Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-69
20 A N emzetgyülés 69. ülése 1920. évi július hó 22-én, csütörtökön. hogy ily sokáig meghallgatott, befejezem beszédemet. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Van szerencsém benyújtani a következő törvényjavaslatot : »Törvényjavaslat a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra, a Jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról.« Kérem a Nemzetgyűlést, nyomassa ki a törvényjavaslatot és utasitsa azt a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottságokhoz. (Éljenzés.) Van szerencsém benyújtani még a következő törvényjavaslatot : »Törvényjavaslat a budape&ti m. kir. egyetemi közgazdasági tudományi kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről.« Kérem, hogy a Ház nyomassa ki a törvényjavaslatot és adja ki a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságnak. (Éljenzés.) Elnök : A két törvényjavaslat a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságnak fog tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatni. Szólásra következik ? Haller József jegyző: Kenéz Béla! Kenéz Béla : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk 1) Az egyesült keresztény nemzeti kisgazdaés földmivespárt nevében van szerencsém szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy igaza van a ministerelnök urnák akkor, amikor azt mondja, hogy nem volt még kormány, amely komolyabb helyzetben vette volna át az ügyek vezetését. Hiszen a munkának, a kötelességnek és a felelősség átérzésének akkora terhe nehezedik vállaira, amelyhez hasonlót kormány még nem viselt. Nincsen ebben semmi túlzás, t. Nemzetgyűlés! En tudom nagyon jól : idők múlásán, nemzedék hullásán másul a felfogás, változik a dolgok értéke, mértéke. A ma szülötte nem érti meg a tegnap leventéit, akik egy könnyért, egy mosotyért, egy betűért tizezrek életét fojtották vérbe. Lehet, hogy az, ami ma szemünkben óriás, az a holnap mérlegén törpévé zsugorodik össze. Nem hihetem, hogy jöhet kor, amely valaha is kicsinyeknek mondaná országunknak mostani tátongó sebeit. Ám a sebeknek, t. Nemzetgyűlés, csuda te vő hatásuk is van : talán meg .tudják törni a pártoskodás szörnyű turáni átkának sötét varázsát. (Ugy van! Űgy van I) Lehet, hogy innen van, hogy a parlamentek történetében szinte példátlan egyértelműséggel sorakozik a kormány háta mögé a Nemzetgyűlésnek majdnem minden tagja, abban a meggyőződésben, amelyet néhányan már több hónap óta vallottunk és megvalósitani is igyekeztünk, hogy a reánk váró feladatok terhét elviselni, elbirni csak egy egész nemzetnek egyesitett és megf eszitett ereje képes. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Ennek a nagy tömegű és szilárd többségnek támogatása, ugy gondolom, könnyiteni fog a kormány és az ország nehéz hefyzetén ; könnyiteni fog, mert gyorsítani fogja a belső konszolidáció , művének befejezését ; mert emelni fogja a Nemzetgyűlés munkaképességét. Hiszen elnémitja a pártok és az osztályok közt az ellentét, a bizalmatlanság, a féltékenység disszonáns hangját és a parlament tekintélyét rontó és idejét rabló személyeskedéseknek is véget vet. Ezzel, — mert ha valaha, hát most tisztában veil lennünk azzal az igazsággal, hogy a legcélszerűbb külpolitika mindig a legokosabb belső politika — ezzel egyúttal kifelé is / emelni fogjuk és vissza tudjuk szerezni becsületünket a külföld előtt s ezen a réven talán látni fogjuk tettekben is megnyilatkozni azt a sokat igért, várva-várt és a ministerelnök ur beszédében is megcsillogtatott barátságot, amelynek gyakorlati érvényesítésére eddig, is lett volna ugyan alkalom, de ezt a gyakorlati érvényesítést, azt hiszem, immár elodázhatatlan parancsoló szükséggé teszi a nemzetközi helyzet és annak belátása, hogy Magyarországnak egységes, erős, csorbittatlan volta nemcsak magyar érdek, hanem egyetemes európai érdek is, (Ugy van !) s hogy akkor, amikor az entente bennünket erősit és támogat, tulaj donképen önönmagát segiti meg. (Ugy van !) De amikor mi ezt a barátságot a magyar ember lelkének veleszületett őszinteségével és viszonzásra kész rokonérzésével várjuk, ezer év szenvedéseinek tapasztalatán és ugyancsak ezer év szenvedéseiben megacélozott hittel és akarattal, nemzetünk jövendőjébe vetett rendithetetlen bizalmunk legfőbb zálogát mégis csak önömagunk erejében és a mi önzetlen, józan, célját szem elől soha nem tévesztő, kitartó munkánkban kell látnunk, (Ugy van !) Itt át kell látnia, át kell éreznie mindenkinek azt, hogy egy élet-halálharc tüzében állunk, ahol nincs más választás, mint a biztos elvérzés, vagy a dicsőséges feltámadás. Erre a feltámadásra érdemesek és képesek csak akkor leszünk, ha mindenkinek a lelkében ott él a nemzeti önfentartás parancsa. Ebben a gondolatkörben áldozatrakész szeretettel fordul tekintetünk a nemzet minden munkás polgára felé, de legfőképen féltett kincsünk, büszkeségünk és reménységünk, nemzeti hadseregünk felé, (Éljenzés.) amelyre nemcsak Magyarországnak, de Európának és az egész emberiség legfőbb javainak megvédésében a legnagyobb hivatás vár. (Igaz ! Ugy van I) A magyar nemzet világtörténelmi reneszánszának, nemzeti megerősödésének munkájában a kormány bemutatott pro grammja alapján mindenkor bizton számithat pártunknak a segitésére. De ez a támogatás nem lesz szolgalelkű alkalmazkodás a kormány kívánságaihoz, -=—'
