Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-81
A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920. törekedni arra, hogy ott mindenkinek szivében megelégedés honoljon. Mert az ilyen támadásra nem jogosit fel az, hogy a boglári asztalt az isten kegyelme dúsabban megteritette, mint más emberekét, mint azét a sok százezerért, akiknek az asztalán csak morzsák vannak. Ez inkább arra jogosit és kötelez, hogy a szivben szeretet és megértés legyen. En tehát azért, mert ezt nem találom olyan kijelentésnek, olyan beszédnek és vallomásnak, amely a konszolidációt szolgálja, de azért is, mert magam is állami tisztviselő vagyok, visszautasítom Gaal Gaszton igent, képviselő ur minden támadását amely akár a tisztviselőket, akár a tanitóságot érte. T. Nemzetgyűlés ! Hogy G-aal Gaszton t. képviselő urnák beszédére reflektáltam, tettem ezt abban a meggyőződésben, hogy ezzel azt a megértést szolgálom, amellyel egyedül tudjuk csak jövendőnket kiépíteni. Ha ez a marxi tanításoknak jobbról való kilengésével veszedelembe jut, akkor gyötrődéssel várhatjuk a hanvai remetének, a szomorú magyar múlt nagy költőjének próféciáját : »Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull .nemzetünk.« Megértés, testvéreink szeretete vezesse a Nemzetgyűlést. Ha ez vezeti, akkor bizonyos vagyok abban is, hogy a gabonakérdést QiZ cl kilences bizottság ugy fogja megoldani, hogy abból nem elégületlenség, de a nemzetnek a megelégedése fog kisarjadzani. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A mentelmi bizottság előadója jelentést kivan tenni. (Halljuk !) Mikovinyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóhirájának határozata alapján a budapesti büntetőtörvényszék Friedrich István nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte és a felszerelt kérelmet beterjesztvén a Nemzetgyűlés elnökségéhez, az a mentelmi bizottságnak kiadatott. A mentelmi bizottság ezzel 1920. évi augusztus hó 6-án megtartott ülésében foglalkozott. Tisztelettel bemutatom a Nemzetgyűlésnek a mentelmi bizottság jelentését és bemutatom egyúttal Somogyi István nemzetgyűlési képviselőnek, a mentelmi bizottság tagjának erre vonatkozó kisebbségi véleményét is. Tisztelettel kérem* méltóztassék ezeket kinyomatni, szétosztatni és a sürgősség kimondása mellett napirendre tűzetni. Elnök : A jelentés a kisebbségi véleménnyel együtt ki fog nyomatni, szét fog osztatni és amennyiben a ^Nemzetgyűlés ki vámja, sürgősen, a holnapi ülés napirendjére ki fog tűzetni. (Helyeslés.) Kivánja a t. Nemzetgyűlés a sürgősséget ? (Igen I) Akkor kimondom, hogy ez a mentelmi ügy a házszabályok 140. §-a alapján a holnapi ülés napirendjére fog kitüzetni. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921, — IV. KÖTET. évi augusztus hó 9-én, hétfőn. 329 Folytatjuk a tárgyalást Huszár Elemér képviselő ur inditványa felett. Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző: Könyves Lajos! Könyves Lajos : Igen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! ) Sokan szólal tak fel itt már ebben az ügyben és én csak azért kivánok felszólalni, mert az egyik előttem szólott képviselőtársam — nem tudom a nevét — amikor a rekvirálásról volt szó, azt mondotta — nem tudom, jól értettem-e, de igy értettem, — hogy mindenütt rekviráltak, a városban is rekviráltak mindent, itt még az egészséget is rekvirálták. Hogy az egészséget hogyan lehet rekvirálni, azt igazán nem tudom, de hogy a búzát hogyan lehetett rekvirálni, azt nagyon jól tudom. Ott történt szemem előtt az a nagyon sok sajnos eset, amelynek lefolyását oly szomorúan lehetett tapasztalni. A városiaknak általában az a véleményük, hogy falun nagyon jól élnek. Bátor vagyok rámutatni egy esetre, amely ott történt meg az én szerény kisközségemben, hogy milyen jól éltek falun abban az időben. Egy reggel jön egy asszony jajgatva, jelenti, hogy : Elájult a kis unokám. Kérdem, mi a baja. Azt mondja, hogy nincs kenyér a háznál. Elmondja, hogy a menye ott van négy gyermekkel, férje a háborúban elesett, az anya elment kenyér nélkül dolgozni és négy gyermeke otthon maradt. A legnagyobbik felügyeletére volt bizva a három kisebb gyermek és a legnagyobbik, akinek felügyelete alatt állott volna a három kisebb gyermek, akkor, mikor a nagyanya elment megnézni a gyermekeket, a kut mellett feküdt. Kérdi a többiektől, hogy mi lelte. Azt mondják, nem tudják. Odament a kúthoz, kétségbeesetten rázta a gyermeket, hideg vízzel locsolgatta, mig magához tért. Azzal szólalt meg a magához tért gyermek, hogy »éhes vagyok.» Ez volt a felelet. Ilyen jól élt a község abban az időben, amikor a faluról azt mondták, hogy ott minden van bőven. Egy másik eset. Előrebocsátom, hogy hosszú időn keresztül községi biró voltam. Megyek haza, feleségem riva fakadt. Kérdem : Mi lelt ? Azt mondja : Már nem tudom tűrni ezt a dolgot, ami itt történik. — Mi a baj ? — Az a baj, hogy ott van mindig 10—12 gyermek a keritésen kivül, folyton verik a keritést, a kutya ugat ; annyira izgatott vagyok, hogy már nem tudom kiállani. Kergesd el a gyermekeket. — En a gyermekeket minden időben nagyon szerettem, a gyermekek tudták ezt, ragaszkodtak hozzám, kisértek mindenütt. Nincs nekem lelkem — mondottam — hogy a gyermekeket elkergessem. — De kergesd el, mert tovább tűrhetetlen. Ennek oka pedig a következő volt. A gyermekek, akik bejöttek hozzánk, kaptak egy darab kenyeret, mert még volt miből adni egy falatot ; mindig több és több gyermek jött, de a kenyér fogyott nálunk is, nem volt már nekik mit adni, és a gyermekek künn kuncsorogtak a kerités mögött, ott várták, hogy kapjanak valamit, de már nem volt. 42
