Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-79
270 A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. évi augusztus hó 6-án, pénteken. komolyan itt most a termésrendelet felett vitatkozunk. Még egy körülményre kívánok* rámutatni, ez a körülmény pedig az, hogy figyelemmel kisértem a tiszántúli kerületeket és ott azt tapasztaltam, hogy a tiszántúli mezőgazdasági földnélküli munkásoknak igen jelentékeny része nem kapott takarítási munkát. Vannak egyes nagy alföldi városok, ahol, merem mondani, ezer és tízezer számra vannak olyan emberek, akiknek nincs biztosítva a téli ellátásuk, munkaalkalmuk nem igen van, az uradalmak pedig, amerre én jártam, huszkoronás napszámot fizetnek. Megfigyeltem és határozottan merem mondani, hogy bizonyos nyugtalanság észlelhető ezen tömeg között. Már most, ha figyelemmel vagyunk a budapesti munkástömegek nyugtalanságára, ha figyelemmel kisérjük ezeknek igényeit és igyekszünk azokon segíteni, igen melegen ajánlanám a t. kormány figyelmébe a tiszántúli mezőgazdasági munkástömegeket is. Ezekről is gondoskodnunk kell és épen ezért, mert úgyszólván minden vármegyében más és más az állapot, én őrgróf Pallavicini György t. képviselő ur indítványát oly formában óhajtanám kiegészíteni, hogy küldessék ki minden vármegyéből egy-egy képviselő ezen bizottságba, akik saját vármegyéik viszonyairól teljesen tájékozva vannak (Helyeslés a jobboldalon.) és a kormányt informálni tudják és küldessék ki a fővárosi képviselők közül is egykettő abba a bizottságba, akik pedig a nemtermelő osztályok érdekeit képviseljék kellő módon. (Egy hang a jobboldalon: Szabót ajánljuk !) Ez volt rövid mondanivalóm ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Azt ajánlanám a t. Nemzetgyűlésnek, a leghelyesebb és legcélravezetőbb az lesz, ha talán némi módosítással őrgróf Pallavicini t. képviselőtársunk indítványát fogadjuk el, a bizottság igen sürgősen összeül és olyan rendszabályokat hoz, mely rendszabályok egyetlen egy kérdést vesznek elsősorban figyelembe, azt, hogy ezt az országot hatesztendős szenvedés után ujabb izgalmaknak és ujabb felforgató tendenciáknak nem tehetjük ki és legalább a kenyérből lakhassunk jól mindenkit. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Közvetlen hatása alatt állok azon panaszoknak, melyeket az elmúlt vasárnap Bihar vármegyében annak ez idő szerinti székhelyén Berettyóújfalun az ellátatlanoktól hallottam. A helyzet ma az, hogy a falusi lakosság teljesen közömbösen nézi a törvényhozás minden más irányú munkáját, egyedül és kizárólag a termésrendelet érdekli. Abszolúte nem törődik például azzal, hogy itt a mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvényjavaslatot tárgyalták és abszolút nem érdeklődött aziránt, hogy a kormányzói hatalom kibővítéséről is szó van. Az ellátatlanok általában azt mondják, hogy a búza ára magas és igazságtalan, a liszt ára magas és igazságtalan, a kettőnek ára közötti különbség nagy és indokolatlan, a fejkvóta kevés és kérik annak gabonában való kiutalását. Hogy speciálisan Bihar vármegyében a búza árát magasnak tartja a lakosság ellátatlan része, annak nagy részben az az oka, hogy a vármegye a közelmúltban olyan választási küzdelmen ment át, melyben a búza ára egyik fő korteseszköz volt. (Zaj.) Utólag is meg kell bélyegeznem azokat a képviselőjelölteket, akik belevitték a választási küzdelembe a búza árát és azzal érveltek, hogy ha a kisgazda- és földmives-párt kerül többségbe a választásnál, akkor a búza ára 1000 korona lesz, (Felkiáltások a baloldalon: Háromezer!) ha azonban a másik párt kerül uralomra, akkor a búza ára 50 korona lesz. Szabó József : Nagyon rossz korteseszköz lett volna, ha igy beszéltünk volna! Szilágyi Lajos : A biharmegyei ellátatlanok azóta élénk figyelemmel kisérik, hogy mit csinálnak azok a nemzetgyűlési képviselők, akik a a választásnál bejöttek és látják, hogy egyesültek egymással azok a pártok, melyekről ezerkoronás és ötvenkoronás búzaárakat emlegettek. (Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, én csak az ellátatlanok hangján beszélek most. Ok azt mondják, hogy a pártok kibékültek egymással, a búza ára pedig nem lett sem ezer korona, sem ötven korona Karafiáth Jenő: Ötszázhuszonöt! Szilágyi Lajos :... hanem 500 korona. Az elégedetlenség nagy része tehát onnan ered, hogy olcsóbb búzaárat vártak. Különösen hozzájárult ehhez az, hogy t a jelenlegi kormánynak egyik tagja, Benárd Ágoston minister ur is ismételten százkoronás búzaárakról beszélt a biharmegyei népgyűlésben, illetve olyan búzaárakat Emiltett, amelyek az ellátatlanok számára olcsóbban, mig a többiek számára pedig magasabb összegben lesznek megállapítva. Ebből a helyzetből igenis le kell vonnunk a következtetést és a jövőben nem szabad előfordulnia annak a szégyenteljes esetnek, hogy ilyen alacsony és közönséges korteseszközökkel küzdjenek egymással a jelöltek. Az elégedetlenség másik oka az, amit előttem szóló t. képviselőtársam is Emiltett, hogy t. i. nem volt elegendő munkaalkalom a nyáron. Bihar vármegyében a legtöbb községben aratás nélkül maradtak az úgynevezett aratómunkások. Ebből kifolyólag nincs meg az az anyagi helyzetük, hogy az 500 koronás búzaárat megfizessék. Nekik az 500 koronás búzaár ellen nem lett volna kifogásuk, ha dolgozni tudtak volna állandóan, mert 50 koronás napszám mellett tiznapi napszámért tudtak volna venni egy métermázsa búzát. Máskor is körülbelül tiznapi napszám volt egyenlő egy métermázsa búza árával. Az elégedetlenségnek tehát egyik oka, hogy nem volt az idén elegendő nyári munka. Ha tehát a kormány segíteni akar, akkor itt is segítenie
