Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

112 A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. i a bizottság közben összejön és ő megint nincs ott. Ennek tehát megint nincs semmi különös jelentősége, inkáb-b csak ilyen gyakorlati jelentősége van. A büntetés komolyságát is emelni akarja. Ha egyszer egy komoly büntetést hajtanak végre és valaki jelentkezik, azt az ügyészségnek át kell vennie és addig őt magánelzárásba kell elhelyeznie, amig a büntetést lehetséges végrehajtani. Ez a három nap épen korlátozás akar lenni, hogy ezen a címen itt visszaélés ne történhessék. Épen ezért akartam megállapítani azt a maximális időtartamot, amelyen túl valakit itt tartani nem lehet. Arról lehet esetleg szó, hogy ez két nap legyen. Három napot gondolt az ember olyan határidőnek, amely elég rövid, amely garancia arra, hogy hosszú ideig nem fogják visszatartani. (Felkiáltások a jobboldalon: Két nap!) Azt mondja az előbbi bekezdés, hogy »három napot meg nem haladhat«. Meglehet, hogy csak egy vagy két óráig fogják ott tartani. I)e nem akarjuk, hogy pellengérre állítsák azokat az embereket, hogy a publikum odacsődüljön nézni őket, amig arra várnak, hogy a botbüntetést megkapják. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha senkisem kivan szólni, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a sző. Somogyi István előadó : Indítványozom, méltóztassék az 5. §-t az igazságügyi bizottság által megszövegezett alakjában elfogadni. Az igazságit gyminister ur által előadottakhoz semmi hozzátennivalóm nincs. (Abból csak elvenni lehet! jobbfelöl.) Méltóztassék figyelembe venni, hogy végre is itt elitéltről van szó. Természetes, hogy mihelyt az illetőt megvizsgálják és a hatósági orvos azt mondja rá, hogy nem' birja ki a botbüntetést, abban a pillanatban büntetése a törvény értelmében fogházbüntetésre változtatható át. Elnök : A tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az 5. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem? Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Az 5. § változatlanul fogadtatott el. Következik a 6. §. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a 6. §-t). Elnök: Bródy Ernő képviselő ur kivan szólni. Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! A javaslatnak ez a szakasza arról intézkedik, hogy a jelen törvény rendelkezései a katonai büntető bíráskodás alá tartozó egyénekre is megfelelően alkalmazandók. Ez a javaslat tehát felveti a katonai bíráskodásnak, a katonai büntetőtörvénynek a kérdését szemben a polgári bíráskodással. En nagyon kérném különösen a Háznak igen t. katonatagjait, akik azonkívül jogászok is, mint pl. Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamat, hogy méltóztassanak evvel a kérdéssel foglalkozni. Mert hogy áll jelenleg a helyzet ? Micsoda évi szeptember hó l-én, szerdán. katonai büntetőtörvénykönyv van jelenleg, amely a katonai bíróság eljárásának alapjául szolgál? Ez a katonai büntetőtörvénykönyv tulajdonképen egy 1855-ből való császári patens alapján kibocsátott rendelet. Az a kérdés, hogy az osztrák császári rendelet alapján kibocsátott katonai büntetőtörvénykönyv milyen relációban van a jelenlegi magyar törvényhozással, főleg a régi magyar törvényhozással? Mert bocsánatot kérek, itt van egy 48-iki törvény az 1848 : XXI. te, amely szól a nemzeti őrseregről. Ez a törvény 31. §-ában azt mondja, hogy a nemzeti őrsereg tagjai testi büntetéssel nem fenyithetők. Tehát az a dicső 48-iki törvény eltiltotta az akkori hadseregre, a nemzeti őrseregre nézve a testi fenyítéket. Később, 1855-ben, osztrák császári patens alapján kibocsátottak egy rendeletet. Ez a rendelet a katonai büntetőtörvénykönyv, amely 30. §-ában megállapítja a testi büntetésnemeket, ezek között a botbüntetést is. Már most én azt kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, hogy melyik irányadó mireánk ? Az osztrák császári patens alapján kibocsátott katonai büntetőtörvénykönyv, vagy pedig a nemzeti őrseregről szóló 48-iki törvény? Haller István : Egyik sem ! A mai szükség ! Bródy Ernő : A mai szükség ? De azt hiszem r a kérdés felvetésének és a kérdésről való vitának helye van itt. (Ugy van !) Tisztázandó a kérdés, mi tartozik a katonai biraskodás alá, mi tartozik a polgári bíráskodás alá. Hiszen sok összeütközésnek volt ez a legközelebbi, időkben forrása. Mindenesetre nagyon furcsának találom, hogy a katonai büntetőreformot a 48-iki törvénnyel szemben egy kiszakított részben részlegesen megkezdjük. Egy anyagi jellegű uj büntetési nem, amelyet a 48-iki törvény kiküszöbölt, most ezen törvényjavaslat alapján behozatik a hatonaságra is. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy a katonaságnál az 1. §-ban felsorolt bűncselekmények alatt a katonai büntetőjogban meghatározott megfelelő cselekményeket kell érteni. Sok hasonló kongruens cselekmény is van. Pl. akár katona, akár polgár követ el gyilkosságot és más hasonló bűncselekményt, ebben semmiféle különbség nincs. Ellenben vannak a katonaságnál speciális bűicselekmények, amelyek szükségessé teszik, hogy a katonaságnak egészen külön büntetőtörvénye legyen. A katonaságnak más fegyelmi törvényei is vannak. Szóval természetes, hogy a katonai büntetőbíráskodás sokban eltér a polgári bíráskodástól. De maga ez a kérdés elintézendő, tisztázandó, nehogy itt veszekedjenek a hatáskörök felett. Meg kell állapítani, mi tartozik a katonasághoz és mi tartozik a polgári hatósághoz. Ez az egyik. A másik pedig a következő. Én azt hiszem, hogy akkor, amikor nemzeti hadseregünk van, talán végre illendő lenne, hogy az a nemzeti hadsereg nem egy 55-iki elavult osztrák császári pátenst használjon a maga eljárása alapjául. ( Ugy van !)• Szilágyi Lajos : Tökéletesen ugy van S