Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. 449 máról holnapra tengődtünk és sokszor valóban csak különös véletlenek mentettek meg attól, hogy egyáltalában nem tudtunk volna adni az ellátatlanoknak. Kegyetlenül nehéz helyzete volt nemcsak a közélelmezésügyi ministernek, hanem a közélelmezésügyi ministeriumnak is, ahova napról-napra jött az éhezők tömege, küldöttsége, akikről látta a hivatal, hogy igenis ezek .éhez­nek, ezeken segiteni kell mindenáron és igen sokszor volt abban a helyzetben az a hivatal, hogy képtelen volt ugy segiteni, ahogyan szere­tett volna, legfeljebb csak morzsákat, csak apró segítségeket tudott nyújtani, mert többet, a legnagyobb jóakarat mellett sem volt képes adni, egyszerűen, mert nem volt miből adni. A helyzet tehát rettenetesen nehéz volt. Azonban mégis megúsztuk ezt az időt és el­jutottunk ide, ahol az uj gabonatermésre aka­runk támaszkodni. A taVasszal mindenki remélte, — én is, mások is "— hogy olyan aratásunk lesz, hogy vesződséget — legalább ebben az évben — nem fog okozni az ellátatlanok kenyérhez juttatása. Ezen is alapultak akkor tett számításaink. Sajnos, a termés nem vált be és most nehézségek állanak elő az élelmezésben. A közélelmezésügyi ministerium a kellő időben foglalkozott ezekkel a dolgokkal, ezeknek a rendeleteknek a megszövegezésével. Nem akarok itt a részletekre kitérni, hogy milyen okok aka­dályozták sokszor heteken keresztül is, hogy egy rendeletet nem tudtam keresztülhajtani ; meg­voltak ennek okai magában a kormányválságban, megvoltak más körülményekben is, hogy napról­napra halasztódott a dolog. Mikor pedig a ren­deletek megjelentek, annyi oldalról kifogásolták azokat, hogy a végrehajtás nemcsak bizonyos nehézségekbe ütközött, hanem bizonyos ingado­zásokkal is járt, mert mihelyt a végrehajtást gyakorolni hivatott közigazgatási tisztviselők és maga a nép is azt látja, hogy a kiadott rendelet esetleg még meg is változhatik, nem állanak oda teljes erővel a végrehajtáshoz és mihelyt nem teljes erővel, a legnagyobb lelkiismeretes­ség, szigorúsággal járnak el, — mert mond­hatom, a közélelmezési kérdésben sokszor könyör­telenül kell eljárni, hogy a célt el lehessen érni — akkor már nincs elérve a rendelet intenciója. A kilencesbizottság kiküldéséhez én részemről szívesen járultam hozzá, hiszen már Szabó József t. képviselőtársam indítványánál kijelentettem, hogy módot akarok nyújtani a nemzetgyűlési képviselőknek, hogy ennek a rendeletnek minden­féle intenciójába, mindenféle részletébe bele­tekinthessenek és maguknak arról képet alkot­hassanak. Amikor tehát a parlamenti bizottság kikül­déséről volt szó, — bár én nem igy akartam, nem parlamenti, hanem pártbizottságot szeret­tem volna, amely sokkal rövidebb idő alatt vég­zett volna és már túl volnánk a dolgon — én ezt is helyeseltem és szívesen adtam és adattam mindenféle információt a legapróbb részletekig NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. a legbizalmasabb dolgokról is a kilences bizott­ságnak, hogy lásson és tudjon meg mindent, igy alkosson magának képet, igy hozza meg határo­zatát és terjessze javaslatát a Nemzetgyűlés elé. A kilences bizottság határozatai nagyjában egyeznek az eredeti rendelettel, mert hiszen a bizottság javaslata fentartja a kivetési módszert, fentartja a gabona árát, ami ellen annyi kifo­gás volt eleinte és amelyet csak igen nagy nehéz­ségekkel lehetett a rendeletbe belevétetni, amiről nem akarok itt részletesebben beszélni, de ismét­lem, igen nagy nehézséggel járt annak az árnak megállapítása. A kilences bizottság ezt is fentartja. Változtatásokat csinált a bizottság a gabona­gyűjtés költségei tekintetében, azonban már volt szerencsém itt kijelenteni, hogy ez nem érinti a közélelmezésügyi ministert abban a tekintetben, hogy az ő rendelkezései meg vannak változtatva, mert azok a rendelkezések előbb is mindig attól voltak függővé téve, hogy a pénz ügy minister ur milyen mértékben hajlandó azokat a rendelke­zéseket magáéivá tenni. Ha az államháztartás vállalhatná a gabona­gyűjtéssel járó összes költségeket is, akkor ki lehetne mondani, hogy egy fillért sem számítunk hozzá a lisztárakhoz, hanem az összes gabona­gyűjtési költségeket az állam viseli és mindjárt sokkai olcsóbb lehetne a liszt, Ha azonban az államháztartás a pénzügyminister ur kimutatása szerint nincs abban a helyzetben, hogy ezt a költséget viselje, akkor a közélelmezésügyi mi­nisterium, amelynek nincs külön pénzforrása, amely csakis a pénzügyminister átutalása révén jut pénzhez, amely tehát csak azt költheti el, amit a pénzügyminister átutal, ha nem kap ilyen meghatalmazást, a költségeket majd átháríthatja az államkincstárra, a pénzügyministerre ; köteles ugy megcsinálni a begyűjtést, hogy annak költ­ségei feltétlenül fedezje legyenek. Igy is volt megcsinálva. Azt elismerem, hogy abba a 240 K-ba a tételek tényleg ugy voltak beállítva, hogy itt ráfizetés semmiképen elő ne fordulhasson; inkább maradjon belőle valami, minthogy ráfi­zetés történjék, mert nekem fedezetem a ráfize­tésre nem volt. Ha a kilences bizottságnak sikerült ezeket a tételeket leszállítani, én ennek csak örülök, mert hiszen a gyűjtést ugy kell végrehajtani, mint ahogy előbb tervezve volt. Ha a gyűjtés tényleg kevesebbe fog kerülni, az nagy szerencse lesz, ha azonban a gyűjtés mégis többe fog kerülni, már most elhatározták, hogy az állam­kincstár, vagyis a pénzügyminister ur fedezze a költségtöbbletet. En őszintén mondom, ahogy én ismerem a helyzetet, ha azt a gabonamennyi­séget mind össze tudjuk gyűjteni, ahogy ter­vezve volt és nem lenne változtatás a községek­nél az otthagyásnál, amire később rátérek; ha az egész gabonamennyiség begyűjtése, az őrlés, visszavivés és kiosztás ' abban a formában tör­ténik, ahogy régebben történt: ugy gondolom, erre a leszállításra, amit a kilencesbizottság meg­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom