Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

166 Ä Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi i szeptember hó 2-án, csütörtökön, kében nem fogok eltekinteni és nem fogom a népet eszmeaspirinezni csak azért és azoknak érdeké­ben, alak most különösen nagyon emlegetik a kon­szolidációt, jóllehet mindenha konszolidációéi! ene­sek voltak. Ha most, mint mondom, a nemzetnek ezt az izzó indokolt szenvedélyességét így lecsen­desíteném, ezt a magas lázat ilyen eszmeaspirinnel szinte egészségtelen tempóban lecsillapítanám, ak­kor nem tudnám elérni azt, hogy egész hamis tár­sadalmi és állami ideológiánkat megváltoztathas­suk, nem tudnám elérni azt, hogy az indokolt szen­vedélyességekben rejlő nagyszerű épitő erőket az állami és társadalmi újjászületésbe be tudják állítani. Az előadó ur által emiitett törvényjavaslat « nagyon fontos. Nagyon fontos nemcsak abból a szempontból, hogy az állampolgárokat érintő szabadságjogok, polgári alapjogok egyikét, a tan­szabadságot érinti és pedig nem ugy érinti, hogy kiterjesztené, kibővitené, hanem épen ellenkezőleg, az abban való részesedést, ennek a szabadságjog­nak a demokratikusságát magasabb érdekek szem­pontjából fel akarja függesztem. Ha ezeket a magasabb érdekeket fejtegetjük, én nem elégszem meg a törvényjavaslatban lefek­tetett magasabb érdekek elsorolásával, amidőn azt mondja, hogy a tanszabadság korlátozásának egyrészről az a célja, hogy állítólag az egyetemi ifjúság intenziv nevelése, oktatása eléressék, más­részről pedig az, hogy Magyarországon a túltengő a szükségletekkel arányban nem álló szellemi pro­letariátus szaporodásának gátat vessen. Jóllehet -a, javaslat indokolásában benne van a szellemi prole­tariátusnak a túltengése, ezt nem fogadhatom el, mert egy pillanatig sem nyugodhatunk bele abba, — és taktikai, illetve külpolitikai szempontból na­gyon hibáztatandónak tartottam ezt, igen t. minister ur — hogy mi ezt a szellemi proletariá­tusra való tekintettel történő kontin genta last a mai határokra nézve értjük. Egy pillanatig sern volna szabad annak a látszatát felkelteni, hogy mi ezt a kontingentálást a mostani demarkációs vo­nalakra szőribott Magyarországra értjük. . Haller István vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Nem is ugy volt mondva ! Zákány Gyula: Igen, de a javaslat indoko­lásából kiütközik egy kis jóakarattal és egy kis olvasási törekvéssel. (Derültség.) Én tehát a ma­gasabb érdekek követelte tanszabadság-korláto­zását másra vezetem vissza, másképen magyará­zom , és pedig magyarázom a nemzet, az ország destruktivizmusával szemben bizonyos bebizto­sítással és bizonyos szellemi, intellektuális többlet­nek a behozásával, amely intellektuális többlet a keresztény nemzeti faj számlájának a rosszabbik rovatába iratik. Jogászi szempontból, modern jog- és államfejlő­dési szempontból nézve, ez talán nem szimpatikus. Egyáltalán el nem fogadható és nem helyeselhető jogászi és modern jog- es államfejlődési szempont­ból a polgári szabadságjogok egyikének, a tansza­badságnak ilyen korlátozása, amely a joggal eddig Meskó Zoltán : Ugy van 1 Berki Gyula : ... és én ott álltam akkor is, és a szövetkezeteket megalapítottam és szolgálatot tettem a hazámnak és a falu népének. (Éljenzés jobbfelól.) Ezenkívül pedig legyen szabad még csak azt megjegyeznem, hogy ne méltóztassék olyan könnyen és egyszerűen besorozni az embereket a szakszervezetekbe. Én a szakszervezeteknek soha tagja nem voltam. Őrgr. Pallavicini György: Soha nem is állí­tottam Î Berki Gyula : De ha kényszerűségből lett volna is a szakszervezetekkel valami vonatkozásom, azt sem szégyelném, mert ha az országnak és hazám­nak ugy tudtam volna szolgálatot tenni, azt is meg­tettem volna. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelnl.) Elnök: Szólásra köve'kézik? Bródy Ernő jegyző: Zákány Gyula! Zákány Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Az elma­radhatatlan személyi kérdéseken szerencsésen túl­esvén, hozzáfoghatok az egyetemi törvényjavaslat bírálatához. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Vannak törvényjavasla­tok, amelyek egész állami struktúránk, mai nem­zeti politikánk alápillérezése tekintetében nem engedhetik meg a törvényjavaslat tárgyalásának elszenvedélyesitését, a tárgyalásnak bizonyos dema­gógia szerint való igazodását, és vannak törvény­javaslatok, amelyeknél a törvényhozási szempont leglelkiismeretesebb, legmegfontoltabb meggondo­lása és ezzel kapcsolatban a törvényjavaslathoz való társadalmi hozzájárulás különösen számításba jön. Ilyen ez az egyetemi törvényjavaslat is. Ugy kell ezt a törvényjavaslatot megoldanunk, hogy, amint a törvényhozás hivatalos szerve, a Nem­zetgyűlés, azt törvénybe iktatja, abban a formá­ban a társadalom el is, fogadj a. Ugy kell megolda­nunk, hogy a nem alkotmányos, a forradalmi meg­oldást kikorrigáló eshetőség teljesen kizárassék, ugy kell megoldanunk, hogy az egyetemi kapu­őrség eltűnjék. (Igaz! Ugy van!) Mert a forradalmi megoldás jogilag nem indo­kolt, nem megengedhető, bár erkölcsileg minden nem alkotmányos megoldási kísérlet, mondjuk igy : forradalmi megoldás, is lehet indokolt, ami­kor az arra hivatott alkotmányos szervek teljesen elzárkóznak az élet valamely jogos igényének, kö­vetelményének teljesítése elől. Zeőke Antal : Saját maguk ellen beszélnek. Zákány Gyula: Kedves képviselő ur, a saját érdekemben való beszédről rögtön meg fogom győzni. Emlegetik azt, hogy a konszolidáció hasz­nál az országnak s azt az izzó szenvedélyek fölkel­tésével nem szabad zavarni, különösen most nem. En teljesen elismerem ezt, jóllehet ezekben az indo­kolt szenvedélyességekben sok nagyszerű energia rejlik, amelyekből az állami és társadalmi renais­sance épitő, konstruktiv erőit ki tudom gyúrni, bár mellettük bizonyos romboló jellegi erők is vannak. Én tehát ezektől az indokolt szenvedélyessé­gektől a nemzet konszolidációs szükségének éróte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom