Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-96
164 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. azok képviselői részéről is s azok a legtöbb esetben radikálisabbak voltak voltak, mint én ott a Buza-féle ankéten is, mert hiszen akkor más szelek fújdogáltak. Meg vannak a naplók, meg lebet r nézni. Őrgr. Pallavicini György: Nagyon érdekes! Szabó , István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : En meg mertem mondani akkor is, hogy milyen birtokreformot akarok. S amikor a kivitelre odaállítottak, — mert nem tudtak más hatáskört adni abban a ministeriumban — én a kivitelt igenis meg akartam csinálni lehetőleg ugy, ahogy szerettem volna, de mindenesetre a magántulajdon alapján. Ebből én sohasem csináltam titkot. S amikor láttam, hogy a szocialisták ezt megakadályozzák, rögtön beadtam annak a kormánynak is a lemondásomat. Senkisem mondhatja tehát, hogy én akadályoztam meg az akkor készült földreform végrehajtását. (Felkiáltások jobbfelöl : Senkisem hiszi !) Őrgr. Pallavicini György: Nem is állítottam. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Amint már jeleztem, Friedrich István kormányában 10 napig voltam földmivelésügyi minister és épen a nagybirtokosság vezetőinek (Egy hang jobbfelöl: Nyomása alatt!) — nem énreám, hanem Friedrichre csináltak nyomást, kimondom egészen nyiltan — azoknak a nyomására fellett otthagynom a földmivelésügyi tárcát. En a földreformot meg akartam csinálni akkor is. Akik merik azt a vádat emelni ellenem, hogy én elodáztam a földreformot, épen azok szoritottak ki engem a földmivelésügyi tárcából. Hogy miért, azt ők tudják, nem akarom vitatni. (Zaj.) Én kénytelen vagyok ezekkel a dolgokkal ideállani. Ereky Károly: Akkor együtt volt minister azokkal, akik kiszorították! (Felkiáltások jobbfelöl: Nem baj!) Meskó Zoltán : Miért fáj ez neked ! (Felkiáltások a baloldalon: Fö az egység! Dühöng az egység!) Tankovics János: Sokkal jobban dühöng nálatok az egység! (Zaj a baloldalon.) Ereky Károly: Tessék ránk bizni! Elnök (csenget): Kérem Ereky képviselő urat. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt is tessék reám bizni. Az országnak ügyei, bajai mindig parancsolok s a parancs kötelező minden egyes egyénre, aki az ország ügyeinek intézésénél van. (Helyeslés.) Hogy kivel fogok össze vagy holnap kivel fogok munkába, ezt csak az ország érdeke szabja meg és az parancsolja. (Helyeslés.) Én minden tisztességes emberrel, akármilyen nézetet vall, akármilyen párthoz tartozik is, ha azt látom, hogy az ország érdekében együtt kell vele dolgoznom, akkor kész vagyok vele együtt dolgozni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Befejezem ezt a dolgot. Az régi tapasztalat, hogy ha valaki támad, természetesen megvan a védekezés is, és a támadásra megvan a támadás is. Én ugy látom, hogy nem mentem túl azon a határon, ameddig mennem lehetett és mennem szabad volt. De arra, ami a pártkörben történt és idehozatott, nekem felelni kellett, ki kell jelentenem, hogy sajnálom, hogy a képviselőház elé került olyan ügy, amely különben bizalmas jellegű lett volna. Én nem vagyok annak oka, hogy idekerült. Azonban azokra a megjegyzésekre, az itt elhangzott kijelentésekre kénytelen voltam a magam megjegyzéseit megtenni. Még egy kijelentést akarok tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Nekem nem egészen elég az, ha valaki, vagy sokan azt mondják, hogy igenis, akarom a földreformot. Én azt kérdezem melléje: milyen földreformot? (Helyeslés.) Mert a lényeg nem abban van, hogy valaki akarja a földreformot, mert Magyarországon alig hiszem, hogy találkozzék ember, akár a nagybirtokosok sorából, vagy akármilyen társadalmi rétegből, aki azt merné hirdetni, hogy földreformot nem kell Magyarországon csinálni, mivel a helyzet ma olyan, hogy ezt senki nem mondhatja és nem is meri mondani, tehát mindenki azt mondja, hogy földreform kell. Én újra csak azt kérdezem melléje : de milyen földreform ? Rupert Rezső : Ugy van, ez a fontos. Csernus Mihály: Egészséges és szociális! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: És nem abban van köztünk esetleg különbség, — bár én még azt sem állitom, hogy t, képviselőtársaim között e tekintetben különbség volna, hiszen épen tegnap konstatáltam, hogy biztos vagyok benne és nagyon jól tudom, hogy akárhány pártja vagy frakciója legyen is ennek a Nemzetgyűlésnek, a földreformnak megvan a többsége, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és balfelöl.) és a földreformot az egész nemzetgyűlés akarja, •— hanem csak az a kérdés, hogy hogyan akarja^ és itt lehetnek aztán közöttünk különbségek és itt lehetnek aztán ember és ember között különbségek. ( Ugy van! Ugy van!) Én tehát nem abból a szempontból itélem meg a földreform támogatóit, hogy azt mondja-e valaki, hogy akarja-e a földreformot, — mert ezt ma már mindenki mondja — hanem abból a szempontból, hogy ki hogyan akarja. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) És ez el fog válni, t. Nemzetgyűlés., Már a legközelebbi hetekben (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés jobbfelől.) a Nemzetgyűlésnek módjában lesz, és ha élek, nekem is módomban lesz még az árnyékát is eltávolítani annak a gondolatnak, ami reám nézve tisztára képtelenség, hogy én volnék az, aki nem használtam fel minden alkalmat arra, hogy ezt a földreformot tető alá hozhassuk. Ha én itt maradok ebben a ministeri székben, bebizonyítom, hogy rövid idő alatt tető alá hozzuk ezt a javaslatot és csak ebben kérem a t.
