Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-70
30 A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. évi július hó 23-án, pénteken. Barla-Szabó József: Budapest is oda tartozik. (Ellenmondások.) Csak tagadják. Gr. Andrássy Gyula: Megtörtént ez fokozatosan csaknem minden nagyobb emporiumban, aminek természeteseri veszélyes visszahatása van Magyarországon belül is a mi belső állapotainkra. Itt nálunk is tagadhatatlan, hogy — ámbár az intézmények talán valamivel megszilárdultak s a gazdasági állapot is némileg javult •— a szellemek anarchiája fokozódott, főleg az utóbbi időben. Kétségtelen, — amint azok a tünetek, amelyek az utolsó választási hadjáratokban mutatkoztak, bizonyítják — bogy a társadalmi rend mélyen fel van kavarva, hogy a harc osztály és osztály között nagyobb, mint valaha volt, a bizalmatlanság a szegényebbekben a gazdagabbak iránt nagyobb, mint valaha volt, hogy mesterségesen is folytattatott az izgatás lelkiismeretlenül, a legtúlzóbb jelszavakkal, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) aminek azután meg lesz a káros következménye és ez sokkal messzebb fog menni, mint ahogy azok gondolják, akik játszhatni vélne még ma is azokkal a nagy szavakkal, amelyek azután kigyújtják az országot és olyan tüzhengert támasztanak, aminőt az, aki a szikrát eldobta, nem szándékozott előidézni. Nagyon könnyű megindítani az ilyen bomlasztó, romlasztó processzust és nagyon nehéz korlátozni, mérsékelni és megállítani. Veszélyessé teszi a közeljövőben ezt az egész erősödő forradalmi áramlatot as anyagi helyzet is. Én mély aggodalommal nézem mindazt, ami az élelmezés kérdésében történik. Először is megvallom, hogy aggaszt engem az, hogy jelenleg, ilyen nagyfontosságú időkben, épen a közélelmezési és a földmivelésügyi minister urak tulajdonképen — ugy tudjuk — átmenetileg vannak a helyeiken. Drozdy Győző: Nem soká tart! Gr. Andrássy Gyula : Remélem, hogy nem fog soká tartani, remélem, hogy mihamarabb a végleges felelősség tudatában élő minister fogja a dolgokat vezetni. De az is, ami eddig történt, aggaszt engem. Félek, hogy az a remény, hogy meg fogjuk javítani valutáris viszonyainkat, hogy meg fogjuk javítani a közélelmezési helyzetet a termés következtében, nem fog beválni. Félek attól, hogy az összeszeclés nem fog megtörténni, hogy elkéstünk, hogy nincsenek meg a megfelelő szervezetek. Félek attól, hogy az úgyis igen csekély és talán túlcsekély kenyérráta, amelyet az államhatalomtól a szegény nép vár, sem lesz betartható, mert a meglévő felesleg el fog kallódni a közigazgatás kezében anélkül, hogy oda jusson, ahol szükség van rá. (Ugy van! a baloldalon.) El fog kallódni először azért, mert a szabad vásárlási jog révén a legnagyobb része a jómódúak kezébe fog kerülni; el fog kallódni azon gazdasági vállalatok következtében, amelyek feldolgozzák a nyersanyagot, el fog kallódni végül azért, mert etetni fogják sokan a gazdák közül azért, mert ez előnyösebb lesz, tekintetbe véve a mostani rendelkezések visszás következményeit. (Mozgás jobb felöl.) Pedig ha most, az első olyan aratás után, amely teljesen magyar kézben van, mikor a remények felcsigázódtak, a városok lakossága a régi szenvedést fogja folytatni, ha ilyenkor megkönnyebbülés nincs, ebből olyan megrázkódtatása lehet az egész társadalmi rendnek, amelynek következményei sokkal súlyosabbak lehetnek, mint amilyeneket mi most gondolunk. (Igaz ! Ugy van !) Ebben a helyzetben az a kérdés : mit kell tenni? Ha én egy szóban akarom kifejezni a mai magyar politika legfőbb problémáját, ugy én azt abban tudnám kifejezni, hogy helyre kell állítani a tekintélyt, az erkölcsi tekintélyt, a hatalmat, mert anélkül minden társadalom széjjelesik. (Ugy van!) Az a társadalom, amelyben a tekintély gyengül, amelyet nem tart össze tekintély, az egymás elleni harcban merül ki. (Ugy van!) Mert,a társadalom csupa ellentétes elemekből áll; ellentétes érdekek, régi gyűlöletek, konkurrenciák, versengések tépik azt szét. Különösen az ilyen forradalmi időkben, mikor ezen organikus ellentétekhez járulnak a közelmúltból eredő gyűlöletek, irigységek, féltékenységek, ha nincs egy összetartó tekintély és erő, akkor ezek az ellentétek a társadalomban mindenki harcává válnak mindenki ellen s akkor nem lesz képes az úgyis gyenge, nehéz helyzetben lévő szegény magyar nemzet azt a legnagyobb feladatot megoldani, amely előtt áll, hogy távoltartsa magától a bomlás méreganyagát. Én azt hiszem, ez egyéni nézetem, hogy a tekintélyt teljesen helyreállítani nem fog lehetni addig, amíg nem fog helyreállni gyakorlatban és tényleg a királyi kormány, (Ugy van! Ugy van!) amíg nem fog megint valóvá válni Szent István koronája, amelyhez kapcsolódik Magyarországon kilenc század tradciója. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Az a nézetem, hogy mulaszthatatlan kötelessége az összes magyar felelős tényezőknek lehetővé tenni, hogy lehető gyorsan megtaláljuk a végleges megoldás útjait, mert minden olyan állapot, amely nem végleges, önmagában hordja azt a gyengeséget, amely mellett a tekintély eszméje igazán megerősödni nem tud (Ugy van! Ugy van!) Nem akarok ma arról beszélni, hogy hogyan és miképen találhatjuk meg ennek a kérdésnek helyes megoldását, csak hangsúlyozni kívánom, hogy kötelességünk azon lenni, hogy a végleges megoldást minél hamarább megtaláljuk. (Helyeslés.) Addig azonban a fődolog az, hogy megerősödjék a kormány és a végrehajtó hatalom tekintélye és bátor vagyok a Nemzetgyűlési arra figyelmeztetni, hogy ez legelsősorban a Nemzetgyűlésnek is érdeke, mert a kormány tekintélye azonos a Nemzetgyűlés tekintélyével. (Ugy van! jobbfelöl.)
