Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

A Nemzetgyűlés 85. ülése 1920. évi augusztus hó 13-án, péntehen. 425 Fontos azért is, mert a katonaságot a belső rend fentartására nem célszerű, nem ajánlatos — az ő presztízse szempontjából — felhasználni, mert mihelyt a katonaságot bevonják a belső rend fentartásába, politikába, én nem tudom, talán -az igazságügyi intézkedések végrehajtásába is : az rendesen ellenszenvet szokott kiváltani, így tehát az ő tekintélye kívánja meg, hogy a katonaság készen álljon arra az időre, amely a legfőbb hivatása, a külső ellenség ellen való küzdelemre. Hogy tehát az ő népszerűségén csorba ne essék, mentessék fel teljesen a rendőrségnek igen sokszor odiózus kötelességei alól. Epen azért fontosnak tartom kijelenteni, hogy nem osztozom a t. képviselőtársam azon véleményében, hogy a rendőrséggel szemben az állam bőkezűségben továbbment, mint amennyire a bőkezűségben itt elmenni lehet. Abban már egyetértek, hogy ezt nem rendeleti utón kellett volna elintézni, hanem igenis, a törvényhozás utján; mert annak, ha ilyen fontos kérdések, amelyek mélyen belenyúlnak az adófizető polgárok zsebébe, folytonosan rendelettel intéztetnek el : rossz vége lehet. T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak a rendőrséggel, nemcsak a bírósággal szemben, hanem az ország egész tisztviselői karával szemben a teljes megértés álláspontján vagyok, igen kevés tisztviselőtől eltekintve, akiket nélkülözhetőknek tartanék abból a szempontból, hogy ez az ország helyesen kormányoztassák és annak összes ügyei, közigazgatása, bíráskodása, katonáskodása elintéztessék. Vannak u. i. igen sokan, akik e tekintetben nélkülözhetők volnának ; ezeket akár törvényhozási utón is törölni lehetne. Azonban egészen bizonyos, hogy azokra a tisztviselőkre nézve, akikre az államnak szüksége van, el kell fogadnunk minimális szabályként azt, hogy azok exisztenciájárói és arról, hogy ők emberi méltóságuknak megfelelően, a nélkülözésektől megmentve és az ő fizikai és szellemi erejüket is fentartva élhessenek, gondoskodnunk kell. Hiszen az az állam, az a kormányzat nem bölcs, hanem csapni való, amelyik az ő alkalmazottait nem látja el kellőleg élelemmel és más, minden egyébbel, amire szükségük van, mert ellenkező esetben, hogy ha fizikai munkásról van szó : elsatnyulnak az izmok; hogyha szellemi munkásról van szó : tönkremennek az idegek és az nem tudja azt a munkát elvégezni, amelyet neki el kellene végezni, vagy nem tudja jól végezni, mint ahogy kellene végeznie. Az államnak a magához való esze is követeli, kívánja, hogy az alkalmazottakat ugy tartsa el, azok exisztenciáját olyképen biztosítsa, hogy azok azután teljes szívvel, lélekkel és testtel az ő kötelességeiknek szentelhessék magukat. En tehát majd annak idején, amikor a tisztviselői kérdés más részében is idekerül a Ház elé, a legteljesebb rokonszenvvel fogok foglalkozni e kérdéssel. De már most, hogy itt a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — IV. KÖTET. tisztviselők egy részének : a bíróságoknak kenyérkérdése idekerült, megragadom az alkalmat, hogy már ez alkalommal, — amelyet én csak előfutárnak, első fecskének nézek szintén, — abban az értelemben, azzal a rokonszenvvel, azzal a megértéssel foglalkozzam e kérdéssel, amelyet megérdemel elsősorban az ország legfontosabb tisztviselői testülete, a bíróság, de azután megérdemelnek az ország más alkalmazottai, a vasutasok, a postások és a többiek, akik mind igen sok, igen nehéz és igen fontos munkát végeznek. Pillantásomat most erre a javaslatra vetem. Ez a törvényjavaslat, amennyiben az anyagi kérdésekről van benne szó, semmiképen nem kielégítő. Ebből a törvényjavaslatból nem látom, hogy átfogná annak az egész fontosságát, hogy mit jelent egy jó helyzetben lévő bíróság. T. Nemzetgyűlés ! Ha a magyar birói kar nem állta volna meg a helyét, ugy, mint a világon alkotmányos országban talán egyik bíróság sem jobban, más alkotmányos államban egyik bíróság sem jobban. Ha arról volna szó, hogy bíróságunk nem áll feladatának a magaslatán, nem töltötte be azt a hatalmas, magasztos hivatást, amely a törvényhozáséval teljesen egyenrangú, akkor is azt mondanám, hogy meg kellene teremteni, akkor is annak magyarázatát abban találnám meg, hogy ez a birói kar nem volt anyagilag ugy dotálva, hogy az életnek mindenféle érintésétől ment maradhatott volna, hogy oda a korrupció be nem férkőzhetett volna, mert hiszen csak ez lehetett volna az, ami a birói kart arról a piedesztálról, amelyen áll, lelökhette volna. De a magyar birói kar hős volt. (Ugy van!) Rá nem áll az a megállapítás, hogy üres gyomornak nincsenek eszményei, mert dacára annak, hogy a gyomra üres volt, eszményei mégis voltak és kezdettől fogva, mióta az önállósítása függetlenítése az 1869 : IV. tc.-kel végbement, el lehet mondani, hogy a legklasszikusabb magaslaton állt, a legnagyobb megbízhatóságot bizonyította, amellett tett tanúságot ebben az országban felette minden *más kormányzati ágnak. Az igazságügyminister javaslatában azt látom, hogy ő nagyon fontosnak tartja a bíróságot a jogrend fentartása, megsértése esetén pedig annak helyreállítása szempontjából és különösen kiemeli a bíróság fontos szerepét az állampolgárok egymásközötti magánjogi vonatkozásai tekintetében és közgazdaságunknak idegen országokkalvaló érintkezése területén, ahol a bíróságnak óriási fontos feladata mindnyájunk előtt egészen tisztán és világosan áll. Hanem nem szentel elég teret az indokolásában sem ő, sem az igazságügyi bizottság annak, amely szerepét pedig a bíróságnak talán legfontosabbnak látom, nevezetesen az alkotmányvédelmi szerepének. 54