Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-79

A Nemzetgyűlés 79. ülése 1920. hasonlítjuk össze ! Épen azért, mikor tegnap a folyosón kérdezték erre vonatkozólag nézetemet, kifejtettem, hogy a gazda ma ráfizet a búzatermésre, aminek csak az lehet a következménye, hogy a gazda nem fog búzát termelni. így végeredményben azt kell mondanom, hogy a gabonakérdést akárhogy vesszük, megoldani lehetetlenség. Kerekes Mihály t. képviselőtársam nagyon helyesen kifejtette, hogy hol vannak a hibák. Véleményében én is osztozom, de szavainak igazságát, azt hiszem nem gazdaemberek is beláthatják. Nézetem szerint a bajon ugy lehetne némikópen segíteni, hogy pl. a vidéken a hitelszövetkezet utján a gabonát bevesszük — a termelő odahozza a szövetkezet raktárába — és miután az az óhajtás, hogy az ellátatlanoknak természetben adjuk ki a gabonát, ez a kiadás megtörténhetik közvetlenül legfeljebb 10—15 K költséggel és akkor elesnek a panaszok, mert a fogyasztó közönség olcsóbban jut a gabonához és meg lesz elégedve. (Helyeslés) Nem lesz a kisgazda és más osztályok között harc és nem lesz az egyik a másiknak ellensége. (Egy hang jobb felöl : Es két hónappal élőbb kapják meg a részüket !) Javaslatom tehát az volna, hogy azt a termést, amelyet künn vidéken a gazdáktól beveszünk, olyképen kezeljük, hogy csak a felesleget szállítsuk be, a többit pedig adjuk ki a helyi fogyasztóknak, a helyi ellátatlanoknak, akiket minden község amúgy is ismer. Ha pedig ezen ellátatlanok egy része nem tudja átvenni egész szükségletét egyszerre, akkor maradjon az ott, magtárban és kapják meg később részletekben. Az is előfordulhat, hogy az illetők nem tudják megőröltetni, hanem inkább lisztet akarnak ; ezt a kérdést is meg lehet oldani, mert hiszen a vidéken is vannak malmok. Aki tehát lisztet akar, annak a porcióját megőröltetjük és lisztet adunk neki. Amint jelenleg is történik ott, ahol malmok vannak. Ily mód on elesnének a nagy kezelési költségek. (Helyeslés.) Azt hiszem minden józan ember beláthatja, hogy nem kell a költségeket szaporítani, amikor arra nincsen szükség. Ha javaslatom értelmében a vidéken az ellátatlanok — ahol ezt óhajtják — természetben és egyszerre megkaphatják részüket, azok a nagy ellentétek, amelyek ma a termelő és fogyasztók között vannak, elsimulnának. (Helyeslés.) Nem akarok sokáig visszaélni a Ház türelmével, de mégis újból hangsúlyoznom kell, hogy a legnagyobb baj abban van, hogy a gazdának óriási kiadásai vannak, amelyek alig fognak csökkenni. Ott van pl. a benzin árának rettenetes áremelkedése, amelynek következtében egy métermázsa gabona kicséplése belekerül 60 K-ba. Egy csapágy, amely 50—60 K-ba került, ma 1000—1200 K. Ha mindezt tekintetbevesszük, az 500 K -as ar mellett a gazda 150—160 K-t ráfizet, de azt is csak 7 métermázsás termés évi augusztus hó 6-án, pénteken. 255 mellett. 4—5 métermázsás termés mellett 1000 K a ráizetés egy hold vetésre. Javaslatom tehát az volna, hogy mondjuk ki, hogy künn a vidéken, ott, ahol természetben akarják a gabonát kivenni, adja ott ki a törvényhatóság, ahol pedig felesleg van, csak azt szállítsuk be a fővárosnak. Egyébként Kerekes Mihály képviselőtársam javaslatát magamévá teszem és kérem annak elfogadását. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző : Temesváry Imre Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! Huszár Elemér t. képviselőtársam indítványával kapcsolatban legyen szabad felhívnom a t. Nemzetgyűlés és az igen t. közélelmezésügyi minister ur figyelmét arra a kóros tünetre, amely különösen a gabonaüzérkedés terén, ha megvalósul, mindenesetre alkalmas lesz arra, hogy a tisztességes kereskedelembe vetett hitünket teljesen megingassa. Ugyanis a Fővárosi malomegyesületek szövetsége, valamint a Vidéki malomiparosok országos egyesületének kötelékébe tartozó malomvállalatok egyezményt óhajtottak kötni,... Gaal Gaszton: Kartellt! Temesváry Imre :.. . amely egyezmény értelmében üzemeiket közös veszteségre és közös nyereségre óhajtják továbbvinni Gaal Gaszton: Ez annyit jelent, hogy* a gazdával és a fogyasztóval szemben kartellt csináltak. Temesváry Imre : ... és addig is, amig ez az egyezmény létrejön, a budapesti, valamint a vidéki malomiparosok közössége oly egyezményt köt, amely 1921. évi július 15-ig fel nem mondható és az egyezmény értelmében üzemeiket közösségben viszik. T. Nemzetgyűlés ! Ez az egyezmény kiterjed 1. az őrlési feltételekre, 2. a gabonabevásárlásra, 3. a liszteladásra, 4. a kiviteli üzletre, 5. a kiőrlésre és zsákolásra, 6. a zsákvásárlásra és központi szervekre. Ennek az egyezménynek egyik célja a szerződés szerint az lenne, hogy az egyezmény kötelékébe tartozó malom vállal átok őrlési képességük arányában legyenek ellátva felőrlendő gabonamennyiséggel. Másik célja azonban, mely a szerződésből világosan kitűnik, az lenne, hogy egy központi szerv minden pénteken délelőtt 11 órakor megállapítaná az egységes irányárat és ezt megtáviratozná az ország minden részébe, és csak ennek a megállapított irányárnak keretén belül volna szabad vásárolni részükre az ország különböző részeiben gabonát. A felőrölt gabona, illetve liszt eladását szintén ez a központi szerv hajtaná végre, tehát erre nézve is ez a központi szerv állapítaná weg az irányárakat. Ezenkívül a kiviteli üzletet szintén csak az egyezményben összevont malomvállalatok összesége bonyolítaná le és arra a nem várt esetre nézve, ha valamely malomvállalat véletlenül kapna az államtól külön kiviteli engedélyt, még akkor is kötelezi