Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-86
A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. 447 ter ur, erősen kétségbe vonom. Kizártnak tartom, hogy 120—130 koronás költségeknél tovább kellene mennünk. Még ez is enormis költség. A kilencesbizottságban kifejtettem idevonatkozó nézeteimet s nem hiszem, hogy ha takarékosan fogunk eljárni, hogy akkor ezek a nézetek dezavuáltatni , fognak. Természetesen az kérdés, hogy az Áruforgalminál, amelynek a konstrukcióját nem ismerem, meg lesz-e a kellő szakértelem, kereskedelmi képzettség és rutin arra, hogy ezeket a költségeket akként alkalmaznák, amint kell. Kérdés az is, hogy nem-e kell majd állami szempontokból ennél az Áruforgalminál elhelyezni olyan közegeket. . . . Orbók Attila: Házi zsidókat! Sándor Pál : ... akiket csak a jobb alkalmazás miatt, azért, hogy jobban megéljenek, tesznek be, s akiket tulajdonkép nem kellene oda betenni. Az ilyen költségekkel szaporitják a költségeket, — amint körülbelül látom, hogy szaporítva lesznek — akkor természetesen a költségek nagyobbodnak. Hornyánszky Zoltán: Nem kell szaporítani! Sándor Pál : Legyen szabad még egy pár szót szólanom a gabona megkötéséről. En azt hiszem, hogy a gabona megkötésénél elsősorban a gazdapártnak, a gazdáknak a Nemzetgyűlés bizonyos tekintetben előnyt nyújt. Igaz. hogy nem tudja eladni a gabonáját, ha pl. 500 koronás ár van megállapitva 1200 koronáért, azonban méltóztassék elképzelni azt a helyzetet, ha az egyik paraszt látni fogja, hogy le kellett adni a gabonáját 500 koronáért, a másik pedig eladja 1200 koronáért vagy 2000 koronáért, hogy milyen borzasztó helyzetet teremt magában a faluban. Hiszen az lehetetlenség, ez felfordulást jelent és arra vezet, hogy minden egyes egyén, az ember gyarló tulajdonságainál fogva arra fog törekedni, hogy minél többet adjon el 1200 koronájával vagy 2000 koronájával és ezt a kvantumot az államnak nem fogja leszállítani. De eltekintve ettől a körülménytől, ki van zárva az, hogy ha 1200 vagy 2000 koronás búzaárak vannak az országban, a gazda le fogja szállítani normális utón 500 koronájával, úgyhogy teljesen kizártnak tartom, hogy az állam megkapta volna a legszükségesebb ellátásra való gabonát, ha mi megengedtük volna, hogy addig, míg az állam nincsen birtokában annak a kvantumnak, amely okvetlenül szükséges az ellátatlanok ellátására Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: Az előbbi rendelet sem engedi meg. Sándor Pál: Bocsánatot kérek, már eddig is egész bátran vettek búzát 1200 koronáért. (Zaj. Felkiáltások balfelöl : 2000 koronáért is !) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : De tilos. (Zaj. Egy hang a jobboldalon : Az egész háború alatt erre szoktatták a népet.) Sándor Pál: Amint én tudom,,az Áruforgalmi is vett magasabb áron. Az Áruforgalmi, amely begyűjti a gabonát 500 koronájával, szintén vett 800 koronáért. (Zaj.) Elképzeli azt a a Nemzetgyűlés, hogy ha mi nem kötjük meg a gabonát, illetve ha megengedjük, hogy az egyiknek joga van 1200 koronáért is eladni, nem fog más is mindent elkövetni, hogy ne kelljen az államnak eladnia a gabonát, hanem szabadforgalomba hozza. Ez kilátástalan dolog. Ez nem fog jó vért szülni a falun sem és általában helytelen intézkedés lett volna, amely az országot a végromlásba vihette volna. A következő megjegyzésem az, hogy nem vagyok megelégedve avval, hogy a bizottság a nullás liszt árát csak 30 koronában állapította meg. Mi £IZ Sb nullás liszt? Maga egy malomigazgató szakértőnk mondta, hogy a saját házában rétest is főzőlisztből csinálnak és hogy nagyon jó rétest tudnak a főzőlisztből csinálni. (Felkiáltások jobbfelöl : Ugy van ! A köznép is ezt mondja!) Mondom, egy malomigazgató a saját háztartásában használja a főzőlisztet. El van tiltva,, hogy árpa vagy kukoricalisztet vegyítsünk ebbe a főzőlisztbe; ennélfogva a főzoliszt a mai viszonyok között, amikor dúslakodnunk nem szabad, teljesen megfelel annak az igénynek, hogy abból tésztát lehessen csinálni. Aki finom lisztet akar, akinek van erre pénze, 6Z ctZ clZ adó, amelyet a gazdagabbnak fizetnie kell — az fizesse meg ne 30 koronával, hanem 40 koronával. Az állam óriási összeget kapna ez árkülönbség révén, melyet esetleg a deficit fedezésére is felhasználhat és emellett még közcélokra is maradna olyan pénz, mely épen azoknak a gazdagoknak vagyonából, jövedelméből vettek, amely gazdagokat most adóztatással akarnak sújtani. (Helyeslés a baloldalon.) Kovács József: Vagyondézsma! Sándor Pál : Legközelebb tárgyalni fogjuk az adótörvényeket. T. Nemzetgyűlés, azt, amit annak idején Szende Pál, az akkori pénzügyminister kilátásba helyezett, hogy olyan adókat fogunk fizetni, amilyenekről még fogalma sincs az egész világnak ... Kovács József: Azt hiszem, neki sem volt! Sándor Pál : ... azt Korányi pénzügyminister ur nemcsak megvalósította, hanem túl is haladta. Ne felejtsék el ennek az adójavaslatnak azt a szakaszát, mely ki fogja mondani, — s a pénzügyminister ur ezt elfogadta — hogy akinek pedig a jövedelme 75%-ánál több adót kellene fizetni, annak adóját elengedik a 75%-on felül. Ebben az adójavaslatban tehát már kontemplálva van, hogy a gazdag emberek jövedelmüknek körülbelül 75°/o-át az államnak fogják leadni, méltóztassanak tehát elképzelni, hogy most ezekre akarnak önök ujabb pénzbeli adót kiróni? Ez lehetetlenség. Sokkal egyenesebb és helyesebb az, hogy az a gazdag ember, aki nullás lisztet akar, akinek a főzőliszt nem elég jó, fizesse ,meg azt 40 koronával. (Helyeslés balfelöl.) Épen az állam érdekében kérem azt a t. kormánytól, hogy felelősségének tudatában a nullás liszt árát ne 30 koronában,
