Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

6 A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. ebben az országban meginduljon .az a munka, amit Milcsevics közbeszóló t. képviselőtársammal együtt mindnyájan, magyarán mondva, fejéhez vagdosunk itt a kormánynak — a kormány, kötelességérzetből proponálja oly büntetési nemnek ideiglenes beállitását, amely büntetési nem az én felfogásom és emberi számitásom szerint, ha nem is hozza meg a teljes javulást, de rosszabbitani semmiesetre sem rosszabbíthatja a viszonyokat. És, t. Nemzetgyűlés, méltóztassék továbbá megnézni azt is, hogy nem minden bűncselekményre van megállapítva ez a büntetési nem, mert a taxatíve felsorolt bűncselekmények elkövetésén kivül más bűncselekményekre abszolúte nem alkalmazható a botbüntetés. Nagyon kérem azokat a t. képviselőtársaimat, akik, nem tudom mi okból, annyira fáznak ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetésétől, mondják meg nekem, mi történt ebben az országban, hány ezer és ezer intézkedés pl. a személyes szabadságnak magánszemélyek által történt megsértése esetére? Az eredmény nagyon kevés. Ha tehát azt látjuk, hogy vannak a büntetőtörvénykönyvben büntetési nemeink, amelyek nem tudják meghozni azt az eredményt, amelyet meg kell hozmok hogy itt meginduljon a munka, akkor azt hiszem, nem fog akadni senki, legalább is olyan nem, aki nyugodt lelkiismetettel akar itt felszólalni, aki ne azt mondja, hogy igenis, erősebb rendszabályokhoz kell nyiünunk, hogy elriasszuk azokat, akik még mindig forradalmat akarnak, vagy azt hiszik, hogy itt még mindig forradalomban élünk. Ne méltóztassék elfelejteni nevezetesen azt, hogy ez a háború a szokásos es a büntetőjog és a kriminológia skatulyáiba szépen elhelyezett bűnözőknek olyan fajtáját honosította meg, amely fajtát nem ismert sem Beccaria, sém senki a világon, mert normális időkre csinálták az ő büntetőjogukat, nevezetesen azokat az alkalmi bűnözőket, akiknek minden vágyuk, hogy egyrészt zavart idézzenek elő, másrészt nem tudják megitélni és megállapítani azt, hogy igenis, nem olcsó az emberélet, és harmadszor, hogy szent a magántulajdon, szent hely, ahol én lakom, az én magánlakásom, az én személyem, szent az enyém-tied-övé közötti különbség, hanem tág lelkiismerettel itt a nincstelenségben az üres éléstárakat még jobban ki akadják üriteni azért, hogy maguknak ilyen meg nem engedett eszközökkel óriási vagyont harácsoljanak össze. ' Amikor azt látjuk, hogy olyan uj kategóriája keletkezett a bűntetteseknek, amelyet kíváncsi vagyok, hogy melyik jogász képviselőtársam vagy ki tud beskatulyázni az eddigi elméleteknek vagy az eddigi bűnözőknek rendszerébe, akkor nekünk nem lehet normális eszközökkel menni ezek ellen, akkor nekünk ezek ellen csak olyan eszközt kell használnunk, amely eszköz igenis, megsértése lesz az ő emberi niélévi augusztus hó 25-én, szerdán, tóságuknak és ha nem javit is, de el fogja rettenteni az illetőt attól, hogy' embertársának élete ellen törjön, hogy embertársának lakásába hatoljon be, hogy itt ebben az országban állandó zavart csináljon, vagy pedig az éhséget fokozza és a további elégedetlenségnek állandó forrása legyen. Ez az egész törvény lényege. Amint már mondottam, méltóztassék megnézni, ez nem minden bűncselekményre van megállapitva, hanem csak azokra a bűncselekményekre, amelyek ma igenis lépten-nyomon elkövettetnek ebben az országban és az államhatalom a rendelkezésére álló eszközökkel nem képes megakadályozni, hogy legalább százalékszám szerint ezek a békebeli nivóra szálljanak alá. Hogy ez mennyire nem gúzsbakötése a szabadságnak, az emberi méltóságnak és menynyire nem sérti egy jogállam alapjait, bizonyitja az, hogy például, eszében sincs .ennek a törvényjavaslatnak bevenni az u. n. politikai bűncselekményeket azok közé, amelyek ezen büntetési nem alá tartoznak. Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy imi semmi néven nevezendő tekintetben nem akarunk lecsúszni arról az alapról, amelyen a magyar büntetőtörvénykönyv nyugszik. Nem félünk az eszmék áramlásától, csak jöjjön az tisztességes fegyverekkel, mint amilyen tisztességes fegyverekkel mi a magunk harcát megvivni igyekszünk. Ezzel befejezem beszédemet, csak azt óhajtom még a t. Nemzetgyűlés minden egyes tagjának figyelmébe idézni, hogy sokkal nehezebb időket élünk, sokkal nagyobb feladatokat rótt reánk az a választóközönsóg, amely minket ide beküldött, semhogy mi hivatott és — ismételten elismerem — jónak bizonyult és szükséges elméleteken nyargaljunk, sokkal komolyabb viszonyok között vagyunk, semhogy- mi ismét kiálljunk a piacra és Európa szeme láttára verdessük a mellünket, hogy igenis, mi vagyunk a világ legkitűnőbb, legliberálisabb, legfelvilágosodottabb nemzete, mert mi akkor sem hoztunk be radikálisabb büntetési nemeket, amikor beláttuk azt, hogy a rendes, megfelelő' büntetési nemekkel itt valami eredményt elérni nem lehet. Azoknak az uraknak, akik azt mondják, hogy szégyene lesz a Nemzetgyűlésnek, ha a botbüntetés behozatik, azt felelem : Hát nem szégyen-e a Nemzetgyűlésnek, hogy itt a lelkek még mindig forradalmositva vannak, hát nem szégyen-e, hogy még mindig megvan a láncolás, az árdrágítás, egymásnak kiuzsorázása, a gyengébbnek az erősebb által való kifosztása, az erkölcstelen pénzszerzés, a mindenáron való meggazdagodási vágy, egymás gyűlölete, szóval azok a dolgok, amelyek az államban a rend munkáját megakadályozzák? Ez azoknak az uraknak nem jut eszébe? Hát nekünk csak akkor lesz szégyenünk, ha mi behozzuk a botbüntetést, amely — ismétlem — a legműveltebb államokban is fennáll? És amikor látjuk azt, hogy igenis, a tekintély,