Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-78
250 A Nemzetgyűlés 78. ülése 1920. évi augusztus hó 5-én, csütörtökön. tégiai helyzetet, egy olyan hatalomnak, amely nekünk csak mellékesen ellenségünk, — amit ugy értek, hogy mi az .ő koncepciójában csak mint mellékes ellenség számitunk az ő szempontjából — hanem amely tulaj donképen Európának és épen ezen nagyhatalmaknak legnagyobb ellensége, amely épen ezeknek a nagyhatalmaknak megdöntésére törekszik. Nem gondolták akkor, hogy mi nem a mi határainkat, hanem tulaj donképen az ő határaikat is védtük akkor, amikor ezeknek a jelenleg megállapított határokna^ lehetetlenségét bizonyítottuk. (1 gaz ! Ugy van !) És én ezt a körülményt szeretném itt leszögezni, szeretném kifelé is hangoztatva tényként megállapítani, (Általános helyeslés.) hogy végre lássák be, hogy mi még olyan körülmények között is, aminőkben akkor voltunk, nemcsak magunkat, hanem igenis, az európai civilizációt is védtük. (Igaz ! Ugy van ! Taps a Ház minden oldalán.) Az entente azonban a háborús gondolatok és a háborús mentalitás miatt tökéletesen homályosan látva, megfeledkezett önmagának racionális védelméről és fantáziák után, egyes olyan gondolatok után szaladt, amelyek tetszetősek voltak, de amelyek őt magát renditették meg legjobban, (Igaz ! Ugy van !) az őbelé vetett bizalmat is, az ő erejébe vetett hitet is és egyben saját erejét is. (Ugy van!) Már most rá szeretnék ezzel kapcsolatban térni arra, hogy a nagyhatalmak ma, azt hiszem, maguk is észrevették már, hogy miről van szó, és tény az, hogy némely oldalról, nevezetesen francia részről (Halljuk ! Halljuk !) — ezt itt kijelenthetem — ma tényleg támogatásban részesülünk olyan értelemben, hogy lehetővé tétessék nekünk egy erősebb védelem, mint amennyit jelenlegi erőinkkel kifejteni tudunk. (Halljuk! Halljuk!) Ma azonban, sajnos, még csak a jóakaratot tudom konstatálni. (Mozgás és zaj.) Ezt a jóakaratot azonban nemcsak általánosságban, de bizonyos kormányzati kijelentések és egyes tények alapján is konstatálhatom. Itt azonban, sajnos, ismét rá kell hogy mutassak a dolog másik oldalára, az ententenak arra a borzasztó nehézkes apparátusára, amellyel minden kérdéshez hozzáfog és minden kérdés megoldásától eddig még elkésett. Nem tudom, hogy meg fog-e nyilni szemük annyira, hogy ezt a nehézkes Hitelesiteiiék : Bodor György s. k. naplóbirálő-l apparátust is meg fogják szüntetni a veszedelemmel együtt, vagyis, hogy nemcsak a másik veszedelem mivoltát, hanem ennek az apparátusnak veszedelmességét is belátták-e már. Ebben a tekintetben szeretnék magam is világosabban látni, és ezt szeretném innen, erről a helyről is leszögezni, amint azt, mint külügyminister a magam részéről már annak rendes utján megtettem. Méltóztassék azonban megGyőződve lenni arról, hogy mi számolunk minden eshetőséggel. Számolunk azzal az eshetőséggel is, ha bennünket segitenek — és segitenek akármilyen formában, mert ennek különböző formái lehetnek, első sorban felfegyverzésünkben, amely még azt a fokot sem érte el, amit a békeszerződés maga megenged — de számoltunk azokkal az eshetőségekkel is, ha minden segítség nélkül teljesen magunkra maradunk. (Felkiáltások a szélső balról : Ez a fontos !) Természetesen ez a küzdelem nehezebb lesz ; ez a küzdelem több önmegtagadást, több önfeláldozást fog kívánni, mintha segítséggel állunk itt, de mi ezzel is számoltunk és az előkészületeket e tekintetben is megtettük, (Élénk éljenzés.) befelé is, kifelé is. Hogy e tekintetben tovább nem nyilatkozom, azt, ugy hiszem, a t. Nemzetgyűlés is természetesnek méltóztatik tartani (Helyeslés.) és hogy ezek az intézkedések természetesen olyanok, aminőket a mi jelenlegi erőnk és hatalmunk megenged, azt hiszem, ezt is méltóztatnak érteni. De mindezek megtörténtek s azért kérem, méltóztassék az interpelláció első pontjára adott válaszomat, hogy t.í. mi tisztában vagyunk e kérdés jelentőségével és annak következményeivel, szintén tudomásul venni. (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Somogyi István: T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur válaszát köszönettel és megnyugvással tudomásul veszem. Elnök: Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a ministerelnök urnák Somogyi István képviselő ur interpellációjára adott vála_szát, igen vagy nem? (Igen!) Ily értelemben mondom ki a határozatot és az ülést berekesztem. (Az ülés végződik 1 óra 15 perckor.) Gunda Jenő s. m k. ígi tagok.
