Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

442 A Nemzetgyűlés 86. ülése 1920. évi augusztus hó 14-én, szombaton. ebben az országban, akkor mélyen t. Nemzetgyűlés, gondolom, hogy elfogadhatónak látszik az a felállítás, az a vezető gondolat, hogy mindazok, akik gazdaságilag jobban szituált helyzetben vannak és a finom tésztaliszt élvezetével akarnak talán maguknak jobb konyhát és finomabb ellátást biztosítani, járuljanak hozzá jobb gazdasági helyzetük erejével ahhoz a mankóhoz, amelyet be kell'állitani, hogy a gazdaságilag gyengébbek az ő, bár szerényebb, de mégis kielégítő ellátásukat a jövő esztendőben megkaphassák, (Ugy van ! Ugy van !) Megjegyzem, t. Nemzetgyűlés, hogy a másodfokú liszt, tehát a főzőliszt, amely ke veretlen lesz, — ha minden ugy sikerül, mint a javaslat tervezi — kell, hogy minőségileg olyan legyen, hogy ki tudja elégiteni a középfokú háztartások tésztaigényeit. Következőleg nem követünk el semmiféle standardleszállitást a háztartásban ; azok azonban, akik standard-emelést kivannak, azt hiszem, jogosan szoríthatók arra, hogy a szegények érdekében bizonyos mankót viseljenek. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel befejezem a javaslat ismertetését. Méltóztassanak megengedni, hogy még egy néhány megjegyzést fűzzek részint azon tárgyalásokhoz, amelyeknek szerencsés voltam vezetője lenni, részint pedig azon tárgyalásókhoz, amelyek lefolytak az igen t. képviselőtársaim körében. Ha az úgynevezett közvéleményt vettük volna figyelembe a 9-es . bizottság eme javaslatainak megszerkesztésénél, akkor attól kellett volna félnünk, hogy az agrárius és önző érdekképviseletnek kikiáltott nemzetgyűlési tagok vagy azok pártja, vagy része el fog bennünket ezzel seperni. T. Nemzetgyűlés ! itt is meg lehet azt állapítani, hogy az, amit közvéleménynek szoktak nevezni, nem rezonanciája a lelkek igazi muzsikájának. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Mert én megGyőződtem arról, hogy részint az értekezleten az érdekeltek, részint pedig itt az e Házban is ülő kisgazda és termelő érdekeltek a legnagyobb készséggel voltak hajlandók e javaslat alapján vállukra venni azon áldozat terhét, amelynek szükségességét az ország érdekében belátták. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfélől és középen.) T. Nemzetgyűlés ! À sajtóban felhangzott bizonyos kijelentésekkel ellentétben bátor vagyok kijelenteni, hogy itt nincsenek e téren Győzők és legyőzöttek ; Itt áldozatot hozni hivatottak és áldozatot hozni kész emberek és képviselők és képviseletek vannak ; itt nem a szociáldemokraták vagy keresztény szociálisok, vagy a városnak, vagy a falunak, vagy nem tudom, kinek az érdeke győzött (Ugy van ! Ugy van !), itt győzött az ország megszentelt érdeke, (Általános helyeslés és taps) amelynek a fényessége és ereje betölti e Ház minden egyes tagját és felemeli a képviselőket arra a magaslatra, hogy csakugyan ennek a szenvedő, ennek a vérét hullató, ennek a keresztre feszitett nemzetnek az érdekét tartsák mindenekelőtt szemük előtt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) T. Nemzetgyűlés.! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az előadói székből mélységes köszönettel és hálával hajtsam meg az elismerés zászlaj át azon agrárius érdekek képviselői előtt, amelyek a legmesszebbmenő önzetlenséggel tekintik e kérdés fontosságát és a legmesszebbmenő módon készek arra, hogy az ország érdekében meghozzák és meghozhassák a nemzettel az áldozatot. (Tetszés és helyeslés.) . T. Nemzetgyűlés ! Minden államban, amely konvulziókon, kataklizmákon, mondjuk magyarul : forradalmakon, belső nyugtalanságokon ment keresztül, a konszolidáció legelső tétele mindig az volt, hogy az ellátást a legszélesebb mértékben és a legbiztosabb alapokon kell biztositani. Mert azokban az országokban, amelyek ilyen konvulziókon mentek keresztül, s alighogy azok küszöbét vagy ajtaját hátuk mögött hagyták s amelyekben nem sikerült e kérdést kielégítő módon megoldani : ujabb szörnyű megrázkódtatások következtek be. Következőleg ez a legfontosabb kérdés, amely most dominálja a lelkeket ; következőleg ez az a probléma, amelyet kielégítő módon kell e Nemzetgyűlésnek megoldania. Hibás az a feltevés, hogy a Nemzetgyűlés vállal felelősséget oly értelemben, hogy mentesiti a kormányt. T. Nemzetgyűlés ! Itt felelős mindenki, aki az ország vezetésére hivatott : a Nemzetgyűlés a tanácsadásban és ellenőrzésben, a kormány pedig a vett tanácsok és felállított tervek végrehajtásában. (Élénk helyeslés.) Azonban meg vagyok arról Győződve, hogy e szörnyű helyzetben, amikor esetleg külső bonyodalmak is fonják körül ez országot ; amikor a lelkek még nem restauráltattak teljesen ; amikor a lelkek mélyén, mint a kohóban a tüz, izzik még elmúlt korok elégedetlenségének maradványa és a gazdasági helyzet feszültsége, meg vagyok Győződve, hogy kormány, Nemzetgyűlés és e hazának mindenN higgadtan gondolkozó polgára nem fog más célt maga elé tűzni, mint azt az egyet : kivezetni ezt az országot e réven is, az ellátás biztosítása révén is, a lelki katasztrófából, épugy, mint a lelkek esetleges elégedetlensége révén elkövetkezhető másfajta katasztrófákból is kivezetni egy szerencsés, egy konszolidáltabb révpartra. T. Nemzetgyűlés ! Ezt írjuk mi valamennyien a mi gondolkozásunknak mintegy a homlokterére, a táblára : az ország érdeke mindenekelőtt ! (Ugy van ! Ugy van !) Elkoptatott frázisok vannak a római politikai élettől kezdve másfél és kétezer éven keresztül, egy-egy puritán jellemű, kétségbeesett helyzetben a nemzete szenátusának fülébe dörgő szenátor mondása. Elkopottak a használat folytán. Azt mondjuk, hogy ilyen használt frázis : Salus rei publicae suprema lex esto ! Elkopott e frázis akkor, amikor nem volt rá szükség ; mint ahogyan elkopik a kard, mikor a hüvelyében pihen. A kard csak akkor éles, mikor szükség van reá : épugy érezzük, hogy az elkopottnak vélt frázis akkor, amikor ugyanazok a cirkumstanciák kerülnek elő, amelyek közt az megszületett, nem