Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

272 A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. előtt 10 órakor tartsa és ennek tárgya lenne : 1. A mai ülés jegyzőkönyvének bitelesitése. 2. Az indítvány- és interpelláeiós-könyv felolvasása. 3. Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920 : I. te. 16. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. 4. Mahunka Imre indítványának indokolása. 5. Budaváry László indítványának indokolása. 6. Huszár Elemér indítványának folytatólagos tárgyalása. Amennyiben pedig a napirendre kitűzött tárgyakkal a kiszabott időnél hamarább elkészülnénk, a napirend utolsó tárgya lenne a kir. ítélőtáblai birák és ügyészek illetményeiről az igazságügymmister törvényjavaslatának tárgyalása. Méltóztatnak ehhez az indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! Kérem, hogy az én indítványomnak indokolását a jövő hét első ülésének napirendjére méltóztassék kitűzni. (Féllciáltásoh jobbról: Nem várunk vele! Hogy lehetne várni a zsidókérdéssel egy hétig? Ez sürgős!) Elnök : Méltóztatnak indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ezt határozatkép jelentem ki. Következik a ministerelnök urnák mint külügyministernek válasza Tomori Jenő képviselő ur interpellációjára. Gr. Teleki Pál ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Tomori Jenő képviselő urnák interpellációjára kívánok válaszolni, amelyet Kun Béla kiadatása, illetve Németországból való szabadonbocsátása tárgyában intézett hozzám. Az interpelláció arra vonatkozik, hogy bizonyos késedelem történt a mi kívánságunknak Berlinben való átadása tekintetében és hogy ennek következménye lett volna az, — amire a német kormány is hivatkozik — hogy ők. Kun Bélát szabadon bocsátották. Ez, t. Nemzetgyűlés, nem felel meg a tényeknek, mert nekem alkalmam lesz bebizonyítani, hogy a mi kérésünk lebonyolításától teljesen függetlenül törtónt a szabadonbocsátás. Ami elsősorban magát a dolog lebonyolítását illeti, én július 17-én sürgönyöztem Németországba, kérve azt, hogy az a hadifogolyszállitó vonat, amelyen a megállapodásoknak ellenére — nem a mi megállapodásaink, hanem Ausztriának a németekkel szemben való megállapodásainak ellenére — nemcsak hadifoglyok, hanem ezek a politikai internáltak is rajta vannak, állíttassák meg és Kun* Béláék tartassanak vissza, illetőleg fogassanak el. Ez meg is történt, és pedig a német kormány egyes közegeinek intézkedése folytán, de nem magának a német kormánynak intézkedése folytán. Mihelyt értésemre jutott, hogy ez a dolog megtörtént, akkor következett a második lépés: a kiadatás kérdése. Mi július 22-én sürgönyöztünk. E sürgönyben már jeleztük azt, hogy itt nem politikai vétségről van szó, hanem igenis mi a közönséges bűncselekményekkel vádolt Kun évi augusztus hó 6-án, pénteken. Béláék kiadatását kívánjuk. Ezután másnap, július 23-án, indult el egy futár a kiadatási iratokkal. Megjegyzem, hogy normális körülmények között ezeknek az iratoknak az elkészítése maga több napot, 5—6 napot is igénybe vett volna, mert ezek az iratok igen vaskosak és azokat német nyelvre is le kellett volna fordítani. Nekünk azonban megvoltak az erre vonatkozó irataink az osztrák kiadatási eljárásból és módunkban volt 24 órán belül egy fatárt indítani, hogy a németek nem is számíthattak arra, hogy ez a futár már 23-án elindul, hanem más körülmények közt sojbkal több idővel kellett volna számolniuk. A futár Bécsben elmulasztotta a vonatot és igy nem utazhatott tovább. Ez a futár nem a külügyministerium tisztviselője volt. Miután nem vagyunk képesek mindenfelé külön futárt meneszteni, megbízható uri embereket használunk fel ily célra, — ez állandó gyakorlat nálunk, — s jelenleg egy alezredes volt az, aki Berlinbe ment. Ennek futári útlevelet adtunk... (Felkiáltások jobbról : Hiba volt !) Ezt máskép nem lehet csinálni. Ez teljesen megbízható uri ember, olyan mintha tényleg a külügyministerium tisztviselője volna, és nem rajta, hanem a technikai akadályokon múlt, hogy Bécsből nem tudott rögtön továbbmenni. Rá fogok mutatni azonban arra, hogy a német válasz már oly időben adatott meg megbízottunknak, amikor a futár a leggyorsabb utazással sem érhetett volna még oda ; azonkivül rá fogok mutatni a német külügyministernek egy beszédére is, amelyben szembehelyezkedett az ő belügyi közegeinek intézkedéseivel. Tehát a németeknél két álláspont állott egymással teljesen szemben, és a német külügyminister álláspontja győzött e tekintetben. A német külügyminister július 26-án egy beszédet tartott, amelyben rátért erre a Kun Béla kérdésre is. Ebben ő jelezte azt, hogy amennyiben bebizonyítjuk, hogy Kun Béla közönséges bűnös és hogy a mi eljárásunk nem politikai üldözés, az esetben ők hajlandók volnának a kiadásra. Azonban van egy igen figyelemre méltó része beszédének, amely ezzel az odavetett kijelentéssel nem áll összhangban és amelyet kérném, hogy méltóztassanak teljes egészében meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Itt azt mondja (olVassa) : »A Keleten való semlegesség kérdésében ujabban közbejött valami, amire még néhány szóval rá kell mutatnom. Ez az osztrák hadifogoly szállítmány kérdése, melyet röviddel ezelőtt feltartóztattunk. Az eset a következő. Három szerződés áll fenn : egy szerződés Ausztria és Németország között, mely szerint Németország kötelezte magát, hogy az orosz nemzetiségű osztrák hadifoglyokat az osztrák kormány kívánságára, osztrák fedezet mellett vonaton Stettinen át Oroszországba visszaszállítja, másodszor egy