Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-85
432 À Nemzetgyűlés 85. ülése 1920. kérem, hogy a javaslatot lehetőleg mostani szövegében méltóztassanak elfogadni. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Mikovinyi Jenő előadó: Nem kivánok élni a zárszó jogával. Elnök : A különvélemény beterjesztőjét illeti szintén a zárszó. Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Amidőn különvéleményemet az igazságügyi bizottság véleményével szemben bejelentettem és fentartottam, tettem ezt abban a tudatban és meggyőződésben, bogy nem lesz a Nemzetgyűlésnek egyetlen egy tagja sem, aki ne tenné magáévá ezt az én különvéleményemet, mely ha nem is sokkal, de valamivel többet ad, mint amennyit az igazságügyi bizottság javaslata a birói státus kreálásakor a biróságnak juttatni kivan. Hegedüs György: Az is kevés! Somogyi István : Természetes, hogy kevés, de valamivel mégis több és megfelel annak a nagy általános elvnek, amely minket minden törvényalkotásnál, és különösen a tisztviselői kérdésnél át kell hogy hasson, hogy ne toldozzunk-foldozzunk ezek megélhetése érdekében, hanem egy hatalmasabb, nagyobb gesztussal igyekezzünk megoldani azt a fájó sebet, mely a nemzetnek ma egyik legnehezebb problémája, melyet azonban nem lehet elkerülni és a melyet minél előbb meg kell oldanunk. Mondom, abban a meggyőződésben tettem meg különvéleményemet, hogy ha nem egészen is, de valamelyes tekintetben azt a nagy célt, hogy nem kell havonta novellárisan rendeletekkel és pótlásokkal folytonfolyvást cseppenként fokozni a jövedelmét ezen embereknek, ezen kasztoknak, valami úton-módon ezen javaslat elfogadásával elérhessük. . En teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az igen t. minister ur szivesen adott volna többet s tudom jól, hogy nem rajta múlik a dolog. Egészen biztos, hogy a birói és ügyészségi státus kreálásával egy időben a birói és ügyészi megélhetés kérdése is lekerült volna ezzel nemcsak itt a Házban, hanem az egész közvéleményben a napirendről. Meg vagyok Győződve arról, hogy csak kényszerítő körülmények hatása alatt mondja a minister ur, hogy az én javaslatomat nem lehet elfogadni, tudatában annak, hogy ez, az állam amugyis üres kasszáját még jobban igénybe venné. Ne méltóztassék azonban elfelejteni, hogy itt valami megoldást feltétlenül találnunk kell. Nem hiszem, sőt képtelenségnek tartom, hogy az állam pénzügyi kormányzata annyira tehetetlen legyen, hogy amikor arról van szó, hogy azt a státust, amelyen ennek az országnak nyugalma, közbiztonsága, jogrendje, vagyon- és életbiztonsága nyugszik, az éhhaláltól megmentsük, hogy amikor ezt a státust vissza kell adni annak az élethivatásnak, amelyért teremtődött, amikor arról van szó, hogy anyagi gondoktól mentesen függetlenül évi augusztus )ió 13-án, pénteken. állítsuk őket vissza a fórumra és ültessük vissza a birói székbe, hogy igy az egyeseknek és az államnak nagy érdekeit szolgálhassák: Magyarország pénzügyi kormányzata ne találjon módot arra, hogy ezt a kicsi segítséget, ezt a csak valamivel többet, mint amennyit maga a javaslat is kontemplál, megadni tudja. Tisztelettel kérem, méltóztassék az én különvéleményemet elfogadni, mert meg vagyok Győződve róla, hogy a pénzügyminister ur módot fog találni arra, hogy ezen különvélemény alapján előálló többletet elő is tudja teremteni. (Helyeslés a jobboldalon és a baloldalon.) Elnök: A tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. (Halljuk! Halljuk!) A kérdést akként kívánom feltenni, — ha méltótatnak hozzájárulni — hogy elfogadja-e a t. Nemzetgyűlés a kir. itélőbirák és a kir. ügyészek státusáról szóló törvényjavaslatot általánosságban — a részletes tárgyalás alapjául — az igazságügyi és a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Somogyi István képviselő urnák különvéleményével, igen vagy nem? (Felkiáltások : Igen! Nem!) Kérdem, méltóztatnak-e a kérdés ilyeténképen való feltételéhez hozzájárulni ? (Felkiáltások: Igen!) Megjegyzem, hogyha a törvényjavaslat változatlanul elfogadtatik, akkor elesik Somogyi István képviselő ur különvéleménye. Tomcsányi Vilmos Pál ígazságügyminister: Szabad szót kérnem? Elnök : A kérdés feltevéséhez kivan a minister ur szólni? Tomcsányi Vilmos Pál ígazságügyminister: Igen. T. i. szerény véleményem az, hogy mivel a különvélemény tisztán csak a részletekre vonatkozik, azt talán a részletes tárgyalás során, az egyes szakaszoknál lehetne szavazásra feltenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Pető Sándor : Részletkérdés csak. Elnök: Kérem, itt különvéleményről van szó s nekem ezt a maga egészében fel kell tennem szavazásra. Természetes, hogyha a különvélemény nem fogadtatik el, akkor ugyanazon indítványokat a részletes vita alkalmával többé előterjeszteni nem lehet. Itt csak egy mód volna, ha a képviselő ur — amihez joga van — a szavazás előtt visszavonná különvéleményét és a részletes tárgyalás alkalmival az egyes szakaszoknál külön-külön beadná módosításait. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Somogyi István: Nem vonom vissza. (Felkiáltások jobbfelol : Vonja vissza ! Zaj.) Elnök : Reám nézve a házszabályok 234. §-a előírja, hogyan kell feltennem a kérdést és én igy jártam el. Felteszem tehát a kérdést: méltóztatnak-e elfogadni a kir. itélőbirák és ügyészek státusáról szóló törvényjavaslatot az igazságügyi és a pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, szemben a Somogyi István képviselő ur különvéleményében
