Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-70

A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. rozat jött'be, hogy a régi Magyarországnak egész vizrendszere, beleértve a vizszabályozás szempontjából és víztechnikai szempontból fontos erdőségeket is, egy nemzetközi bizottságnak kezelése, vezetése alá, helyeztetik, mely nemzetközi bizottságban természetesen Magyarország is képviselve lesz. Mondom, ez politikai szempontból nem az az ideál, amely felé törekszünk, hanem technikai szempontból bizonyos megnyugvást idézhet elő ; de politikai szempontból is egy ugródeszka, mert benne foglaltatik Magyarország természetes egységének elismerése technikailag. Ezt csak mellékesen akartam elmondani és most "rátérek a vagonlakók kérdésére. A vagonlakók kérdésének megoldását a ministerelnök ur uj építkezésekkel véli eszközölhetni, amelyek rövid idő alatt megtörténhetnének, még pedig, amint ő az építkezéseket nagyjában leírta; azok nem deszkabarakkok volnának, amelyek sem télen, sem nyáron még csak félig-meddig kielégítő férő- . helyet sem nyújtanának, hanem vert; falu épületek, szóval tényleg házszámba menő építkezések. Nekem ez ellen a megoldási gondolat ellen természetesen semmi kifogásom nincs, de csupán err© fektetni a kérdés megoldását és akár azon pár hónapig is várni a kérdés megoldásával, amely okvetlenül beletelik, amig a legszerényebb igényeknek megfelelő építkezés is létrejöhet, nem lehet, nem szabad. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék elhinni, hogy ennek a kérdésnek nemcsak emberiességi, nemcsak érzelmi, hanem tényleg nagy politikai fontossága is van. (Igaz ! Ugy van !) Mi beszélünk Magyarország területi integritásáról, mi hevülünk az elvesztett területek visszaszerzéséért, ám ennek a hevülésnek energiájára, sajátságos világot vet az, ha hónapokig sínylődni engedjük az elszakított terüleltekről idekeigeíett vagy idemenekült testvéreinket anélkül, hogy emberhez méltó elhelyezésükről képesek, lennénk gondoskodni. Az ententeküldöttek végignézik — lapjaink, mint nagy vívmányról számolnak be, hogy ezt megteszik —- a vágonlakásokat és megesik a szivük ezek helyzetén. De, bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy egyszersmind nem igen kedvező ítéletet mondhatnak annak a nemzetnek szolidaritási érzéséről, {Igaz ! Ugy van !) a mely ilyen állapotokat tovább enged létezni. A tőlünk elszakadt területeken is fájdalmas visszhangot ébreszt, az, hogy közömböseknek látszunk lenni, vagy legalább nem elég ener-. giával karolják fel azok sorsát, akiket az ezen országhoz való tartozás élénk érzése üzott el, bár nchol az erőszak is, mert sokan hiába iparkodtak alkalmazkodni a dolgok uj rendjéhez, jól lehet beleilleszkedtek abba, mégis, mint megbízhatatlanok, kiutasittattak, kikergettettek megszokott lakóhelyükről. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az építkezéssel való megoldás helyes, de. sokáig várat magára és ezen a bajon rögtön segíteni kell és ez technikailag nem is lehetetlenség. (Helyeslés.) Az igazságügyminister évi Julius hó 23-án, pénteken. 39 ur — a mostani belügyminister ur mint igazságügyminister — június végén kiadott egy igen helyes rendeletet, amely utasította a lakáshivatalt, hogy soronkivül intézze el ezeket a kérdéseket, hogy miden egyéb igény előtt elsőbbsége legyen a menekülteknek. Szóval ebben a rendeletben a helyes intézkedések megvoltak, de nyoma sincsen annak, hogy ezt a rendeletet végrehajtották volna. Én nem vádolok, nem is vádolhatok senkit, mert nincsenek adataim arra nézve, hol van a hiba. De hogy itt a lakáshivatal adminisztrációjában valami nagy hiba 'van, az kétségtelen, (Ugy van ! Ugy van !) mert utóvégre nincs másról szó, mint Budapesten nem többnek, mint 1000 léleknek elhelyezéséről, a többieknek pedig a vidéki városokban való szétosztásáról. (Helyeslés.) A dolog sürgős véghetetlenül, mert betegedések és elhalálozások napirenden vannak, tisztán az ottani lakásviszonyok tűrhetetlensége folytán. Ha ez igy tart tovább is, ez a dolog kezdi magát kinőni egy európai botránnyá. Magyarország jóhirnevének a rovására. (Igaz ! Ugy van !) Ma mutatott rá Ugron Gábor t. képviselőtársam arra a sok hivatalra, amely magánlakásokban van elhelyezve, amelynek számára lehet más helyiségeket kapni. Hiszen katonai intézmények is összezsugorodtak, az azok által eddig elfoglalt helyiségeknek nagy része üresen áll és hivatalok elhelyezésére volna felhasználható. Azután — azt hiszem, —- és én magamat sem veszem ki, elsősorban ideállok vele — bogy mindenki, aki csak teheti, ha kényelmi áldozat árán is, adhatna részt lakásából ezeknek a menekülteknek. (Elénk helyeslés-és taps a Ház minden oldalán.) Voltak itt egyesek, akiknek annyira ment a vendégszeretete, hogy annak idején a megszálló román hadsereg tisztjeinek szívesen adtak lakást. (Ugy van! Ugy van ! Taps a Ház minden oldalán. Felkiáltások a baloldalon : A Lipótváros !) Ezek vendégszerető hajlamukat minden esetre szivüknek megfelelő módon elégíthetik ki, ha azt a menekültekkel szemben gyakorolják. Szóval, ha erélyesen a kezébe veszi a kormány ezt az ügyet, segíthet rajta. még pedig gyorsan. Azt ajánlanám az igen t. igazságügyminister urnák, hogy kizárólag egy praktikus, erélyes tisztviselőjét bizza meg ezen üggyel való foglalkozással, még pedig a menekültek közreműködésével és a lakáshivatalt (Felkiáltások: Zárja be!) utasítsa, hogy addig, ameddig ez a kérdés megoldva nincs, minden olyan más lakásigényt,, amely — mondjuk — csak kényelmi szempontokon alapul, tegyen háttérbe és mindenekelőtt ezt a kérdést oldja meg. Nincs benne lehetetlenség és azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a nemzeti becsület kérdése, (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) hogy ezen a kérdésen minél előbb segítsünk. • Egyébként — mint mondottam — nem volt szándékom politikai fejtegetésekbe ^bocsátkozni. A legnagyobb rokonszenvvel követem az igen t. minister urnák és társainak működését, nem látok