Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-71
60 A Nemzetgyűlés 71. ülése 1920. évi július "hó 28-án, szerdán. t. kormánynak itt kijelenteni, hogy a keresztényszocializmus tilos és akkor tudni fogjuk, mit kell esihálni, (Zaj.) de ez nem eljárás. A keresztényszocializmus kívánság. A keresztényszocializmus posztulátuma egyrészt a fejlődésnek, másrészt lehetetlenség, hogy a tömegek szervezkedése más alapokon, mint nemzeti alapon, nemzeti értelemben lefektethető legyen. Ha pedig szükséges az, hogy a mi keresztény tömegeink gazdasági érdekeik védelmére tömörüljenek, akkor méltóztassék kimondani határozottan, hogy a keresztényszocializmus meg van engedve az országban. Félintézkedésekből már elég volt. (Helyeslés.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, a Ház elhatározta, hogy egy órakor áttér az interpellációkra. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. Vass József: Rögtön befejezem. (Halljuk! Halljuk ! Taps.) A második pont, amit mély tisztelettel kérek a kormánytól, az, hogy méltóztassék a kommunizmus vádjával terhelt munkásság ügyében a félintézkedések dolgát teljesen félrevágva, egészen intézkedni. (Felkiáltások : Es gyorsan !) Méltóztassék elhinni, t. Nemzetgyűlés, a józan szociáldemokrata munkásság nem azt kívánja, hogy a kommunizmusban részt vett, tehát aktive bűnös tagjai meneküljenek büntetés nélkül. Nem. Büntetést követelnek azok részére. De kérik a kormányt és én az ő nevükben is kéiem a kormányt, hogy az ártatlanokat, a passzív embereket, a személyes bosszúból feljelentetteket, a hónapok óta fogolytáborban kihallgatás nélkül sinylődőket (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) méltóztassék megbüntetni, ha megérdemlik, szabadon bocsátani, ha ez neki a jussa ; de félintézkedés, egy khaotikus homály, egy dodonai homály, amelyből azután a rágalmak egész légiója rajzik elő, ez nem nemzeti érdek. (Ugy van! Ugy van!) Grieger Miklós : Kommunista-tenyésztés ! Vass József : Méltóztassék megengedni, csak egy néhány szót óhajtok felolvasni. Egy szociáldemokrata munkás irta nekem ezt a levelet. Terjedelmes levél ; feltárja a szociáldemokrata munkásságnak az egész mostani lelkivilágát. (Halljuk ! Halljuk !) Nem névtelen levél ; aláirta becsületesen a nevét is. Azt ifja (olVassa) : »Ha tényleg bűnös, vagy visszaeső bűnös valaki, nem akarunk kegyelmet, bűnhődjék mindenki érdeme szerint, nem pártoljuk, nem védjük ; az igazságszolgáltatásnak útjába egy szalmaszálat tenni valamint eddig nem akartunk, ezután sem vagyunk hajlandók. De a felsorolt és hasonló esetekben a jogtalanság megszüntetését engedtessék meg nekünk, kitaszítottaknak, hazafiatlanság, kommunistaságvádja nélkül kérelmeznünk és követelnünk.« Vagyis, hogy ne legyen okvetlenül mindjárt kommunizmusban gyanús az, aki kéri egy ártatlanul — vagy legalább ugy véli, hogy ártatlanul — lefogott ember ügyének a megvizsgálását. (Ugy van! Ugy van!) Majd igy folytatja (olVassa): »Ennyit és nem .többet kérünk, sőt követelünk és mivel a sajtó utján nem lehet, itt tártam.f eh a képviselő ur előtt a helyzetet és a sérelmeket teljes őszinteséggel. A* készülő rendeletben mondja ki, hogy aki a független biróság által reá mért büntetését kitöltötte, elszenvedte, megvezekelt bűneiért, tehát semmiféle ürüggyel, ha csak ujabb bűncselekményt el nem követett azóta, ne legyen üldözhető újra (Ugy van ! Ugy van !) sem rendőrileg, sem biróilag, sem legkevésbé : uj bűncselekmény nélkül ne legyen internálható«. T. Nemzetgyűlés ! Harmadik kérésem pedig az igen t. kormányhoz, hogy a szociálpolitikai törvényhozás terére lépjen át, (Ugy van! Ugy van!) — és itt nem szociáldemokrácia, nem keresztény szocializmus az, amely minket vezet és determinálhat, itt a mi munkástestvéreinkről van szó, akik szeretnének dolgozni és nem tudnak dolgozni, akik munkaalkalmat keresnének és nem találnak, •— méltóztassék tehát átlépni a kormánynak a szociálpolitika terére, (Ugy van ! Ugy van!) először ugy, hogy munkaalkalmakat méltóztassék teremteni. (Helyeslés.) Már húsvétkor egy intervjuban azt mondottam, hogy 180 napunk van még, drága 180 munkanap, amelyen a termelést — legalább bizonyos munkatereken — a kormány megindíthatná; áldozatokkal igaz, zökkenőkkel igaz, de meg lehetne indítani. Nem történt semmi. A gyárkémények most is hidegen, füst nélkül vannak, a kohók kialudtak, a kemencék nem égnek, a gépek nem mozognak, — a munkások lelkében pedig nő az elégedetlenség, (Ugy van! Ugy van!) mert azt látják, hogy tehetetlen az a kurzus, amelyben eleinte, egy bizonyos ideig mégis csak volt bizalmuk. (Ugy van! Ugy van!) Másodszor "kérem az igen t. kormánytól e téren, a szociálpolitika terén, hogy méltóztassék minél előbb letárgyaltatni a már benyújtott szociálpolitikai, munkásjóléti javaslatokat. (Helyeslés.) Magyarország 30 éven keresztül alig tett valamit a munkások érdekében (Élénk helyeslés.) és minden esetre ez volt az egyik legnagyobb oka annak, hogy a munkások elkeseredett nagy tömegét olyan elemek tudták kezükbe venni, amelyek elvezették aztán azt a hazára és munkásságra nézve is legveszedelmesebb utakra. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel befejezem beszédemet. (Halljuk ! Halljak !) Amikor legelőször voltam bátor felszólni itt ebben a Házban, azt mondottam, hogy : »Es thut Not eine grosse That und einetmächtige Idee!« Egy nagy cselekvés kell a magyar nemzet részére és kell azonkívül egy nagy vezető, nagy átfogó gondolat, egy gondotat, amely determinál minden eshetőségre. Berendezkedünk a békére. Erre az eshetőségre is determinálja a kormányt ez a gondolat minden irányban, de cselekvőleg determinálja. Be kell rendezkednünk más eshetőségre is; determinálja ez a mächtige Idee, a nemzet ideája a kormányt minden más eshetőségre vonatkozólag is, de determinálja; lássuk, hogy a kormány kipróbálja ennek a parlamentnek
