Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-89

Ô42 A Nemzetgyűlés 89. ütése 1920, érkeztein „meg Budapestre. Engem mint szak­embert hoztak be a kormányba közélelmezés­ügyi ministernek, . mert egész életemben mindig nagyüzemű mezőgazdasággal foglalkoztam, min­dig közélelmezési problémákkal voltam elfoglalva. Mint szakembert tettek odá közélelmezésügyi ministernek s nekem eszembe sem jutott poli­tizálni. Én mint közélelmezésügyi minister jó­formán azt sem tudtam, hogy hol van a keresz­tény nemzeti párt helyisége, reggeltől estig el voltam foglalva a közélelmezés akkori rendkivüli nehéz ügyeivel. Kifejtettük programmunkat, megállapítottuk, hogy az egész magyar nép a mi érzésünk szerint velünk tart, az egész magyar nép elfogadta a mi politikánknak azt az alapgondolatát, hogy Magyarországon egy' erősen agrárius alapon kiin­duló keresztény nemzeti politikát kell inaugurál­nunk és egyidejűleg számolnunk kell azzal, hogy a munkásságnak is minden lehető igényét kielé­gítsük, tehát szociális és agrárius tartalmú keresz­tény nemzeti politikát inauguráljunk. Ezt meg­állapítottuk ée akkor egyszerre megjelentek a szegedi kormány egyes tagjai és a szegedi kor­mány egyik képviselője, azt hiszem bécsi követe, gróf Bethlen István azt mondta, hogy nem tart­hatja ezt a politikát másnak, mint népbolondi­tásnak, mert hiszen Magyarországon keresztény nemzeti politika nem lehetséges ilyen alapon. (Zaj a baloldalon.) Ott voltunk Clark lakásán tárgyaláson, mikor kijelentették, hogy Magyar­országon csak a zsidókkal együtt lehet dolgozni és be kell venni a kormányba Garamit, be kell venni a zsidó demokraták egy megbizottját. Kijelentette gróf Bethlen István,'hogy az entente megbízásából ő veszi át a ministerelnökséget. Erre én a magam szokott jókedvű, de amellett egyençs módján azt mondtam, hogy ha a gróf ur az entente megbizásából ministerelnök akar lenni akkor menjen Londonba : Magyarországnak függetlenségét, sem az entente-nak, ' sem Francia­országnak, sem Angliának, sem senkinek a világon fel nem áldozhatjuk és nem is fogjuk feláldozni. Amikor tehát meg volt állapitva az az irány, amelyen a keresztény nemzeti politikával, amely agrárius és szociális tartalommal van telítve, elindulunk, akkor megkaptuk már az első gáncsvetést. De ez az első gáncsvetés nem tudott minket eltéríteni meggyőződésünktől és megmondottuk, hogy a választás igazolni fog bennünket. A januári választás tényleg igazolt is bennünket, mert Magyarországon a nép ugy nyilatkozott, hogy ugy a kisgazdapártiakat, mint a keresztény nemzeti pártiakat, akiket ide beküldött, valamennyit keresztény nemzeti ala­pon küldte be ide, a Nemzetgyűlésbe. Egész precízen leszögezem ezen tényeket, hogy méltóz­tassanak látni, hogy milyen elgáncsolás történt itt, egyrészt a zsidóság részéről, másrészt a zsidó liberálisok részéről, a keresztény nemzeti gondolat és irányzat ellen. (Halljuk ! Halljuk !) Mi soha nem követeltünk olyan dolgokat, soha évi augusztus hó 18-án, szerdán. nem csináltunk olyant, hogy túlzóknak lehetett volna bennünket tartani. Engem méltóztatnak már itt a Nemzetgyűlésen egy fél év óta ismerni, én soha, de soha, egyetlenegy olyan kijelentést nem tettem, hogy a zsidósággal szemben valami olyan atrocitással éljünk, mely atrocitás nem illenék bele egy kultúrállam keretébe. Én be­adtam itt egy indítványt és abban rámutattam, hogy a zsidóság méregfogát azonnal kihúzzuk, ha a kormány ... Gaal Gaszton; Csilléry! (Élénk derültség.) Ereky Károly: . . . elfogadja azt az indít­ványomat, hogy a központokban és a külkeres­kedelmi relációkban, melyeknél, hogy ki kapja , meg ezen kereskedelmi ügyek lebonyolítását, a politikai hatalomtól függ, a zsidóság milliárdos jövedelmét törvényes alapon, jogosan a politikai hatalom birtokában tőlük elvegyük. * A t. Nem­zetgyűlés ugy határozott, hogy ezt az indítványt, amelyet április 28-án terjesztettem be, tárgya­lásra kitűzi. Hogy mikor lesz az kitűzve, az azt hiszem a kormánytól, vagy kitől függ, de tény, hogy a tárgyalásra kitűzés elmaradt április 28­ika óta. Ha mi akkor ezt a reális, becsületes és minden világállam által függetlenül megtehető, jogunkban lévő intézkedést végrehajtottuk volna, ma már a zsidó kérdés nem volna olyan nehéz probléma, mint amilyen tényleg, mert a nép látná, hogy a zsidóság nem keres napról-napra többet, mint a békében és a háború alatt kere­sett. Mert ilyen nagy konjunkturális keresete a zsidóságnak, mint ma van, még sohasem volt a keresztény kurzus nagyobb dicsőségére. Azért mondom ezt el, hogy méltóztassanak látni, hogy milyen alapon és milyen címen növekedett a népszerűsége, mert az egész nép kint át van hatva a keresztény nemzeti gondolattól és külö­nösen itt a fővárosban, a hol személyesen érint­keztek állandóan népgyűléseken a tömegek Fried­rich Istvánnal, miért volt az, hogy Friedrich István népszerűsége napról-napra növekedett és erősbödött a tömegek között. Erre azért mutattam reá, mert méltóztatik látni, hogy az a politika, amelyik kimondotta, hogy azt a destruktív zsidóságot, amely itt min­denkinek és mindenkor már a háború előtt, amint az előbb mondottam, gáncsot vetett azzal . a reális okos, becsületes törekvéssel szemben, amivel kulturállamban fajok egymással verse­nyeznek, nekünk le kell győzni, ez volt a mi po­litikánk és ezt a politikát álljuk ma is. Jellemző, hogy ellenzéki padról kényszerülök ezt elmondani, dacára annak, hogy januárban a magyar nép megmutatta, hogy a keresztény nemzeti gondo­latért mindent megtett és azért választott meg bennünket ide képviselőknek. Igen t. Nemzetgyűlés! Azt is elmondom, hogyan történt ez az elgáncsolás. Megemlítettem,.; hogy az első elgáncsolást akkor kaptuk, amikor gróf Bethlen István jelentkezett és azt mondta, ő akar ministerelnök lenni az entente megbizá­sából. Ekkor Bárczyt és Peyert be kellett venni

Next

/
Oldalképek
Tartalom