Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-91
4 À Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. évi augusztus %ó 25-én, szerdán. illetve VaS-kor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Akkor ekkép mondom ki a határozatot. Következik napirend szerint a vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről az igazságügyminister ur törvényjavaslata. Az előadó urat illeti a sző. Somogyi István előadó: T. Nemzetgyűlés! Az a hat esztendő, amely az egész világon végigvonult, minden nemzet erkölcsében és vagyonában, anyagi és szellemi javaiban óriási defektust eredményezett. Eredményezett különösen azokban az államokban, amelyek a hadiszerencse váltözandósága folytán mint legyőzött államok kerültek ki ebből a világégésből. De különösen nagy eltolódásokat eredményezett hazánkban, ahol a legyőzetéshez járult még két forradalomnak minden pusztítása és ezek által a forradalmak által az erkölcsök és a vagyon és életbiztonság még nagyobb meglazulása és pedig abban az időben, amidőn itt hónapokon keresztül egy nemzetnek a salakja került az uralomra s ez tobzódott bent a hatalomban anélkül, hogy a hatalom joga alatt egyszersmind az erkölcs, az anyagi és szellemi jólét megvédésére forditotta volna gondját. Ha körülnézünk közállapotainkon, lehetetlen nem konstatálni azt, hogy ma bizonyos tekintetben megszűnt —• legalább is azt hiszik sokan, hogy megszűnt — az enyém és a tied fogalma, megszűnt az egymás megbecsülése, olcs'Ö lett az emberélet, ugy künn, mint idebenn az országban, és egymásnak a tisztelete, egymás szentélyének a megbecsülése mind olyan dolog, mint ami védelmet nem talál, vagy ha talál is, azt az, eredményt, amely megvédésével céloztatik, elérni nem tudja. Annak az államhatalomnak, amely azt látja, hogy forradalmositva vannak itt a lelkek bizonyos tekintetben még ma is, amely azt látja, hogy itt egyes rétegek nagyon sokszor nem akarják belátni és megérteni azt, hogy vissza kell állania minden tekintetben a törvények erejének, vissza kell állania annak a szilárd alapnak, amelyen egy nemzet békés fejlődése megindulhat és továbbmehet, annak az államhatalomnak, amely azzal a céllal született meg, hogy ebben az országban ismét a békés munka vegye kezdetét, ismét az erkölcs, a vagyon- és életbiztonság uralma álljon helyre, annak gondoskodnia kell arról, hogy ezek a forradalmositott lelkek megszűnjenek ebben az országban a konszolidáció munkájának kerékkötői lenni. Ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, éppen ennek a, célnak a szolgálatában áll. Jól tudom én és jól tudja az igazságügyi kormány is azt, hogy retrográd irányban a büntetőjog terén sem lehet visszamennie a törvényhozásnak ; jól tudjuk, hogy nem azt a korszakot éljük sem itt, sem Európa modern államaiban, amidőn új büntetésnemek kreálásával különösen a testi fenyitést ismét bevigyük a kodifikáció mezejére és beillesszük a büntetőtörvénykönyv paragrafusai közé. Nagyon tisztában van a kormányzat azzal, hogy mi a mai büntetőjognak az alapelmélete, hogy mik azok a tételek, amelyeken fel kell épülnie egy modern nemzet büntetőjogának. Azonban egyet ne méltóztassék elfelejteni azoknak, akik ma ijedten szisszennek fel akkor, amidőn ennek a törvényjavaslatnak — elismerem — a hétköznapinál bizonyos tekintetben drasztikusabb rendszabályaival találkoznak, s ez az egy, amit figyelmébe akarok ajánlani erről a helyről mindenkinek, az, hogy azok a szép teóriák, azok a büntetőjogi elméletek, amelyekben egyegy állam kriminológiája rendesen kiéli magát, nem ezeknek az időknek a számára készültek, hanem akkor normális viszonyokat vettek figyelembe. Ezek a normális viszonyok nincsenek ma meg. Sokkal tovább rontották és sokkal nagyobb mértékben üresitették el az embereknek és az állampolgároknak a lelkét, semhogy mi most az individualizáció rendszerével és nem tudom, miféle büntetőjogi problémákkal igyekeznénk azt a borzasztó űrt áthidalni. Ez képtelenség, t. Nemzetgyűlés, képtelenség, mondom, azért, mert ebben az országban és mindenütt a világon büntetőjogi elmélet, amely azt mondja, hogy az embert méltóságában alázza meg és javitásul nem szolgál a botbüntetés, azok az elméletek, amelyek kijegecesedtek és az egész világ kriminológiájában hóditanak, és amelyek, ki kell itt jelentenem, feltétlenül szükségesek és feltétlenül jók és feltétlenül ezeknek az alapján kell a mai államnak a büntetőjogát berendezni, mondom, ezek az elméletek, az individualizáció, az egyénesités, a javitás, a megelőzés, a megtorlás és nem tudom mifélék, olyanok, hogy ezekkel ma nem tudnak hatást elérni egy olyan országban, amely anyagilag és erkölcsileg óriási lépést tett hátrafelé. Ez cél, amelyért az államhatalomnak olyan térre kell mennie, átmenetileg, ámbár tudja, hogy ezen a téren egy modern állam nem haladhat, amely térről emberileg legalább feltételezhető, hogy a kivánt eredményt el fogja érni. Ismételve hangsúlyozom, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, t. Nemzetgyűlés, hogy nincs arról szó és a kormányhatalom gyakorlói közül senkinek sincs eszében, az, hogy büntetőjogunk rendszerébe beillesszünk itt egy olyan büntetési nemet, amelynek modern büntetőjogban helye nincs. Bizonyitja ezt a törvényjavaslat, amely azt mondja, hogy csak a viszonyok nyomása, alatt készült és élettartama egy esztendő. Az igazságügyi kormányzat ugy okoskodik, hogy ez az egy esztendő, ennek a törvényjavaslatnak a büntetőtörvénykönyvbe egy évig való bekapcsolása, talán odáig .fogja vinni 'ezt az országot, hogy ismét látható lesz rajta a normális élet minden ismérve és ismét vissza-