Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-84
À Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. 401 tanuk vallomásainak mérlegelésére szorítkozott már, iratoknak, hatóságoknak szavahihetőségét tette bírálat tárgyává, már pedig, t. Nemzetgyűlés, nekem véleményem, amit a mentelmi bizottságban is kifejtettem s amit — azt hiszem — mindannyian vallunk, hogy igenis, a mentelmi bizottság épugy, mint maga a Nemzete gyűlés, nem lehet egy büntetőpernek birája, nem biráskodhatik tanuknak szavahihetősége vagy nem szavahihetősége felett ; egy mentelmi jog felfüggesztése vagy fel nem függesztése nem függ magának ennek a büntetőpernek a mikéntjétől, az ebben szereplő személyeknek viszonyaitól, jellemrajzától; itt nekünk szigorúan, strikte a jog szempontjából és a saját érdekeink : a Ház és a képviselői mentelmi jog tekintélyének szempontjából kell elbírálnunk a kérdést, anélkül, hogy mi magába az ügynek érdemébe bármi néven r nevezendő módon belemennénk. Én tehát nem megyek odáig, nem akarok odáig menni, t. Nemzetgyűlés, hogy az ügyben szereplő személyek és hatóságok cselekményeit bírálat tárgyává tegyem, mert azt mondom, hogy teljesen elég nekem az az anyag, teljesen elég az a tény, amely ebből az ügy eszi. átiratból és vizsgálóbírói végzésből elém tárul, arra, hogy a mentelmi jog felfüggesztéséhez hozzá ne járuljak. Nem kell ezt aláfesteni, nem kell staffage ; nem kell távlati űrök között mozogni; maga az a meztelen tény, hogy itt egy ügyészi indítvány és vizsgálóbírói végzés alapján kérik egy képviselő menteimi jogának felfüggesztését, már involválja azt, hogy tekintet nélkül a továbbiakra, a felfüggesztésnek a múlt gyakorlata és a fennálló rendeletek értelmében helye nincs. Én tehát, t. Nemzetgyűlés, zárószavaimban nem is fogok foglalkozni a perben szereplő személyekkel, hanem a vita során felhangzottakkal, nevezetesen az előadó ur beszédével és Bernolák Nándor képviselőtársam beszédével igyekszem foglalkozni. Mielőtt ezekre reflektálnék, méltóztassék nekem megengedni, hogy ennek az egész dolognak az abszurd voltát itt a Nemzetgyűlés előtt még egyszer bebizonyítsam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) nem a Tisza-család ügye, nem a tettesek ügye ; ez a per t. Nemzetgyűlés, a mienk, a nemzeté . . . Meskó Zoltán : Természetes ! Mikovínyi Jenő előadó : ... a forradalommal szemben a jogrend helyreállítására törekvésnek a pere. Ezt a pert meg kell nyernünk. Hogy pedig ebben a perben olyan lépéseket tehessünk, amelyek a tisztánlátást elősegítik és az igazságot érvényesülni hagyják, szabad kezet kell adni hivatott végrehajtó hatalomnak : a bíróságnak, hogy mindazokat a perbeli cselekményeket, amelyeket szükségesnek lát, megtehesse. Ez érdeke mindenkinek. Ha itt szubjektív érzéseket keverünk bele az ügybe, ez érdeke Friedrich Istvánnak is, habár a mentelmi jog szempontjából ez nem sarkalatos pont és épen azért, t. Nemzetgyűlés, hogy tisztán láthassunk, hogy ezt a pert, a társadalom perét a forradalommal szemben megnyerhessük : minden módot meg kell adni arra, hogy azok # cselekmények teljesíthetők legyenek, amelyek hivatva1 esznek a világosságot kideríteni. Az igazságügyminister ur igen helyesen jegyezte meg, hogy addig még egy kihallgatást sem lehet foganatosítani, míg a Nemzetgyűlés a mentelmi jog kérdésében nem határozott. Már pedig elképzelhetetlen, hogy Friedrich István képviselőtársunknak kihallgatása, az ő előadása s az esetleges szembesítések nélkül ebben a dologban egy lépéssel is tovább tudjunk menni. (Az elnöki székel Bottlik József foglalja el.) És mi történik, t. Nemzetgyűlés ? Tovább folyik a bizonytalanság, tovább lesz az ország közvéleménye izgalomban, (Ugy van ! jobbfelől) holott ha siettetjük ennek kifejlődését, valószínűleg előbb érjük el azt, hogy tisztán és világosan játunk (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon) és valószínűleg örömmel fogjuk megállapítani azt, hogy téves feltevéseken alapult egy olyan gyanúsítás, amely méltatlanul illette azt az embert, akit mi is, mint törvényhozó tagtársunkat, barátunkat, teljes szívvel-lélekkel mielőbb tisztára mosva kívánunk látni. (Ugy van ! a jobbolda'on.) Aki tehát ezzel ellenkezőt akar, aki ezt késleltetni akarja, nem hetekkel, de csak napokkal is, az vét ez ellen a törekvés ellen és épen azért tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy adja meg a módot arra, hogy mielőbb, már a mai vagy a holnapi napon megkezdődhessenek azok a jóravaló törekvések, amelyek bennünket a tiszta valóság legteljesebb látására vezetnek ; kérem, hogy a mentelmi bizottság jelentését változatlanul elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Somogyi István képviselő urat, a különvélemény beadóját illeti meg a szó. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Ez a vita végeredményében és az utolsó napokban már arra a térre kalandozott el, amely térre véleményem szerint elkalandoznia nem lett volna szabad. ( Ugy van ! a baloldalon.) Nevezetesen egy óriási bü n per anyagát ölelte fel, tanuknak vallomására, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1821. — IV. KÖTET. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el. ) 'Azzal kezdem, t, Nemzetgyűlés, amire már a múltkor is alludáltam s amire a fősúlyt helyeztem, hogy igenis, nekünk féltékenyen kell őrködnünk afelett, hogy ez a mentelmi jog olyan tisztaságban őriztessék meg, mint' amilyen tisztán azt a mi elődeink hagyták reánk. És itt, méltóztassék nekem megengedni, nem értek egyet G-aal Graszton t. képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy : nekünk a precedensek nem imponálnak. Roppant csodálom, hogy épen az a Graal Gaszton, aki a konzervatív felfogásnak, magának annak a történelemből sarjadzó jogfolytonosságnak hive és egyik legfőbb szószólója ebben a parlamentben, pendit meg ilyen forradalmi hangokat, mert az nem más, mint forra51
