; az a Vázsonyi* Vilmos, akinek pozitív magyar nemzeti kulturális munkásságával szemben tisztelettel vagyok, ez a Vázsonyi Vilmos, Magyarország volt pecsétőre, állapítja meg azt, amikor boncolgatja, hogy a forradalomnak és a szovjetkormánynak előidézésében, egyáltalán ennek a magyar debacle-nak előidézésében, milyen szerepe van a megvádolt zsidóságnak, akkor azt mondja, hogy el kell ismerni, hogy a zsidószármazásu irók egy részének valóban sok van a rovásán, minthogy elősegítették a cinizmusnak, a destrukciónak terjedését és kicsúfolták a nemzeti ideált T. Nemzetgyűlés ! Magyarország volt pecsétőrével szemben, aki az igazságosság mértékét, bármennyire igyekezett meghúzni és bármennyire őrizte meg minden zsidó jelleg, származottság dacára, én bizonyos kételkedéssel vagyok vele szemben és ehhez az egyrészéhez még hozzátehetem a magam egyrészét. Hozzáteszem ehhez,az egyrészhez, a felelosségrevonásban igazán vádolt zsidóság Vázsonyi által megállapított egyrészéhez a keresztény magyar társadalom, nem a demagógia, hanem a keresztény magyar társadalom által becsületesen, tárgyilagosan lemért zsidó vád-. lottságot — és akkor kikerekedik a két rész egy egészre. (Derültség./Két kacagást hallok. Az egyiknek más az intenciója, mint a másilaiak. Én ezt a másikat fogadom el, t. Pető képviselőtársam. Pető Sándor : Sajnálom, akkor nem objektív ! Zákány Gyula : En ezt a részt átadnám önöknek, ha üzletet kellene csinálni. . . Pető Sándor: Nem szoktam! Zákány Gyula: ...ami a zsidóságot általiban jellemzi, és önök jobb üzletet tudnak csinálni, mint mi. . . Pető Sándor : Most önöknek van jó üzlete ! Zákány Gyula : Őszintén bevallom, hogy a keresztény kurzus rossz üzlet. Inkább Cterelnék önökkel, én már erre is hajlandó lennék. (Élénk derültség.) Pető Sándor: Miben ? Zákány Gyula: Mindenben. De maradjunk csak inkább a vádlottság szerepének lemérésénél. Pető Sándor : Nem vagyunk vádlottak. Itt a hiba. Vannak vádlottak, de mindnyájan nem va- , gyünk vádlottak. (Felkiáltások balfelől : Vannak kivételek ! Kevesen, de vannak !) Zákány Gyula : ön átlépte a szenvedélyesség demarkációs vonalát. (Derültség.) Azonban Magyarország volt pecsétőre állapítja meg ezt az egy részt. Engedjék meg, hogy a keresztény magyar társadalom, az egész ébredő társadalom nevében ehhez a részhez egy bizonyos részt még hezzátegyek, és akkor kvittek vagyunk. (Felkiáltások : Nem egészen !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak itt társalgást folytatni. Zákány Gyula: Megállapítom tehát, hogy igenis a keresztény magyarság rovására egy szellemi lecsúszás történt, amit most be kell hoznunk, ha törik, ha szakad, még ha ilyen nem tetsző .módon, az egyenlőség elvének megsértésével, a szabadsági eszmék integritásának csorbításával kell is ezt megcselekednünk. Ez baj ugyanis az országnak és okvetlenül kellemetlen színben tüntet fel minket kulturált felfogás szerint Európa előtt, jóllehet Európa nem látja és nem értékeli olyan közvetlenül a mi létérdekeinket, mint mi. De kénytelen vagyok megállapítani, hogy e baj mellett itt van az ország baja, amely kategorikusan követeli, hogy a keresztény nemzeti magyarság szellemi fundamentumának biztosítása tekintetében a nemzeti érdek szempontjából még a nagyon becsült polgári szabadságjogokat is korlátozzuk. Ha csak filozofikusan gondolkodnám, az ok és oko- t zati elv alapján, akkor 's meg kell állapitanom, hogy van itt egy okozat, tehát van valami, aminek oka van. Itt van az egész ország baja, krízise, a keresztény nemzeti intelligenciának a lecsúszása. Itt van az egyetemi törvényjavaslat mint okozat, és a t. Nemzetgyűlésre bízom, hogy ennek okait kipuhatolja. Ennek dacára én bizonyos negatívumot látok ebben a törvényjavaslatban. Egyoldalúan akarja visszaállítani az elvesztett keresztény, nemzeti hegemóniát. Itt nem a zsidóságról beszélek, hanem magunkról. Van nekem egy indítványom és annak tárgyalása kapcsán leszek bátor majd az egész
