Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-83
«368 A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. törvényeknek magyarázata nem lehet oly sztrikt, mint a normális időkben. A másik vád, amelyre nagyobb súlyt "kell fektetnünk, az, hogy a katonai biróság visszatartotta a nála lévő iratokat és nem engedett a polgári ügyészségnek ezekbe betekintést. Ez csakugyan meg is történt : a katonai ügyészségnél megtagadták az iratok kiadását a polgári ügyésznek. Ennek előzménye, amint értesülök, az volt, hogy a polgári biróságnál, mielőtt a vádirat elkészült és mielőtt a vizsgálatot befejezettnek nyilvánitották volna, az egyik vádlott, Fényes László, napokon keresztül tanulmányozta az aktákat, elkészítette a maga vádiratát, mielőtt a vádirat készen lett volna, gondoskodott ennek kinyom atás ár ól, és már régen terjesztenék a kinyomatott vádiratot, ha véletlenül ez egyszer a cenzúra nem okosan jár el és nem engedi ennek publikálását. Azért mondom, hogy ez egyszer, mert különben a cenzúra működése — abban teljesen egyetértek a képviselő urakkal — minden kritikán alul áll. Tehát — mondom •— az iratokat tanulmányozta az egyik vádlott és ez időtájt megtörtént, amit szívesen fogok megismételni a parlamenten kivül is, amikor azért teljes felelősséggel tartozom, hogy ezek közül az iratok közül Fényesnek egy vallomása eltűnt. (Mozgás. ) Most már megértem, ha az egyik hatóság, amelynek az nem kötelessége, miután önálló nyomozást végzett, a maga iratait addig, amig azokat fel nem használta, nem adja ki a kezéből. (Mozgás.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A mi a polgári biróság és az ügyészség eljárását illeti ebben az ügyben, miután az a Nemzetgyűlés fóruma elé hozatott, lehetetlen ki nem terjeszkednem néhány sajátos tényre. Yáry Albert, a ki a vádiratot szerkesztette, amelyet . a képviselő urak bemutattak a Házban, és amely vádirat publikáltatott is, — tehát semmiféle indiszkréciót nem követek el és hivatalos titkot nem sértek, ha ezt a vádiratot tárgyalom — Váry Albert főügyész, vezetője volt a budapesti kir. ügyészségnek akkor is, mikor ennek a vádiratnak állítása szerint a legsúlyosabb bűntetteket követték el ; és neki, mint az ügyészség vezetőjének egyetlen intézkedése nem volt arra, hogy ezeket a bűntetteket, melyeket itt fel fogok olvasni, megakadályozzák. Az ügyészség vezetője a novemberi forradalom idején maga is csatlakozva a forradalomhoz, és segítséget nyújtva Lékai-féle emberek szabadon bocsátásához, igenis, elmulasztotta azt a kötelességet,- hogy ezeknek a súlyos bűntetteknek nyomozását. . . . (Nagy zaj balfelől.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy oly súlyos vádat emelt most egy közhatóság ellen és egy közhatóság viselője ellen, hogy, ha ezt bizonyítani nem tudja, rendre utasítás , illeti őt meg. Hát tudja bizonyítani a képviselő ur? Bernolák Nándor: Igen! évi augusztus %ó 11-én, szerdán. Elnök: Kérem. Bernolák Nándor: Bár erre csak később óhajtottam kiterjeszkedni, de az elnök ur tekintélye arra kötelez, hogy már most térjek ki egyes tényekre. Azt mondja a vádirat 25. lapja (olvassa): »A Károlyi-pártkörben szenvedélyes politikai viták folytak, ahol Fényes László, Kéri Pál, Kunfi Zsigmond, Lovászy Már|on, Friedrich István és mások, — nem óhajtok mindenkit felolvasni, — azt fejtegették, hogy, ha kell, erőszakkal is kikényszerítik Károlyi ministerelnökségét. Ezek a politikusok a pártkör ablakából sűrűn tartottak a tömeghez beszédet, amelynek tartalma nem egyszer az volt, hogy fel kell keresni azokat a politikai és hatalmi tényezőket, akik • a mostani áldatlan helyzetet idézték elő, és végezni kell velük, fel kell akasztani őket, vagy a nép haragjának kell kiszolgáltatni.« Hát tisztelettel vagyok bátor kérdezni bárkitől, aki a magyar jogban.legkevésbé is jártas, vájjon ez a tény, ha igaz, nem ütközik-e a büntetőtörvénykönyv 248. §-ába, mint gyilkosságra való felbujtás, (Mozgás.) nem ütközik-e bele a 171. §-ba, mely, nyíltan kimondja, hogy aki mást bűntettekre hiv fel és azt nyilvánosan teszi, az büntetendő, még pedig az illető cselekmény felbujtójaként, ha a cselekményt elkövették, de büntetendő akkor is, ha a cselekményt nem követték el. Ez a tény tehát, melyei itt maga a királyi ügyész ur megállapít, bűncselekmény volt már abban a pillanatban, amikor elkövették; és semmiféle nyomát nem találtam annak, hogy ezek miatt eljárás indíttatott volna, illetőleg, hogy az akkori t. Háztól ezen képviselő urak kiadatása kéretett volna. Azt gondolom tehát, hogy megállapíthatom, hogy az elnök ur ama kívánságának, hogy bizonyítsak, azzal, hogy a királyi ügyészség vezetője annak idején a nyilvánosan elkövetett eme súlyos bűntettek miatt eljárást nem indított, eleget tettem. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Nem vagyok ezen a nézeten, mert az összeköttetés csak ugy állitható helyre ezen súlyos váddal, ha a képviselő ur bizonyítani tudta volna, hogy akkor, amikor ezen dolgok elkövettettek, azokat az ügyészség tudta. (Igaz ! Ugy van!) Ezen iratokból ez nincs megállapítva; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) ezen iratokból csak az van megállapítva, hogy az ügyészség ezeket konstatálta, de nem azon időpontban, mikor ezek a dolgok elkövettettek. Ernst Sándor: De tudhatta! Elnök: Kénytelen vagyok emiatt a képviselő urat rendreutasítani. (Helyeslés. Mozgás.) Bernolák Nándor: Természetes, hogy a legteljesebb tisztelettel hajlok meg az elnök ur rendreutasitása előtt, de legyen szabad felemlíteni, hogy a bűnvádi perrendtartás, mely az , ügyészség jogait és kötelességeit is szabályozza,
