Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó lá-én, szombaton. 453 az ügyet.- Ha így áll a helyzet, akkor kétségtelenül valamelyiknek előbb kell kezdeni. A vizsgálat előrehaladása azt a helyzetet teremtette, hogy először a katonai bíróság került abba a helyzetbe, hogy a tárgyalást lefolytathassa és minthogy a kormánynak is az az álláspontja, hogy ez a bűnügy minél előbb letárgyaltassék és a közvéleményből kiküszöbölje az izgató momentumokat, (Elénk helyeslés.) ezért nem akart semmi tekintetben sem közbelépni az irányban, hogy a tárgyalás meginduljon-e vagy nem. Beniczky Ödön: így ebből a tárgyalásból katasztrófa lesz. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: A kormánynak az álláspontja különben is az, — amit azt hiszem mindenki oszt — hogy a bíróság eljárásába a kormány egyáltalában be nem folyhat, és annak, hogyha a bíróság ugy látja, hogy valamilyen ügy már megérett a tárgyalásra, hogy azt megakadályozza, semmiféle törvényes alapja nem volna. Minthogy a hatásköri összeütközés tekintetében, mint voltam bátor kijelentem, megvan a garancia arra, hogy a katonai bíróság ítéletet csak azok felett hozzon, akik a törvény szerint erre hivatott hatóságok határozatai szerint katonai bíráskodás alá tartoznak, s míg ez a vitás kérdés eldöntve nincs az illető fórumok előtt, addig a katonai bíróság ítéletet ezekre nézve hozni nem fog, nem látunk az egész eljárásban semmiféle törvényellenességet és épen azért hagyjuk, hogy a tárgyalás a maga módja szerint folyjon le. Válaszom ennyi, kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék azt tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Az igazságügyminister ur válaszát bizonyos részében elfogadom, nagyrészében azonban — sajnálattal kell megállapítanom — nem fogadhatom el. Az a része, amelyet elfogadok, az, hogy a főtárgyaláson, amelyet illetéktelenül tűztek ki, — s ezt nemcsak én állapítom, meg, hanem egyenesen a mélyen tisztelt igazságügyminister ur is megállapítja — a vádlottak elvonattak illetékes bíróságuktól; mert elvonattak a vádlottak s nem fognak ítéletet hozni ezeknek a vádlottaknak az ügyében, hanem majd átteszik ügyüket. Quod erat demonstrandum. Amit én állítottam, frappáns bizonyítást nyert, mert maga a mélyen tisztelt igazságügyminister ur^ ismerte el, hogy igenis, elvonattak a vádlottak. Én azt tettem hozzá, hogy ez a főtárgyalás olyan, amelynek folytán itt sérelem következett be, itt a jogrendet megsértették, mert a törvény, a katonai honvédperrendtartás 40 §-a expressis verbis kimondja, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha bizonyos eltérések vannak. Azt mondja a törvény 40. §-a (olvassa) : »Ha az illetékességi összeütközés a honvédség, valamely parancsnoka és a polgári büntetőbíróság között merül fel, a parancsnok a legfelsőbb honvédtörvényszékhez jelentést tesz. Ha ez a polgári büntetőbíróság nézetét osztja, a parancsnokot megfelelően utasítja. Ha a legfelsőbb honvédtörvényszék a polgári büntetőbíróság nézetét nem osztja, az utóbb említett bíróság fölött álló legfelsőbb bírósággal lép a vitás kérdés eldöntése végett érintkezésbe.« A törvény határozott utasítást ad. Ettől eltérni nem lehet, nem szabad. Ha pedig eltérnek, akkor a jogrend sérelmére történt az eltérés, akár polgári, akár katonai részről ; de igenis, a jogrend megsértetett, mert contra legem történt a főtárgyalás kitűzése, amit bizonyít már maga a katonai hatóságnak az a jogfeladása is, amidőn azt mondja : noha itt vannak a vádlottak, nem fogok felettük ítélkezni, hanem majd áttesszük őket. Hát tanuként hallgatta ki őket ? Mégis kitűzte, mint vádlottakra a főtárgyalást. Bocsánatot kérek, ez igenis contra legem történt. Bátor voltam már rámutatni és a mentelmi jog vitájánál kimutatni azt, hogy ez céltudatosan történt, hogy egy embert beállítsanak majd a vádlottak vallomása alapján vádlottnak, hogy azután odaemeljék : de vádlott vagy, terád vallanak a vádlottak. így dolgokat reparálni nem lehet, mert nagyon furcsa dolog, elvonni valakit illetékes bíróságától, azután kipiszkálni és azt mondani : nem kérem, majd visszaadom akkor, de addig, mint vádlott áll itt. Ha nem történik interpelláció, akkor talán mint vádlottakat el is ítélik őket ott, ahova •nem tartoznak. Bocsánatot kérek, ez nem jogrend. A jogrendnek nem ilyennek kell lennie, hogy akkor kezdik a jogrend védelmét, amikor interpellálnak. A jogrendnek feltétlen uralmának kell lennie, olyan feltétlen uralmának, amely mindig megtalálja a maga érvényesülését. Nemcsak a 40. §, hanem a 41. § is ad bizonyos útmutatást arra, hogy mi az eljárás ilyenkor. Azt mondja {olvassa) : »Az illető parancsokok és biróságok kötelesek az illetékességi kérdés ' eldöntéséig a tényállás kinyomozására szükséges intézkedéseket és kivált mindazokat a vizsgálati lépéseket megtétetni, amelyeknek elhalasztása veszéllyel jár.« Mi történt itt ? Nem a kinyomozáshoz szükséges intézkedések és kivált a vizsgálati lépések megtétele történt csak, hanem több. Kitűzték a főtárgyalást. Itt van a sérelem. Ezt tettem én interpellációm tárgyává és a mentelmi jog vitája során ismét csak ebben a kérdésben szólaltam fel. Nemcsak ebből áll azonban a sérelem. Ott is van sérelem, hogy tisztán polgári egyéneket ott tartottak, de az is sérelem, hogy azokat a katonai egyéneket, akik odatartoznak, átteszik a polgári bírósághoz. Azt mondja a mélyen t. igazságügyminister ur, hogy valahol csak meg kellett kezdeni az eljárást. Hát persze, hogy meg kellett kezdeni, de nem illetéktelenül kellett megkezdeni, hanem illetékesen. Hiszen a vizsgálóbíró