Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-71

A Nemzetgyűlés 71. ülése 1920. évi július hó 28-án, szerdán. 55 madik sorba. A mi feladatunk ebből következőleg nem nagyvonalú külpolitika csinálása. Embert, gépet, nemzetet azonban hiába tolnak el, hiába szoritanak hátra az őt megillető helyről. Ha abban a gépben nagy a munkateljesitő képesség, ha abban az emberben érték rejtőzik, ha azt a nemzetet a saját magába vetett hitnek és a munkának átfogó ereje befelé koncentrálja, akkor, akármilyen sorba szorították hátra, vagy elő fog törni egy magasabb szintájra, vagy pedig az a vonal lesz az első, amelyben ő van. (Igaz ! Ugy van !) A győztes francia nemzet máris megtalált bennünket, mélyen t. Nemzetgyűlés és ez az egyetlen külpolitikai momentum, amelyre én külön rá szeretnék mutatni rövid megjegyzéseim keretében. (Halljuk! Halljuk/) A győztes francia nemzet óvatosan tapogatódzik azon a területen, azon az érdekszférán, amely röviddel ezelőtt német érdekszféra, német külpolitikai érdekszféra volt. Nagyon jól tudjuk, hogy a külpolitika soha'sem antipátiákon vagy szimpátiákon épül fel, à külpolitika a legvadabb, a legmezitelenebb, de másrészt a legf es tettebb, a legrejtettebb, de teljesen durva önzésnek a rendszere, (Ugy van ! Ugy van !) Mégis örömmel üdvözlöm én a miniszterelnök ur expozéjának külpolitikai vonatkozásaiban ezt a tényt anélkül, hogy óhajtanék a dolgok jelen állapotában bővebben foglalkozni a kérdéssel, Üdvözlöm a francia nemzetnek ezt a tényét, hogy megtalált bennünket és pedig azért, mert fegyvertelenül, elkoldusitva, megrabolva, vérző tagokkal, szegényen állunk itt Európa közepén és ha egy ilyen nagy nemzet külpolitikájának vonalrajzolásában reánk talált, ez mindenekelőtt az leső lépés, ami az öntudatunkat külpolitikai tényezővé emelheti, mert hiszen értéknek, faj súlynak kell magunkat elismerni akkor, amikor olyan helyen is ilyenül ismernek el minket, ahol ellenséget, jóbarátot egyaránt a legszigoubban mérlegre szoktak tenni. Patacsi Dénes : Kelet-Európa súlypontja mi vagyunk ! ( Ugy van !) Vass József: Én a magam részéről, mélyen t. Nemzetgyűlés, arra kérem a ministerelnökkülügyminister urat, hogy ezt a fonalat, amelyet a kezébe vett, sodorgassa. Remélem azonban, irogy ez a fonal nem lesz bilincs. Mi a szabad külpolitikai elhatározásunkat semmiféle irányban nem köthetjük le, mi még nem tudjuk, merre kell orientálódnunk, a felénk nyújtott jóakaró jobbot azonban jelen kétségbeesett helyzetünkben mindenesetre meg kell becsülnünk. (Ugy van! Ugy van!) Talán mégis ez lesz majd az Ariadne fonala, amely kivezet bennünket abból a labirintusból, vagy helyesebben talán ugy mondhatnám, abból a külpolitikai dzsungelből, amit elsősorban Közép-Európában a békeszerződés révén épen a francia politika csinált. (Ugy van ! Ugy van !) Nagyon sok szó esett itt, t. Nemzetgyűlés, a jogrendről, ellenben nagyon kevés szó esett azokról az okokról, amelyek nyugtalanságokat előidéznek, amelyek tehát, mint ahogyan kül- | földön állítják rólunk, a mi jogrendünket bizonytalanná teszik. A ministerelnök jés a kormány igen nehéz örökséget vett át a megelőző kormánytól. Túri Béla: Adósságot. Vass József: A Simonyi-Semadam-kormány utolsó hetében a kormány fejének, a kormányelnöknek szemrehányásokat tevén pártunk nevében, többen épen azt vetettük szemére, hogy mintha csak egy marék havat vett volna a martába, akkor, amikor fellépett a kormányra, épugy olvadt, gyengült, szürkült és semmiződött ki az úgynevezett keresztény kurzus a kormányzásának egész ideje alatt. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha végigtekintek az immár majdnem egyéves időn, amióta megbukott a proletárdiktatúra és keresem az okát annak, t. Ház, hogy miért van a lelkünk tele aggodalommal a belpolitikai helyzetünk és gazdasági helyzetünk miatt, — sok egyéb okon kivül ott kell megtalálnom az egyik legjellegzetesebb bajt és okot, hogy a kormány azokon a tereken, amelyeken határozottan egyéni módon teljes intézkedésekkel kellett volna működnie és segitenie, egyebet nem csinált, mint félintézkedésekkel (Ugy van ! Ugy van !) rontotta a helyzetet, félintézkedésekkel gyarapította az orientálatlanságot a nagy tömegekben. (Ugy van ! Ugy van !) Már pedig mélyen t. Ház, én nem hivatkozom a mi részünkről való tekintélyre, a tömegek orientálatlansága veszedelmének illusztrálására, hanem Lassalle-ra, egy ellentáborbeli emberre, aki nagyon jól tudott-az.emberekkel bánni és aki azt mondotta : »Das grösste Übel ist, wenn die Massen irre werden«, a legnagyobb baj az, amikor a nagy tömegek megzavarodnak, orientálatlanság hiján nem tudják, merre tartsanak. Mondom, ha végignézek az egyes kormányokon, amelyek eddig voltak, t. Nemzetgyűlés, a félintézkedések kormányainak nevezhetném őket ; s most, amikor felszólalok az expozéval kapcsolatban s látom, hogy különösen szociálpolitikai szempontból a ministerelnök ur expozéja igazán szép és határozott Ígéreteket tartalmaz, — azt szeretném kérni tőle és az egész, ide bevonult uj kabinettől, hogy ne maradjanak az Ígéretek terén, — hiszen Ígéretekből kaptunk is, adtunk is eleget, szegényedtünk is, koldusodtunk is tőle eleget, hanem gyerünk át a cselekvések terére. (Helyeslés.) Én tehát, minden çgyebet mellőzve, különösen azokról a bajokról szeretnék beszélni, amelyek a nagy tömegekkel kapcsolatosak. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! Amikor megbukott a proletárdiktatúra, arról volt szó, és világosan láttuk, hogy egy bifurkált, két pontból álló programm az, ami előttünk áll. Ennek a programúinak az első pontja lett volna : a megtévelyedett lelkek restaurálása, (Ugy van! Ugy van!) eltávolítása mindenkinek, aki önmagát annyira diskreditálta, hogy hasznavehetetlennek bizonyult a további nemzetmentő vagy nemzetfentartó munkára. A második pont lett volna : gyökérig ható intézkedéseket tenni, hogy a lelkek a nagy romlás, a nagy