Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-82

3Ô6 A Nemzetgyűlés 82. ülése 1920. évi augusztus hó 10-én, kedden. ha Friedrich István ezt a bűnt elkövette, akkor — amint a kisebbségi vélemény előadója kijelen­tette, hogy ezért halálbüntetés jár — Friedrich Istvánt fel kell akasztani. Én nem védem Fried­rich Istvánt egy pillanatig sem, akasszák fel Fried­rich Istvánt, ha e bűntényt elkövette. De a jog­rend alapján megvizsgálva, — amint eddig szokás­ban volt. . . Nagyon örvendek, hogy az igazság­ügyminister ur is hasonló véleményen van és a fejével integet, akkor méltóztatott volna az igaz­ságügyminister urnák egy ilyen rendkivüli fontos ügyben nem elbújni a házszabály mögé azzal, hogy »az interpellációra majd 30 nap múlva válaszolok«, hanem Hornyánszky Zoltán képviselő ur interpel­lációjára — hogy vájjon illetékes-e ez a hadbíró­ság — méltóztatott volna objektiv választ adni itt a t. Nemzetgyűlésben, akkor sokkal jobban meg lettünk volna nyugodva. Azzal minket megnyugtatni nem lehet, hogy az igazságügyminister ur hallgatott ebben az ügyben augusztus 1-én vagy másodikán, mikor az a tárgyalás megindult. Kötelességé, tartozó kötelessége lett volna e kérdésben az interpellációra válaszolni, mert ha nekünk kötelességünk a köz­véleményt megnyugtatni és tartozó kötelességünk az üggyel foglalkozni, akkor az igen tisztelt kor­mánynak is kötelessége ez, és» semmi körülmények között nem minősithetem ezt másnak, mint egy rettenetes nagy mulasztásnak. A honvédelmi minister ur is tudja azt, hogy mi az az alkotmányvédelem. Az alkotmányvéde­lem az, hogy minden körülmények között a köz­szabadságokat, amik le vannak fektetve, a kor­mánynak és minden nemzetgyűlési képviselőnek feltétlenül meg veil védelmeznie, (Ugy van ! Ugy van balfelÖl.) T. Nemzetgyűlés ! Most rátérek arra, hogy tulajdonképen, miután itt effektive fenforog az üldözés kérdése, követett-e el itt mégis a kor­mány valamit, hogy akár tudatosan, akár ön­tudatlanul, véletlenül vagy nem véletlenül, e dol­gokban segédkezet nyújtott a Friedrich István ellen irányított üldözéshez ? Igen tisztelt Zákány kép­viselőtársam azt mondotta, hogy az egyik minis­ter ur. . . Zákány Gyula : Nem mondtam, hogy minis­ter, csak : egyik felelős tényező. Ereky Károly: Ha felelős tényező, akkor iga­zán nem is tudnám, kire gondolt. Szóval, ez a fele­lős tényező kijelentette egy népgyűlésen : »Ne tap­soljanak Friedrich mellett, várjanak két napig, akkor majd nem fognak tapsolni !« (Felkiáltások jobbfél ő l : Ki volt az ?) Ha ez nem zaklatás és nem politikai üldözés ; ha ez nem klasszikus iskolai példája a politikai zaklatásnak : akkor semmi a világon, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső' baloldalon.) A másik dolog a következő : Tessék meghall­gatni a következő kijelentését egy nagyon fontos, nagy személyiségnek, aki a rendőrség vezetésétől mostanában vált meg. Mattyasovszky György rend­őrfőkapitány a Club-kávéház ügyében, mikor a nyomozás befejeztetett, a hozzáment zsurnalisz­táknak a következő választ adta (olvassa) : »Nincs okom arra, hogy lemondjak, mert nem érzem, hogy mulasztást követtem volna el. A lelkiismeretem­mel« — mondja Mattyasovszky —»teljesen rend­ben vagyok és elmondhatom, hogy mindent elkö- . vettem, ami a rendőrségtől és tőlem tellett. Eddig minden egyes atrocitást, ami történt, a rendőrség rendesen kinyomozott.« T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék ezt megfi­gyelni : amit a rendőrség elé vittek, minden bűn­tényt kinyomozott. (Tovább olvas) : »Neveket és adatokat bocsátott minden egyes esetben, a Somogyi-esettől kezdve, az illetékesek rendelkezésére. Hogy a megtorlás nem következett be, annak én oka nem vagyok« — mondja Mattya­sovszky. Hornyánszky Zoltán : Hát ki ? (Zaj a bal-és a szélsőbaloldalon.) Ereky Károly (olvassa) : »A rendőrség csak felderíthet, — de meg nem torolhat. A megtor­lásért tejiát engem felelősségre vonni nem lehet. Ebben az ügyben is ugyanaz a helyzet. Mindent felderitettünk, de a megtorlás most sem a mi kezünkben van.« Ezt mondja a Club-kávéházi esetben : »De a megtorlás most sem a mi kezünkben van.« Es itt ismét jön a hires cenzúra és valamit ki­cenzuráz. (Tovább olvas) : »Azt hangsúlyozom és állitom, hogy azokat a személyeket, akiket a nyo­mozás bűnösöknek talál, — elfogatom és átadom az igazságszolgáltatásnak. Naponta kapok fenye­gető leveleket, amelyekben meggyilkolással fenye­getnek« — mondta Mattyasovszky. —» Nem félek tőlük. Kötelességem teljesitem.« T. Nemzetgyűlés ! Mit jelent ez, hogy a rendőr­főkapitány kijelenti, hogy ő minden egyes eset­ben a nyomozást elrendelte, a gazembereket, a gyilkosokat, a rabiókat, a betörőket, a pofozókat elfogatta és átadta egy másik hatóságnak és pont, ne tovább ! Hát, t. Nemzetgyűlés, ugyanakkor, amikor ez történik, hogy gyilkosokat nem bün­tetnek meg.... Hornyánszky Zoltán: Ez az ! Ereky Károly: . . . amikor gyilkosokat futni hagynak, akkor jönnek Friedrich Istvánért és kör­mönfont, megfizethető gazemberek vallomása alap­ján jönnek a Nemzetgyűléshez és kérik a mentelmi jog felfüggesztését. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon'.) T. Nemzetgyűlés ! Én tudom, hogy háború után élünk. Én tisztában vagyok vele, hogy öt esztendős háború, két forradalom és a román meg­szállás után bizonyos meglazulások vannak, és a történelemből is láttam azt, hogy minden háború után a csendőrséget meg kellett háromszorozna és még élénk emlékezetből tudom, hogy a 48-as forradalom után keletkezett betyárvilágról mesél­tek a szüleim nekem. De nem is kellett a jog- és az államtudományt tanulmányozni annak bizony­ságául, hogy minden háború után meglazul a jog­rend. De minél inkább meglazul a jogrend, annál

Next

/
Oldalképek
Tartalom