Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-80

A Nemzetgyűlés 80. ülése 1920. éi beleverték annak a serdülő gyermeknek a fejébe, hogy te tisztelettel és becsüléssel nem tartozol senkinek, apádnak és anyádnak kötelessége téged eltartani, feljebbvalóid pedig zsarnokok, akik ellen neked küzdened kell. Megtámadták, belegázoltak a családi életbe olyan borzalommal, amelyet én ecsetelni nem akarok. És amikor a proletárdiktatúra megbukott, akkor kerültek napfényre azok az elkövetett hallatlan bűncselekmények, amelyekre a világtörténelem lapjai semmilyen időből nem szolgáltathatnak példát. Láttuk azt, hogy azokban a rejtett pincékben, padlásokon, kamarákban, ahol a keresztény magyarság kinzását folytatták, temetetlen hullák feküdtek, ártatlan nők, bátor férfiak, akik szembe mertek szállni hóhérjaikkal; s feltárultak előttünk a bűnnek azok a nagy halmazai, amelyek a keresztény magyarságban annak idején megérlelték azt, hogy most pedig keresztény és nemzeti alapra állunk és rajta leszünk, hogy a jövőben többé itt ilyen uralom ne következhessek be. Ott, az ezrével fekvő halottak között találtunk minden keresztény felekezetbelit, találtuk a keresztény magyarságnak nemzeti testvéreit, csak egyet nem találtunk : zsidót sehol sem találtunk. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) ISÍem azért mondom ezt, mintha örülnék, vagy örültem volna annak, ha azok között zsidót is találtunk volna, csak jellemzésül arra vonatkozólag, hogy kik intézték ezt az öldöklést és vérengzést, akik meg is tudták találni a módját annak, hogy kibújhassanak minden ig gszolgáltatás alól. Egy ilyen fajnak, amely ilyen szörnyűségbe taszította Magyarországot, legalább a mi legdrágább kiesünket nem* hagyhatjuk tovább a kezén. En azt mondom, hogy ha Magyarországon a zsidókérdést intézményesen akarjuk megoldani, mert csakis igy akarjuk megoldani, (Felkiáltások balfelől: így is kell!) akkor nekünk legelső és legfontosabb kötelességünk az, hogy mi a magyar földet rántsuk ki a lábuk alól ugy, amiképen ők rántották ki a magyar földet a magyar emberek lába alól ; a legnagyobb nemzeti kincsünket, ezt a szent és őseink vérével áztatott magyar földet nem hagyhatjuk többé zsidó kézen. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) A zsidóság nagyon jól tudja azt, hogy akié a föld, azé az ország, ezért az ő gyár vállalataik, az ő pénzintézeteik, mindenféle vállalkozásuk, spekulációjuk tulajdonkópen arra irányul, hogy minél nagyobb összegben halmozhassák fel az aranyat, ezüstöt, bankót, értékpapírt maguknál és ezek révén azután ingatlanokat vásárolhassanak maguknak, összevegyék a házakat, a földeket, ha másképen nem lehet, akkor először bérlet alakjában, ós ha tönkretették a volt földesurat, akkor nagy gaudiummal bevonulnak s elfoglalják trónjukat a földbirtokon. Meg kell állapitanunk és szomorú statisztikánk van arra nézve, hogy ahány zsidó bevándorolt keletről, Galíciából Magyarországba, vi augusztus hó 7-én, szombaton. 285 nyugat felé, — ugyanannyi, vagy tízszer annyi szegény magyar embernek kellett Amerikába kivándorolnia, hogy megkereshesse a kenyerét. Valóságos földcsuszamlás történt igy ; a magyar föld, a bankok, az ipar, a kereskedelem, a kul. túra, a művészet, minden lassan átcsúszott az ő kezükbe és meggyőztek róla bennünket, hogy amikor a zsidó a kezébe kerit ily nagy nemzeti kincseket, azokat nem fokozni és nem fejleszteni tudja, hanem csak garázdálkodik azokban az értékekben, amelyeket a legjobb magyar emberek a legjobb tudásukkal évszázadokon keresztül felépítettek. Beolvadásról természetesen szó sem lehetett ; alkalmat eleget adtunk nekik reá, de ők ez alkalommal nem kívántak élni. De különben is oly nagy faji és vallási elszigeteltségben élnek ők a keresztény magyarságtól, hogy beolvadásról, intenziv beolvadásról egyáltalában nem is álmodhatunk. Kezembe került egy füzet, Veridicus füzete: »Zsidókérdés Magyarországon«, amelyből erre a vallási- és faji tulajdonságra vonatkozólag egypár szót legyen szabad felolvasnom (Halljuk! Halljuk! OlVassa): »A gyors meggazdagodási vágy annyira dominál nálunk mindent, hogy emellett az önérzet, a becsület, a jó hirnév, vagy a haza érdeke egészen háttérbe szorul. A zsidókézben lévő magyar kereskedelem ilyen feltételek mellett annyira híjján van a szolidságnak, hogy nem tudott a külföldön állandó piacra szert tenni, gyáriparunk sem kerülhetett oda, ahová ilyen terményekkel megáldott országban fejlődnie kellett volna, mert a zsidóságnak nem konveniált a szolid gyárüzem, a becsületes munkával kiérdemelt polgári baszón, neki csak a szédelgő, de gyorsan gazdagító üzlet van kedvére. A bennünket oly közelről érdeklő zsidó vallásról iá könnyen bebizonyíthatjuk, hogy messze túlmegy az ideális erkölcsi tanokon és oly törvényeket is tartalmaz, melyek az emberi egyenlőség és erkölcs szempontjából nem közömbösek, sőt sérelmesek a nem zsidó embertársakra. A zsidó vallásban egész sora van a hithez, az erkölcstanhoz egyáltalában nem tartozó törvényeknek, melyek az egykori zsidó államból, mint közegészségi, vagy közigazgatási törvények, a zsidó vallásba is átvétettek és fajfentartó szempontból épen ezen a hitvalláshoz egyáltalán nem tartozó törvények játszanak döntő szerepet. Ilyen közigazgatási törvény : a hus-szemle, zsidósan nevezve: sakterolás. A zsidók csak az ő sakteruk által kezelt húst élvezhetik és igy éles emberi különbséget tesznek zsidók és nem zsidók közt. Sokkal fontosabb a kóser élelmezés törvénye, mely szerint a zsidó megfertőzi magát, ha a nem zsidó edényeiből vagy ételéből eszik, sőt a keresztény megfertőzi az ő kóser edényeit, ha azokat használja. Tehát e törvény szerint a keresztény tisztátlan, piszkos lény a zsidóval szemben, kivel a zsidó semmi bensőbb közösségbe nem léphet, kit távol kell tartani magától, hogy be ne fertőzze őt. Nem hitbelileg, de