Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-95
A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. tóztatásuk előtt tényleg kihallgatásban részesültek és tényleg sokan szabadon is bocsáttattak. Beszámolhatok azonban arról is, hogy atrocitások még a legutóbbi napokban és hetekben is előfordultak. Hogy az ügyészség mennyire nem akceptálja mindenütt az igazságügyminister ur véleményét és óhaját, arra pl. felhozom a szegedi ügyészséget, ahol három héttel ezelőtt egy Dómján Ferenc nevű egyént — olvastam másolatban az ügyész táviratát — azért tartóztattak le a legnagyobb munka idején, mert két helyről a kommün-direktórium parancsára 12 mm. kukoricát rekvirált nem magának, hanem a községházához szállitva. Méltóztatott emliteni, hogy méltányos esetekben nagyon fontos és helyes az, ha az illető szabadlábon várja meg az Ítéletet. Ez az előbb emiitett eset mindenesetre nem oly rendkivül súlyos dolog, amikor valaki a terror hatása alatt csinál ilyesmit, különösen ha más tekintetben a község elöljárósága a legkitűnőbb bizonyítványt adta ki erről az emberről, ,aki most a szegedi ügyészség fogházában van. Ezt az esetet csak azért bátorkodom* felemliteni az igazságügyminister ur előbbi szavaira reflektálva, hogy bizonyitsam, mennyire különbözők az egyes ügyészségek véleményei, amit bizonyit az is, hogy például ugyanolyan eset miatt a gyulai ügyészség szabadon bocsátotta a megyesbodzási letartóztatottakat, rnig a szegedi ügyészség csak a nagyon minimális bűnesetekben engedi szabadon a kommunizmus vádjával letartóztatott, kommunizmussal vádolt egyéneket. Mindenesetre tudomásul veszem a minister ur érdemleges válaszát, csak azt kérem, hogy további jóakaratával méltóztassék e tekintetben intézkedni, mert a konszolidáció egyik legfőbb kellékének épen azt tartom, hogy a társadalmi osztályokat és főként az eddig félrevezetett társadalmi osztályokat szeretetteljes megbecsüléssel és felkarolással fogadjuk magunkhoz, mert csak igy tudjuk azt a munkástömeget megnyugtatni és a nemzeti munkának abba a fontos szolgálatába beállitani, amelytől egész közéletünknek újjá- épitését várjuk. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés az igazságügyminister urnák Csernus Mihály képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Soron van ? Szabóky Jenő jegyző: Cserti József! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! Az 1918: I. te. elrendelte a boritaladót. E törvénycikk szerint minden hektoliter bor után 14 korona boritaladó fizetendő. Ez a törvény . . . Elnök : Felkérem a soros jegyző urakat, foglalják el helyüket az elnöki emelvényen. Cserti József : ... tartalmaz részleteket is az adónak mi módon való befizetéséről. Tudjuk, évi szeptember hó 1-én, szerdán. 125 hogy 1918-ban a forradalom ezt meggátolta, ] mert közvetlenül a szüret után, amikor kitört a forradalom, a boradő bejelentése teljes lehetetlenség volt. Ez a törvény arra vonatkozólag is tartalmaz rendelkezést, hogy aki be nem jelentette a borát, az büntetés alá kerül és az adónak 4—8-szorosát fizeti. Az 1919. évi szüret után a gazdák nem jelentették be a borukat, mert a községi elöljáróság ezt nem szorgalmazta, mivel, amint tudjuk, munkaerő a legtöbb helyen nem állt rendelkezésére, hiszen a forradalom a jegyzőket legnagyobb részt elkergette. Amikor a pénzügyőrök kiszálltak a bor ellenőrzésére, hogy vájjon a befizetés megtörtént-e és látták, hogy a gazdák nem jelentették be borkészletüket, egyszerűen elővették a törvény 24.-ik §-át, mely a következőképen szól (olvassa) : »Adórövidítésnek tekintetik és a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett adó négyszeres összegétől annak nyolcszeres összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető, aki az adóköteles bormustot vagy bort az adófizetés kötelezettsége alól akár a bejelentésnek elmulasztása, akár időelőtti elszállítása vagy másnak való átadása, a készlet eltitkolása, tiltott felhasználása, valótlan feljegyzések vezetése által, vagy bármi más módon szándékosan elvonja.« T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyőrség rögtön a büntetést alkalmazta ahelyett hogy alkalmazta volna ennek a törvénynek másik pontját, 16. §-át, mely a következőképen szól (olvassa) : »A pénzügyőrségi közegek a községek bortermelési adókezelését rendszeresen ellenőrizni tartoznak.« De hát ők nem ellenőriztek, hanem egyszerűen kiszálltak és végrehajtották a büntetést. Feljegyeztem magamnak az adatokat, hogy egyes pénzügyőrök igy több százezer koronás büntetésekhez jutottak, és a helyett, hogy szorgalmazták volna a községi elöljáróságtól az ellenőrzést — tekintettel a lezajlott időkre, szinte lehetetlen volt az eljárást törvény szerint végrehajtani, — ők egyszerűen a büntetéssel állottak elo. Hogy milyen összegekre rúgnak ezek a büntetések, t. Nemzetgyűlés, magammal hoztam egy kimutatást a székesfehérvári adóhivataltól, ahova befolyt büntetés címén május hónapban 194.024 korona, júniusban 19.813 korona, júliusban 35.334 korona, augusztusban 17.657 korona, a négy hónap alatt tehát összesen 266.830 korona. Ennek 5 /e-od része az illető fináncot illeti meg. Ha figyelembe vesszük, hogy az egész vármegyéből mennyit hajtottak be, megfelel ez a büntetési tétel két millió koronának is. Tehát két millió koronát vettek ki ttljesen jogtalanul a gazdák zsebéből, azoknak zsebéből, akikre még ezután is nagyon sok teher várakozik. T. Nemzetgyűlés ! Azt kérem a pénzügyminister úrtól, vizsgáltassa felül ezeket az ügyeket, és ahol teljesen ki van zárva, hogy az illetők mulasztották volna el a bortermés bejelentését.
