Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-70

A'Nemzetgyűlés 70. ülése 1920, elnök UT bemutatkozó expozéját egész terjedelme- \ ben bírálat tárgyává sem akarom tenni, ellenben két, illetve bárom kérdésre akarok rámutatni, amely három kérdésnek a ministerelnök ur pro»rammbeszede szerinti megoldását megfelelőnek, erélyesnek, • czélravezetőnek a magam részéről nem tartom. T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. ministerelnök ur egy átháritási elméletet állított fel, amikor a bojkottal, a bolsevizmussal, a Magyarországból Ausztriába szökött emigráns főgazemberekkei szemben a felelősségre vonást egyszerűen áthárítja részben az ententera, másrészt Ausztriára, és leszegezi a felelősségre vonást. A felelősségrevonásnak ez a leszögezése én szerintem egyáltalán nem fogja felébreszteni Ausztriában a felelősségérzetet . . . Szabó József : Az is olyan bolsevista. Zákány Gyula : ... és ez a minden fenyegetés híján levő, ez a valami hatékony retorziót nemcsak be nem jelentő, hanem mégcsak nem is sejtető ministerelnöki kijelentés egyáltalán a legkevésbé sem fogja zsenirozni ezt a felelősségérzetet. T. Nemzetgyűlés ! Nem fogadhatom el, hogy ä bojkottot rendező, a bolseviki fősátánokat hivatalosan expediáló Ausztiia csupán csak ezt az energikus, elegáns és nagyon sima ministerelnöki kijelentést követelte volna. Itt sokkal erélyesebb, sokkal kérlelhetetlenebb kijelentéseket kellett volna a t. ministerelnök urnák tenni. De másrészt nem fogadhatom el és nem akarom hinni azt, hogy a hosszú és keserves válságok között kivájüdott kormány, illetve bármilyen katasztrófától átütött ország és hasonlóan a kormány is, olyan tehetetlen, erélytelen, erőtlen és hatalom nélküli helyzetben lenne, hogy itt tényekkel, kérlelhetetlen, energikus ellenintézkedésekkel nem állhatott volna ki a porondra s nem állhatott volna ki akkor, amikor, amint azt a ministerelnöki expozé is említette, nemcsak időrendileg összefüggő jelenségek, a bojkott, a bolsevizmus és Kun Béla és társainak megszöktetése, hanem egységes taktikaju, egységes célú támadó sakkhuzásai egy internacionális, egy romboló eszme és hatalom impériumra jutási törekvéseinek ezt megkövetelte. Igen t. Nemzetgyűlés ! Lehetetlen, hogy az entente részéről, általában külpolitikai részről a magyar kormánynak ez erélyes retorziót célzó nem kijelentései, hanem még intézkedései is gáncsoltatnénak és lehetetlen, hogy belpolitikailag ne ez lenne az egyedüli célravezető, igenis azért, mert ez nyugtatná meg a népek várakozását, ez ébreszthetné fel a nemzet bizalmát ; de másrészről ugy külpolitikailag, mint belpolitikailag ez adná meg a kormánynak a megfelelő kormányzati valutát, amely nélkül, ugyebár, nem tud a kormány egy messzebbmenő politikát huzamosabb időn keresztül érvényesithetni. Igen fe. Nemzetgyűlés ! * Én megértem ezt a kényszerhelyzetet, illetve nem akarom ezt a kényszerhelyzetet a kormány ellen kihasználni, — sokkal komolyabb időket élünk, sokkal vészedéimeNEMZETGYtFLBSJ NAPLÖ, 1920—19211. — IV.jKÖTET. évi július hó 23-án, pénteken. 25 sebb perspektiváju jövendő bontakozik ki előttünk. De meg akarom állapítani azt, hogy igenis a kormányzati erélytelenséget, a gyáva non possumusokat lehet bármilyen külpolitikai és belpolitikai koncepcióval alátámasztani és indokolgatni, de ez az erélytelenség, e tenni nem tudás és nem akarás egyenes arányban áll ugy a kormánynak, mint a nemzet bukásának is a gondolatával, valamint a tényével. Az igen t. ministerelnök ur a bolsevista rémmel szemben kapacitálni igyekezett tegnapi bemutatkozó beszédében az entente-ot. Én ezt a kapacitációt nem értem. Én meghallom az igen t. ministerelnök ur entente-mentalitásai ismerete előtt, ő jobban ismeri azt, mint csekélységem ; de bocsássanak meg, hogy ha most én is ugy entente-i módon gondolkozom ezzel a ministerelnöki kapacitálással kapcsolatban, amikor az entente belátását és figyelmét akarom a lengyel sikon felkerekedő és dübörgő vörös rémre ráterelni. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, az az entente nagyon egyszerűen gondolkozik ezzel a kapacitálással szemben. Azt mondja : a kapacitáló legyen elsősorban megfelelő állapotban. Azt mondja az entente: »Ti szertetagolva vagytok; a vörös rém határaitokon van, a bojkottos tünemények és Kun Béla manővere nemcsak határaitokon vannak és környékeznek benneteket, hanem benn országotokban is előütköznek, — már nem is sporadikusan, hanem szinte már elég törvényszerűen,, elég sűrűen — hát miért nem mutattok egységet ezzel a veszedelemmel szemben nemcsak társadalmi téren, hanem állami és törvényhozási szempontból is ; miért nem mutattok a szertetagoltság helyett kemény öklüséget, egycsak társadalmi téren, hanem állami és törvényhozási szempontból is ; miért nem mutattok a szeitetagoltság helyett kemény öklüséget, egyceluságot, elvhûséget, egyöntetű elhatározottságot ?« (Nagy zaj jobbfelől. Felkiáltások : Hiszen megvan az egység !) : Én, t. Nemzetgyűlés, az önök kormányzati pártját igazán nem akarom megbontani, (Felkiáltások jobbfelől : Nem is lehet megbontani !) de bocsássanak meg, 1

1. Nemzetgyűlés, erre az országra, ezekre a társadalmi és állam szituációkra, állapotainkra igazán nem lehet azt mondani, hogy ez a kormányzati párt, — annak ellenére, hogy nagyszerűen sikerült háromhetes válság után — hogy ez az egység felel meg a bojkottos, a bolsevista, a Kun Béla-féle szöktetési tünetekkei szemben. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelől.) Hogy miiyen egységet kívánok ? Csodálom a közbeszóló ur naiv kérdését. Én a békeszerződésre az én magyar koponyámmal és magyar szivemmel csak egy frappáns és a szöget igazán a fején találó feleletet tudok elképzelni, . hogy ugy a társadalom, mint a magyar nemzet törvényhozása a nemzet e halálos ítéletével szemben vasöklü, egységes irredenta, nem pedig különféle, öt-hat pártba tagozódott szervezet legyen. Ezt az egységet, ezt a koncentrikus vasöklüséget 4