Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. évi július hó 29-én, csütörtökön. 73 törvény módot és alkalmát hyujt arra, hogy a munkásosztály a jogos szociális önvédelem lehetőségétől is megfosztassék ; olyan eszméket, amelyek nagy tömegeket hódítottak meg, drákói rendszabályokkal elfojtani nem lehet ; a szociáldemokráciának az állam akkor teszi a legnagyobb szolgálatot, ha egyes vezető férfiait vértanukká avatja. Amellett tört lándzsát, hogy a szociáldemokraták elveiket nyilvános népgyűléseken hirdethessék, nehogy — úgymond — titokban, odúkban és a nyilvánosság ellenőrzése nélkül folytassák aknamunkájukat. Máshol pedig, ugyancsak a szocialista törvény tárgyalása alkalmával, Frankenstein, a centrumpárt nevében a következő nyilatkozatot tette(olVassa) : »Én és politikai barátaim a szövetséges kormányokkal együtt teljes mértékben elitéljük a szociáldemokrata agitációt, amennyiben az istenfélelem kiirtására, a kereszténység és egyház, az állam, a• társadalom és magántulajdon megdöntésére tör. Mindamellett nem tartjuk szükségesnek és üdvösnek ezen agitációnak kivételes rendőri szabályokkal útját állani, mert ezek azzal a veszedelemmel járnak, hogy az elitélendő törekvésekkel együtt a jogos törekvéseket is elfojtják. Egyúttal ama megGyőződésünknél^: is adunk kifejezést, hogy rendőri és büntető törvények sohsem hatnak gyógyitólag, ha egyidejűleg a szövetséges kormányok pozitiv intézkedéseket nem tesznek a nép gazdasági és szociális életében, (Ugy van! balfelöl.) nevezetesen a munkásság életviszonyaiban tagadhatatlanul megnyilvánuló és széles méri ékben elterjedt visszásságok és igazságtalanságok megszüntetésére (Ugy van ! Ugy van I halj elől és középen.) és ha a szövetséges kormányok nem köpetnek el mindent az istenfélelem, igazságosság és béke uralmának biztosítására.« Ugy vélem, t. Nemzetgyűlés, hogy a* centrumnak ezen deklarációja teljesen korrekt volt s hogy e pártnak, amely Németországban évtizedek óta erős tornya a keresztény gondolatnak és keresztény politikának, felfogását nyugodt lélekkel oszthatjuk és megállapodhatunk abban, hogy most, amidőn a belpolitikai helyzet még nem konszolidálódott s a külpolitikai helyzet is felette zavaros, a Vörös "Embernek a szabad polgárt megillető teljes mozgási szabadságot nem engedünk ; mihelyt azonban a belpolitikai helyzet konszolidálódott s a külpolitikai veszedelem elmúlik, nem kivánunk kivételes bánásmódot statuálni, nem azért ugyan, mintha arra rá nem szolgált volna, hanem azért, mert — mint a történelem igazolja — ez inkább használ neki, mint árt, (Ugy van ! Ugy van !) s mert fennálló törvényeink és rendeleteink is elég erősek és elég alkalmasak arra, hogy azoknak becsületes végrehajtása esetén a Vörös Ember garázdálkodásának útját álljuk. Eddig épen az volt a baj, hogy a fennálló rendeleteket és rendszabályokat nem érvényesitettük és tűrtük a lázitást, tűrtük az izgatást. A »Népszava« hasábjain szabad volt az Istent káromolni, sátoros ünnep alkalmával, a papot pedig azért, mert NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET Krisztusnak szentségét szolgáltatta ki az -állam- * nak engedélye nélkül, megbírságolták. Ami a szociáldemokrata szakszervezeteket illeti, teljes mértékben osztom a ministerelnök ur felfogását, hogy t. i. »ezeket, elzárva a politikától és osztályharctól, vissza kell adni eredeti rendeltetésüknek, szociális jóléti munkálkodásuknak«. De egyúttal hozzáteszem azt is, t. Nemzetgyűlés, hogy a jövőben semmi esetre sem fogjuk tűrni, hogy a szociáldemokraták a keresztény szakszervezetekhez tartozó munkástestvéreket terrorizálják ; (Élénk helyeslés half elől és a középen.) mert eddig ezt tették, még pedig azon a címen, hogy a keresztény szakszervezetek megbontják a munkásság egységét, holott ennek épen az ellenkezője áll. Ha a szociáldemokrata szakszervezetek a keresztény munkások vallásos és hazafias megGyőződését tiszteletben tartották volna, ha a keresztény munkások e szakszervezetekbe vallásos •lelkiismeretük tiltakozása és nemzeti önérzetük felháborodása nélkül beléphettek volna,- hozzájuk csatlakozhattak volna, nem is alakultak volna külön keresztény szakszervezetek. És hozzáteszem azt is, hogy a munkásjólét emelésére vonatkozó kérdésekben még most sincs'kizárva a két szervezet közt való együttműködés, feltéve, hogy a szociáldemokraták a keresztény szakszervezeteket becsületesen és őszintén elismerik. T. Nemzetgyűlés ! A szociáldemokráciát nem lehet erőszakkal letörni, még kevésbé kiirtani. A szociáldemokrácia csak okozat és nem ok. Ha a szociáldemokráciától meg akarunk szabadulni, akkor ki kell küszöbölnünk az ezt előidéző okokat. Bizonyos, hogy a szociáldemokrácia terjedését nagy szellemek, irók, szónokok, agitátorok nagymértékben elősegítették; Lassalle elsőrangú szónok és iró volt. Marx közvetve gyakorolt óriási befolyást a szociáldemokrata munkásmozgalomra És a párt jelenlegi vezetőitől sem vitathatjuk el a tehetséget, az ügyességet, á bátorságot és a kitartást. Ám a legintenzívebb és legügyesebb agitációval sem magyarázhatjuk meg a szociáldemokráciának mindjobban terjedő és hódító mozgalmait. Mert ugyan milyen eredményt ért volna el pl. Liebknecht, Bebel, ha az ipari munkásság helyett a régi jómódú kisiparost és a proletariátus helyett a szolid középosztályt találták volna önmagukkal szemben ? A zseniális és lánglelkü Lassalle alig néhány ezer munkásra volt képes befolyást gyakorolni ; Bokányi már százezer ember lelkét hozta forrongásba. Miért ? Mert Bokányi már elproletárosodott tömegeket talált, a túltengő kapitalizmus száz meg százezer áldozatát. (Ugy van! Ugy van!) Tagadhatatlan, hogy a szociáldemokrácia elsősorban gazdasági mozgalom. Természetes reakciója a proletariátusba sülyedt néhai középosztálynak ; a gazdasági materializmus és a kapitalizmus következménye. S ez a reakció elkerülhetetlen volt. El kellett jönnie valamilyen formában, Lassalle és Marx nélkül is ; el kellett volna jönnie, 10