Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-71

52 Â- Nemzetgyűlés 71. ülése K évi július hó 28-áfiy szerdán. rendi zárda főnökének azért, mert azt merte prédikálni az oda összesereglett búbánatos magyar síiveknek, hogy ne csüggedjetek, bizalommal járuljatok Mariához, a magyarok nagyasszonyához, aki ezer éven át megvédte hazánkat, most sem fog elhagyni bennünket s még jobb napokat is lát a magyar nemzet, — azért, mert ezt merte mondani, nemzeti szalaggal összekötözték a lábait és huszonöt botot vágtak a talpára, (Zaj és felkiáltások : Gyalázat !) így szegyenitik meg a civilizációt. Kérem azért a kormányt, a legnagyobb erélylyel hasson oda, hogy Baranya, Bácska és Somogy megszállott részeit a jogtalanul, a békeszerződés ellenére ott lévő szerbek mielőbb kiürítsék. (Helyeslés. Taps.) Méltóztassék azonban megengedni nekem, hogy az odamenekült bolsevik! agitátorok munkájára is fel hi vj am a figyelmet, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) hogy miképen őrölik tovább is a magyar nemzet életfáját, mint őrlő szú. Azt mondja a szocialisták egyik pécsi lapja (olvassa) : »Pesten a keresztény nemzeti vészbiróság előtt felemelt fővel állanak az ártatlan vádlottak (Mozgás.) és Bokányi meg Ágoston Péter bámulatraméltó öntudattal beszélnekkommunizmusró], szocializmusból és forradalomról olyan parlamenti készséggel és nagy tudással, amilyen nincs meg az egész keresztény kurzusban együttvéve. És északon, Magyarországtól nem messze, most dől romba Lengyelország, a reakció, klerikalizmus és imperializmus másik bagolyvára az orosz hadsereg súlya alatt. Nem gondolja-e a művelt külföldi diplomácia (Folytonos mozgás a Ház minden oldalán.) és a műveletlen magyar politikai klikk, hogy a szocialista vezérek törvényszéki vallomása a leghatásosabb agitáció és az északi események a legjobb biztatás az elnyomott magyar proletártömegek számára ? Mi tudjuk, érezzük; hogy igy van.<< (Nagy zaj.) Szabados népbiztos vallomása is azt mondja, hogy a nemzetközi szocializmus között csak árnyalati különbség van. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak egy épen e Nemzetgyűlés termében kiejtett szóra, amelyet igazán sajnálom, hogy egy nagytudásu és általam is igen tisztelt férfiú, Andrássy Gyula gróf ur mondott a múlt ülésen. En ugyan Andrássy Gyula gróf ur hazafiságát, jogérzékét és nagy jogtudását kétségbe nem vonom, de nekem, mint a politikai iskola még csak kezdő tanulójának méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy igenis a magyar parlamentben nem szabad olyan szónak elhangzani, (Élénk helyeslés.) amely ujabb tápot nyújt azoknak, akiknek lapjai épen ebből táplálkoznak. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ha azt mondotta Andrássy Gyula gróf, hogy szociáldemokratának lenni nem bűn, akkor én azb a kérdést állitom fel, hogy hazaárulónak lenni bűn-e ? És ha hazaárulónak lenni bűn, akkor nézzük csak meg, honnan jött a hazaárulás, ameíy országunkat szétdarabolta ? Az internacionális szociáldemokráciától. (Igaz ! Ugy van ! a balérzésben egyforma szeretettel és egyforma gondoskodással kell viseltetnünk a haza bármely társadalmi osztályához tartozó polgárság iránt. (Helyeslés balfelől.) örömmel üdvözlöm a t. ministeremök urat azért is, hogy a földreform sürgős törvénybeiktatását bejelentette, mivel azonban Gaal Gaszton t. képviselőtársam erre vonatkozólag már kifejtette pártom álláspontját és én ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, a magam részéről csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a földreform nem egy társadalmi osztálynak, nemcsak az agráriusoknak, hanem a nemzet egészének létérdekével van összefüggésben. Rátérek most egy speciális dologra. A ministerelnök ur szavaiból örömmel hallottam, hogy az egyik egyetemet esetlen a felszabaduló Pécsre óhajtja helyezni. Nemcsak mint baranyai embert tölt el ez engem örömmel, hanem országos nemzeti érdekből is szívesen ragadom meg az alkalmat, hogy e kérdéshez hozzászóljak, mert a pécsi egyetem kérdését valóban ilyen országos és nemzeti fontosságúnak tartom. Már Nagy Lajos királyunk, aki az első egyetemet Pécsen létesítette, tudatára ébredt annak, hogy a kultúrának, a szellemi művelődésnek magasztos fegyvereivel az emberi lelket könnyebben magunkhoz kapcsolhatjuk, mint bárminő erős törvényekkel vagy bármilyen teirorisztikus eszközökkel. Ezért alapította épen ott, a délnyugati részen, az első egyetemet és ezért terjeszthette ki birodalmának határait egészen az Adriáig. Most, amikor szerencsétlen, szűk határok közé szorult hazánknak Pécs egyik végvára lesz, kétszeresen kötelességünk arra törekedni, hogy már csak szlavóniai és horvátországi magyar testvéreinknek odakapcsolása érdekéből is, Pécs városa a keresztény és nemzeti kultúrának egyik védőbástyája legyen, aminek biztosítására a legalkalmasabb, ha ott egyetemet állítunk fel. Amilyen örömöt keltett bennem a t. ministerelnök urnák erre vonatkozó kijelentése, épen olyan keservesen érint az a bizonytalanság, hogy még ma sem tudjuk, mikor hagyják el Pécset a szerbek. És ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni nekem, hogy a Károlyi és cinkostársai által nyakunkra hozott szerbeknek egynéhány ténykedésére röviden rámutassak. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! A szerbek, a civilizációnak világszerte való megszégyenítésére nemcsak hogy botozzák az embereket, hanem minden héten ujabb és ujabb sarcot is vetnek ki magyar véreinkre, akiket az ilyen anyagi megterheltetéseken felül érzelmileg és lelkileg is a legsúlyosabb nyomás alatt tartanak. Hogy egyebet ne említsek, Petár király nevenapján a pécsi róm. kath. székesegyházban a djakovári szerb pópa szerb énekkar közreműködése mellett tartott istentiszteletet, amelyet a magyaroknak végig kellett hallgatniok. (Nagy zaj és felkiáltások : Gyalázat ! Disznóság !) Máriagyüdön, az országos búcsújáróhelyén, a szentferenc-