Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-81
A Nemzetgyűlés 81. ülése 1920. Elnök : Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző : Virter László ! Virter László : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen osztom annak a mondásnak az igazságát, hogy szépen beszélni nem olyan művészet, mint szépen hallgatni. Épen azért nem is vettem még igénybe a t. Ház figyelmét és most sem szólaltam volna fel e Házban, habár nagyon fontosnak, az ország érdekében legnagyobb fontosságú témának tar- . torn azt, ami ma napirenden van, mert hiszen a kenyér jelenti á nyugalmat, a konszolidációt. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) és a kenyér jelenti Magyarország jövőjét, de azért mégsem szólaltam volna fel, mert az igent, közélelmezési minister urnák az a kijelentése, hogy őrgróf Pallavicini képviselőtársam indítványához hozzájárul, megnyugtatott. Csak azért szólalok fel, mert ujabban olyan jelenségeket látok itt fel-felbukkanni, melyeket feltétlenül meg keli szüntetnünk, mielőtt még nem késő. Azt látom, hogy itt direkt megtévesztéseket, falzumokat akarnak belevinni a magyar közéletbe, ami ellen nekünk feltétlenül tiltakoznunk kell. Azt látom, hogy napirenden kezd lenni, hogy Budapest polgárságát lekicsinylik/f/^í/ van! Ugy van! a baloldalon.) ez ellen pedig nekem, mint budapesti születésű polgárnak, mint kötelességét mindenkor becsületesen teljesitő magyar embernek s r int a főváros egy'k kerülete képviselőjének feltétlenül tiltakoznom kell. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Griger Miklós: Egy kicsit ráfér azért a budapesti polgárságra. Usetty Ferenc : De csak bizonyos részére. Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Virter László: Majd beszélek arról is. Az történt itt, hogy egy képviselő, akit Budapest éhező és dolgozó polgárai küldtek ebbe a Nemzetgyűlésbe, lefestette azokat a rettenetes nehézségeket, amelyek elé ez az uj termésrendelet Budapest kiszámitott fillérekből élő polgárságát állit ja. Hogy mennyire igaza volt neki, hogy milyen jóhiszemű volt a tendenciája, az abból is látszik, hogy a Nemzetgyűlés többsége már belátja azt, hogy ez a rendelet tarthatatlan, sőt a legilletékesebb faktor, a közélelmezésügyi minister ur is kilátásba helyezte annak revizióját. Mégis mi történt ? Feláll a pártnak egyik legtekintélyesebb tagja és teljesen indokolatlanul, teljesen alaptalanul megtámadja azt a kötelességét teljesitő képviselőt . . . GundaJenő: Szerencsétlenül! Virter László : . . . megtámadja Budapest polgárságát és megtámadja a városi polgárságot is. A keresztény politikának egyetlen psychikai alapja az, hogy ez a nemzet már megundorodott a gyűlölet politikájától, hogy ez a nemzet végre a szeretet és egyetértés politikájára akar rátérni. Ezt fejezte ki akkor, amikor a keresztény kurzust diadalra juttatta. A történelemben már többször megismétlődött jelenség az, hogy a keresztény világnézlet akkor ragadja meg legjobban az emberek lelkét, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus hő 9-én, hétfőn. 321 amikor a rend és nyugalom titán vágyódnak. Ez a tömeg, ez a nemzet rendet és nyugalmat akar ; aki tehát ma ezt a rendet és nyugalmat bármily okból megbolygatni törekszik, ezzel a néphangulattal helyezkedik szembe, ami pedig, különösen ma, igen veszélyes játék. Amilyen esztelen volna az, ha valaki kétségbe vonná, hogy ennek a nemzetnek legmegbízhatóbb fentartó eleme, gerince, a föld, a falu népe, époly helytelen, époly téves, ha valaki a városi polgárság működését, értékét akarja lekicsinyelni, Ne méltóztassék t. Nemzetgyűlés elfelejteni azt, hogy e főváros többsége tisztességes keresztény magyar ember, ne méltóztassanak elfelejtem* azt, hogy e főváros polgársága a destrukciótól sokkal többet szenvedett, mint a vidék, ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy ha volt is itt destruktiv irányzat, ha volt is itt destruktiv kormányzat, amögött az az országgyűlés ült, melyet a vidék küldött ide a parlamentbe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. ElUnmondások.) Griger József: No ! No ! Birtha Miklós: Az is ! Virter László: Ez ugy van ! Teljesen sekélyesnek és frivolnak tartom, hogy azon versengjünk, hogy a múltban ki hozott nagyobb áldozatot a hazáért. Ezt megállapítani ma már nem tudjuk. Minden társadalmi osztálynak megvannak a maga sebei, Szent sebek ezek, ne fitogtassuk azokat. En nem tudom, hogy melyik társadalmi osztály hozta ebben a hazában a nagyobb áldozatot, mert nem voltam itt a háború alatt, de azt látom és tudom, hogy a városi polgárságnak ép a legtisztességesebb eleme, az a keresztény magyar polgárság, amely nem esett be a destrukciónak, amely nem láncolt, nem ár drágított, az teljesen tönkre ment. Tegnap volt nálam pl. egy öregasszony, akinek menye leugrott a harmadik emeletről, négy árvát hagyva maga után, azért, mert az ura szibériai hadifogságban van és ennek a négy árvának már nem tudott kenyeret adni. Ezt látom én és tudom, de hogy ki hozta a nagyobb áldozatot, azt megállapítani nem is akarom, mert nézetem szerint a hazafias áldozatkészségnek a múltból való deriválása teljesen értéktelen. Az az értékes, hazafias áldozat, amely a jelenben van meg és amely a jövőre vonatkozik, őszintén és nyíltan megvallom, hogy lelkem teljes idealizmusával csüngök ezen a fővároson, melyet Jókai — pedig nem volt destruktiv iró — az ország diadémjának nevezett. Aki tehát olyant állit, hogy ennek a fővárosnak soha nem volt egy lélekzete sem magyar, az elfelejti az e£csz történelmet, az elfelejt minden tradíciót, az elfelejti azt, hogy a nemzeti élet évszázadokon keresztül itt, ebben a fővárosban lüktetett, az elfelejti a 48-iki napokat, elfelejti a " jobbágyság felszabadítását, elfelejti a Heckenast-nyomdát ; aki ilyent állit, az vétkezik azon vértanuk ellen, kiknek vére imént folyt ki a keresztény és nemzeti eszme szolgálatában. (Ugy van ! a baloldalon.) A városi polgárság közül különösen a tisztviselői karra haragszik Gaal Gaszton t. képviselő41