Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-71
46 A Nemzetgyűlés 71, ülése 1920. évi július M 28-án, szerdán. járulhatunk hozzá ahhoz, hogy azok részére az állam — természetesen sokkal redukáltabb» számban — megfelelő uj házak építéséről gondoskodjék. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Át kell térnem most felszólalásomnak arra a részére, amelyre először már céloztam, hogy t. i. az uj alakulás, illetve az alakulás folytán létrejött kormány és annak programra ja mennyiben szolgálja azt a célt, amely pedig az egyesülésnek és az alakulásnak egyik alapfeltétele volt: az agrárkérdések fokozottabb előmozdítását. Az egész expozéban a ministerelnök ur egyetlen olyan kérdést méltóztatott megérinteni, amelyet bizonyos tekintetben agrárkérdésnek lehet minősíteni, amely azonban az én nézetem szerint nem agrárkérdés és ez a földreform. A földreform kérdés t. i. már túlnő egy egyszerű agrárkérdés keretein, — a földreform a nemzetfentartásnak a kérdése. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Ez egyaránt érdeke mindenkinek, ha agrárius, ha nem agrárius, ha kisember, ha nem kisember, ha földbirtokos, ha pénzember. Ha falusi nép, amely odakint az érvényesülés, az elobbremenetel lehetősége nélkül szorong egyes községekben, amelyeket itt-ott már-már fojtogat a körülötte lévő nagybirtok, ugy hogy terjeszkedni nem tud, ha ebben az országban ez a falusi nép a megfelelő alkalmat a terjeszkedésre, a vagyonosodásra, az érvényesülésre meg nem találja, ebből nem agrárbaj következik, hanem országos veszedelem. Ezt a kérdést mindig ebből a szempontból vizsgáltam és azért voltam bátor mindig arra az "álláspontra helyezkedni, hogy a földreform kérdésében engem csak egyetlenegy szempont vezet : a nemzetfejlesztés érdeke s ez előtt az érdek előtt minden néven nevezendő más érdeknek meg kell hátrálnia. Én magam sem vagyok kisbirtokos a szónak szorosabb értelmében, hanem középbirtokos, de azt tartom, hogy az a kérdés minden más kérdésnél előbbrevalő. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mondom, ezt az egyet méltóztatott csak említeni, azonban abszolúte nem terjeszkedett ki a mélyen tisztelt ministerelnök ur azokra a kérdésekre, amelyek bennünket, gazdákat, most a ]egmesszebbmenőleg izgatnak és érintenek, t. i. a különböző intézkedésekre a gabona forgalom terén, az állam által beszedendő n gabona árának megállapítására stb.-re nézve. Őszintén megvallva, ebben a tekintetben a ministerelnök ur expozéjában igen nagy hiányokat látok. Én vártam volna, hogy ebben a kérdésben is nyilatkozzék a Nemzetgyűlés előtt, mert ha egyszer abból a célból egyesültünk, hogy az agrárérdekeket fokozottabban istápoljuk, akkor legalább is elvárhatjuk azt, hogy azoknak a jogtalanságoknak a terén, amelyek a háború kezdete óta elmúlt hat év alatt a birtokososztályt — nagybirtokost ugy, mint kisbirtokost — egyaránt érték, legalább enyhüléseket méltóztassék jelezni s legalább reményt méltóztassék nekünk adni arra, hogy ebben a kérdésben a kormány politikája határozottan változni fog és azt a szekatúrát, azt a vexaturát, aminek a magyar gazdaközönség hat év óta ki van téve,' lassankint, amint a viszonyok engedik, megszüntetik. Ezen a téren a mélyen tisztelt ministerelnök ur nem nyilatkozott. Nagyon érdekelt volna bennünket az is, hogy az akkor épen tárgyalás alatt lévő kényes kérdésnek tekintetében, t. i. a gazdától ujabban is rekvirálandó gabona árának a megállapítása terén milyen felfogást vall a kormány? Tudom, hogy voltak a kormányban erre vonatkozólag differenciák, és valószínűnek tartom, hogy talán azért méltóztatott ezt mellőzni. Azóta, ugy tudom, megoldást is nyert ez a kérdés, amennyiben a kormány megegyezett a maga kebelében, hogy a búzáért 500, a rozsért pedig 400 koronát fognak fizetni, azonban ennek a megegyezésnek klauzulája is van ; legalább is egyes lapok ugy írják, hogy a pénzügyminister kikötötte magának, hogy amennyiben a gabona világárai lejebb szállnának, akkor a búza ára is az 50© koronáról lejjebb lesz szállítva. Hát bocsánatot kérek, mélyen t. ministerelnök ur, az 500 és 400 koronás megoldásba a magam részéről is belemegyek, nem a magam megGyőződéséből, mert az egészen mást diktál, hanem azért, mert azt tapasztaltam, hogy a gazdatársadalom ebben megnyugszik, azonban ahhoz, hogy bármi néven nevezendő kalkulációval ezt az -árat bárki még leszállítani is kívánja, hogy bármiféle világkonjunktura okából vagy bármi más okból az egyszer megállapított árhoz bárki is hozzányúljon, ahhoz a magam részéről semmi körülmények között hozzájárulni nem tudok. (Felkiáltások jobbfelöl : Senki !) Hiszen Ausztria, amely nem agrár ország, ezer koronában állapította meg a búza árát, Magyarországon pedig az agrár érdekek fokozottabb ápolására alakult kormány 500 koronában állapítja meg. Franciaországban — gondolom, 120 frank egy métermázsa búzának az ára — nem tudom, nem csalódom-e, lehet, hogy csak frank, de ugy emlékszem, hogy százhúszat olvastam, ami megfelel a magyar pénz szerint 1800 korona körüli árnak — s amikor a magyar búza a világparitásban mininio kalkulo megér 1600—1800 koronát, akkor odaadjuk 500 koronáért s ennélfogva ezer korona direkt adót fizetünk az államnak, ami négy és fél millió métermázsa gabonánál legkevesebb négy és fél milliárdot jelent. Hogy amikor a magyar gazdaközönség ugy is lead négy és fél milliárdot, akkor még azzal biztassanak bennünket, annak a kormánynak a kebeléből, amely az agrár • érdekek fokozottabb propagálására alakult, hogy esetleg még az 500 koronás árból is el fognak venni, ennek a jogosságát, igazságosságát elismerni nem tudom és soha sem is fogom. (Zaj bal felől.)
