Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

458 A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. t Elnök : Kérem, Gömbös képviselő ur itt képviselő, nem százados, mert mint százados nem ülhet e teremben. (Helyeslés.) Szilágyi Lajos: A Budapesti Hirlap 1919. évi január 22-iki száma közölte Gömbös Gyulának nyilatkozatát, amely igy szól (olvassa): »A MOVE elnöksége ezennel egyszersmindekorra ünnepiesen kijelenti, bogy semmiféle ellenforradalmi vagy reakciós célt nem tür az egyesületben. Iránya nemzeti. Erre büszke és törhetetlen hive a Népköztársaságnak és a nemzeti szociális iránynak.« Ezzel megadtam a választ az előttem történt felszólalásra. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Gömbös Gyula: Szabad még egyszer szólnom? Elnök: Tessék. Gömbös Gyula : Igen t. Nemzetgyűlés ! Miután Szilágyi képviselő ur a Nemzetgyűlés elé hozta a MOVE-nak ezt az egy aktáját, kötelességemnek tartom részletekbe bocsátkozni, dacára annak, hogy nem szeretném igen hosszan igénybevenni a Nemzetgyűlés drága idejét. Még egyszer hangsúlyozom, hogy bárkinek rendelkezésére áll a MOVE-nek egész irattára és nagyon is kérném az urakat, akiket érdekel, akik — mondjuk — nem azon a nézeten vannak, amit én most ki fogok fejteni, tessék oda betekinteni és tessék megGyőződni arról, hogy igenis ez volt az az egyesület, amely a leghatározottabban szembehelyezkedett nemcsak a proletárdiktatúrával, hanem már Böhm Vilmosékkal is. 1919 január 19-én megválasztottak engem elnöknek. Nagyon jól tudom, hogy igen sokan kifogásolták azt, hogy igenis szint vallottunk a nemzeti irány mellett, szint vallottunk amellett, Böhméket és Károlyi Mihályékat le kell törni. Mindannak dacára az a bizonyos választmány, amelynek én alá voltam rendelve mint elnök és amely engem irányitott, követelte azt, hogy taktikai szempontból olyan nyilatkozatot tegyünk, —-' akkor három napja voltam elnök — amely taktikai szempont a helyzetből kifolyólag volt kívánatos. Berki Gyula: Mások is felesküdtek a népköztársaságra. Tudjuk. Gömbös Gyula: Három napja voltam elnök és miután egészen orientálatlan voltam a Movenak ügyeiben, kötelességem volt a választmány határozatának magamat alávetni és taktikai szempontból — talán még egypárat fog találni Szilágyi képviselő ur — olyan nyilatkozatot tenni a hírlapokban, amely nyilatkozattal a kormányt arra akartuk befolyásolni, (Derültség a szélsobaloldalon.) igenis befolyásolni, hogy engedjen bennünket szervezkedni. Titkos iratainkba azonban — még egyszer hangsúlyozom — bárki betekinthet, titkos irataimban és személyes utasításaimban felhívtam a tisztikart, szervezkedjék abból a célból, hogy a vörös uralmat, amelyet akkor már tisztán láttunk jönni, előre megbuktassuk. n augusztus hó lá-én, szombaton. Pár nappal később egy memorandumot intéztem sajátkezű aláírásommal a hadügyministerhez, amelyben kifogásoltam eddigi hazafiatlan működését és felszólítottam, hogy mondjon le, aminek következménye az lett, hogy az egyesületet feloszlatták. En tehát ezzel a kérdéssel nem kívánok itt tovább foglalkozni. Egyesületem méltóságához nem méltó, hogy részletesebben és kicsinyes módon reagáljak Szilágyi Lajos képviselő ur felszólalására. Aki — mondom — nem hiszi el azt, hogy az egyesület milyen működést fejt ki, aki azt hiszi, hogy mi is közönséges szolgái voltunk annak a rothadt, annak a destruktiv, hazafiatlan rendszernek, tessék eljönni a MOVE elnökségébe, ott rendelkezésére bocsátjuk iratainkat, ott tessék megGyőződni arról, hogy a MOVE magyar szempontból és keresztény szempontból eddig mit tett. Berki Gyula : Aktiv ministerek is felesküdtek a.Nemzeti Tanácsra és a Népköztársaságra. Gömbös Gyula : A végén majd még kisül, hogy vörös voltam. Orbók Attila: Nem fontos! Pálfy Dániel : Láttuk Szegeden, hogy mit csinált a vörös -uralom alatt. Elnök: Következik? Bródy Ernő jegyző: Mahunka Imre! Mahunka Imre : T. Nemzetgyűlés ! Egy nem szimpatikus kérdésben, a budapesti lakásszükség és egyúttal vlakásbiróság kérdésében akarok felszólalni, amelyben igen sok igazságtalanságot látok. A budapesti lakáskérdésnek, amely semmi körülmények között megoldva nincs és igy nem is lesz szerintem soha sem, a budapesti lakáskérdésnek egyik, fő hibája az, hogy a lakások le vannak kötve. En ugy vagyok informálva, hogy körülbelül tízezer lakást, illetve szobát lehetne Budapesten bérbevenni, ha ez a szigorú lekötöttség nem volna, vagyis, ha a lakás-tulajdonosok maguk választhatnák meg a bérlőjüket. De igy természetesen egy idegen szerv küldi oda a bérlőt a lakásokba és ez az idegen szerv abszolúte nem válogat, hanem azt küldi el, aki sorra kerül s igy az ilyen lakótól beláthatatlan időkig nem lehet megszabadulni semmi körülmények között. Ez az egyik fő, fontos kérdés, amely miatt Budapesten lakást kiadni senki sem törekszik, pedig a mai viszonyok, a mai állapotok egyaránt alkalmasak arra, hogy az emberek sűrűn, tömegesen adják ki a felesleges lakásaikat, vagy ha nem is lakásaikat, akkor legalább bútorozott szobáikat. (Ugy van! Ugy van!) A lakáskérdést — szerintem — igy nem lehet megoldani; mert amíg mi lakást építeni nem fogunk, addig Budapesten lakás nincs. Tehát addig a lakáshivatalnak — szerintem — abszolúte működési értéke sincsen, mert tudtommal alig akad egy-két lakás, ha a lakáskereső, a vagonlakó pedig körülbelül tízezer.