Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-70

30 A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. évi július hó 23-án, pénteken. Barla-Szabó József: Budapest is oda tar­tozik. (Ellenmondások.) Csak tagadják. Gr. Andrássy Gyula: Megtörtént ez fokoza­tosan csaknem minden nagyobb emporiumban, aminek természeteseri veszélyes visszahatása van Magyarországon belül is a mi belső állapotainkra. Itt nálunk is tagadhatatlan, hogy — ámbár az intézmények talán valamivel megszilárdultak s a gazdasági állapot is némileg javult •— a szelle­mek anarchiája fokozódott, főleg az utóbbi idő­ben. Kétségtelen, — amint azok a tünetek, amelyek az utolsó választási hadjáratokban mutatkoztak, bizonyítják — bogy a társadalmi rend mélyen fel van kavarva, hogy a harc osz­tály és osztály között nagyobb, mint valaha volt, a bizalmatlanság a szegényebbekben a gazda­gabbak iránt nagyobb, mint valaha volt, hogy mesterségesen is folytattatott az izgatás lelki­ismeretlenül, a legtúlzóbb jelszavakkal, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) aminek azután meg lesz a káros következménye és ez sokkal messzebb fog menni, mint ahogy azok gondolják, akik játszhatni vélne még ma is azokkal a nagy sza­vakkal, amelyek azután kigyújtják az országot és olyan tüzhengert támasztanak, aminőt az, aki a szikrát eldobta, nem szándékozott előidézni. Nagyon könnyű megindítani az ilyen bom­lasztó, romlasztó processzust és nagyon nehéz korlátozni, mérsékelni és megállítani. Veszélyessé teszi a közeljövőben ezt az egész erősödő forradalmi áramlatot as anyagi helyzet is. Én mély aggodalommal nézem mindazt, ami az élelmezés kérdésében történik. Először is megvallom, hogy aggaszt engem az, hogy jelen­leg, ilyen nagyfontosságú időkben, épen a köz­élelmezési és a földmivelésügyi minister urak tulajdonképen — ugy tudjuk — átmenetileg vannak a helyeiken. Drozdy Győző: Nem soká tart! Gr. Andrássy Gyula : Remélem, hogy nem fog soká tartani, remélem, hogy mihamarabb a végleges felelősség tudatában élő minister fogja a dolgokat vezetni. De az is, ami eddig történt, aggaszt engem. Félek, hogy az a remény, hogy meg fogjuk javítani valutáris viszonyainkat, hogy meg fogjuk javítani a közélelmezési helyzetet a termés következtében, nem fog beválni. Félek attól, hogy az összeszeclés nem fog megtörténni, hogy elkéstünk, hogy nincsenek meg a megfelelő szervezetek. Félek attól, hogy az úgyis igen csekély és talán túlcsekély kenyérráta, amelyet az államhatalomtól a szegény nép vár, sem lesz betartható, mert a meglévő felesleg el fog kal­lódni a közigazgatás kezében anélkül, hogy oda jusson, ahol szükség van rá. (Ugy van! a bal­oldalon.) El fog kallódni először azért, mert a sza­bad vásárlási jog révén a legnagyobb része a jómódúak kezébe fog kerülni; el fog kallódni azon gazdasági vállalatok következtében, ame­lyek feldolgozzák a nyersanyagot, el fog kallódni végül azért, mert etetni fogják sokan a gazdák közül azért, mert ez előnyösebb lesz, tekintetbe véve a mostani rendelkezések visszás következ­ményeit. (Mozgás jobb felöl.) Pedig ha most, az első olyan aratás után, amely teljesen ma­gyar kézben van, mikor a remények felcsigá­zódtak, a városok lakossága a régi szenvedést fogja folytatni, ha ilyenkor megkönnyebbülés nincs, ebből olyan megrázkódtatása lehet az egész társadalmi rendnek, amelynek következ­ményei sokkal súlyosabbak lehetnek, mint ami­lyeneket mi most gondolunk. (Igaz ! Ugy van !) Ebben a helyzetben az a kérdés : mit kell tenni? Ha én egy szóban akarom kifejezni a mai magyar politika legfőbb problémáját, ugy én azt abban tudnám kifejezni, hogy helyre kell állítani a tekintélyt, az erkölcsi tekintélyt, a hatalmat, mert anélkül minden társadalom széjjelesik. (Ugy van!) Az a társadalom, amely­ben a tekintély gyengül, amelyet nem tart össze tekintély, az egymás elleni harcban merül ki. (Ugy van!) Mert,a társadalom csupa ellenté­tes elemekből áll; ellentétes érdekek, régi gyű­löletek, konkurrenciák, versengések tépik azt szét. Különösen az ilyen forradalmi időkben, mikor ezen organikus ellentétekhez járulnak a közelmúltból eredő gyűlöletek, irigységek, fél­tékenységek, ha nincs egy összetartó tekintély és erő, akkor ezek az ellentétek a társadalom­ban mindenki harcává válnak mindenki ellen s akkor nem lesz képes az úgyis gyenge, nehéz helyzetben lévő szegény magyar nemzet azt a legnagyobb feladatot megoldani, amely előtt áll, hogy távoltartsa magától a bomlás méreg­anyagát. Én azt hiszem, ez egyéni nézetem, hogy a tekintélyt teljesen helyreállítani nem fog lehetni addig, amíg nem fog helyreállni gyakorlatban és tényleg a királyi kormány, (Ugy van! Ugy van!) amíg nem fog megint valóvá válni Szent István koronája, amelyhez kapcsolódik Magyarországon kilenc század trad­ciója. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Az a nézetem, hogy mulaszthatat­lan kötelessége az összes magyar felelős ténye­zőknek lehetővé tenni, hogy lehető gyorsan megtaláljuk a végleges megoldás útjait, mert minden olyan állapot, amely nem végleges, ön­magában hordja azt a gyengeséget, amely mel­lett a tekintély eszméje igazán megerősödni nem tud (Ugy van! Ugy van!) Nem akarok ma arról beszélni, hogy hogyan és miképen találhatjuk meg ennek a kérdésnek helyes meg­oldását, csak hangsúlyozni kívánom, hogy köte­lességünk azon lenni, hogy a végleges megoldást minél hamarább megtaláljuk. (Helyeslés.) Addig azonban a fődolog az, hogy meg­erősödjék a kormány és a végrehajtó hatalom tekintélye és bátor vagyok a Nemzetgyűlési arra figyelmeztetni, hogy ez legelsősorban a Nemzetgyűlésnek is érdeke, mert a kormány tekintélye azonos a Nemzetgyűlés tekintélyé­vel. (Ugy van! jobbfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom