Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-69

A Nemzetgyűlés 69. ülése 1920. akarat mindenkor megvolt és mi azon az utón haladtunk fokról-fokra előbbre, amely az ő szabad érvényesülésükhöz vezet, (Ugy van! Ugy van !) Most rátérek néhány kérdésre, amely kérdések már valamivel továbbmennek annál a programúinál, amelyet azonnal, illetve sürgősebben megoldandó pro grammnak gondolunk. Ezeket nem is annyira mint aktualitásokat adom elő, hanem inkább azért, hogy abból a kormánynak gondolkozásmódját méltóztassanak megítélni. (Halljuk! Ralijuk !) Ezek a kérdések a következők : Először is a kereskedelemügyi minister ur részéről és a kereskedelmi igazgatásban a kézmű- és kisipar ellátása nyersanyaggal, félgyártmányokkal, szerszámszükségletekkel, (Általános helyeslés) Természetesen ezt már most kell, hogy megkezdjük, de ezt azután intézményesen fogjuk fejleszteni. Ez még egy olyan intézkedés, amely azonnal megoldandó, azonban a további intézkedések már szélesebbek és vonatkoznak a kereskedelmi és iparkamaráknak reorganizációjára és a kézmű- és kisiparnak ezekben való kellő érvényre juttatására. A kereskedelem és kisiparosság érdekképviseleteinél felmerült az a nézet, hogy egy országos kézműves és iparkamarának a felállítása volna szükséges. (Egy hang balfelől : Ez a fontos !) Ugy gondoljuk, hogy ezt lehetséges volna talán megoldani abban a formában, hogy a kézműiparnak és a kisiparnak képviseletet teremtsünk a kamarákban s a kereskedelmi és iparkamarák reorganizációját ugy vigyük keresztül, hogy azokban több osztályt fogunk létesíteni és pedig pénz- és hitelosztályt, továbbá nagykereskedelmi, gyáripari, kiskereskedelmi, kis- és kézműipari osztályokat, amelyek azután a munkakörükhöz tartozó egyéb érdekképviseletekkel kiegészítve szakkamarákká is átalakulhatnak. Mi ezt a megoldást gondolnók. Egy másik kérdés az-lesz, hogy most, amikor országunknak épen azokat a részeit vesztettük el, amelyek nyersanyagot szolgáltattak iparunknak, hogy a megmaradt országterület energia-gazdaságára, annak számbavételére, azután ezen megmaradt országban maradt kincseink felderítésére és kihasználására a legnagyobb gondot és erélyt fordítsuk. (Általános helyeslés.) Ebben a tekintetben egy elektromosügyi törvényt fog először a kereskedelemügyi minister ur megalkotni, később pedig egy általánosabb energia-törvény megalkotásáról fog gondoskodni. (Általános helyeslés.) Ennek a kérdésnek a megvalósítása már nagyon nagy összegeket igényel, ugy hogy ez már a távolabbi jövőbe tartozik. Ami megoldható ebből s ami ma nagyon szükséges, az az, hogy a kisipari és kézműipari gázmotorok ügyét felkaroljuk, valamint azoknak az anyagoknak a felhasználását, amelyek a megmaradt ország területén találhatók, úgymint tőzegnek, kukoricatorzsának és ilyeneknek, mert hiszen ma is látjuk, hogy milyen NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi július hó 22-én, csütörtökön. 17 függési viszonyban vagyunk a szénhiány követ" kéziében a mostani cséplési időben is a külföldtől. Szükségessé válik az ipartörvénynek a revíziója, ezen törvény leginkább kifogásolt részeinek a módosítása, az iparűzésnek, a tanoncok, gyermekek, fiatalkorúak munkájának a szabályozása. A fiatalkoruakról áttérhetek arra, hogy az iparoktat s terén is igen nagy feladatok fognak reánk várni. Ipariskoláink legnagyobb részét elvesztettük. Húsz állami és két, az állam által szubvenciónált ipariskolából csak nyolc maradt meg a megmaradt országnak a területén. S minthogy az ipariskolák különböző szakokra oktattak, egyes szakokban, sőt nagyon sok szakmában egyáltalában nincs ipariskolánk, ugy hogy az egész kérdést revideálnunk kell és gondoskodnunk kell uj ipariskolákról. A kereskedelemügyi minister urnák szándékában van a tarifapolitikában a vasutak financiális érdekeinek megvalósítására belátható időben nagyobb súlyt fektetni, tarifaemeléseket keresztülvinni (Helyeslés. Felkiáltások jobbról : Már régen kellett volna!) és rendszeres tarifákat teremteni minél előbb. Ez eddig sok nehézségbe ütközött, mert a körülmények még nagyon labilisak, mihelyt azonban stabilabbá válik a helyzet, ez a kérdés is megoldható lesz. Feltétlenül emelni kívánjuk vasúti forgalmunk sűrűségét is, hogy abban a versenyben, amely most kifejlődik, helyünket ismét elfoglalhassuk, különösen a tranzitóforgalom tekintetében, amely téren különben sem nélkülözheti Magyarországot sem a Nyugat, sem a Kelet, s _amely tranzitóforgalom ugy a vizi, mint a szárazföldi utakat tekintve, a legjobb reménységgel kecsegtet bennünket azt illetőleg, hogy azt kezünkbe vehetjük és meg is tarthatjuk. A földmivelés terén a termelés folytonosságának és fejlesztésének biztosítása az a legfontosabb érdek, amelyet szemünk előtt kell tartanunk, amivel együtt jár a háborúban és a háború utáni időkben megviselt gazdaságoknak restaurálása és reorganizációja. Célunk a gazdasági gépeknek itthon való előállítását biztosítani, illetőleg az előállítás eddigi mérvét fokozni. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy annak idején gazdasági gépekből magunk is exportképesek voltunk, különösen a Kelet, Törökország felé és épen a háború évei alatt e tekintetben igen szép reményekkel foghattunk munkához, sajnos azonban, hogy ez az összeköttetésünk megszűnt. Hiszem, hogy ebbeli erőnket is talán visszanyerhetjük. Egy másik fontos kérdés, amelyre a földmivelésügyi ministerium nagy súlyt kíván helyezni, a vetőmag nemesítésre és a nemesitett vetőmagvak terjesztésére vonatkozik és itt kell említést tennem a műtrágyagyártás kérdésének megoldásáról is, amely a nyersanyaghiány miatt az utóbbi időkben rendkívüli nehézségekbe ütközött és a hajófuvar drágasága, valamint valutánk leromlottsága következtében még ma is óriási erőfeszítéseket igényel ; a földmivelésügyi minister ur azonban a legnagyobb gonddal azon lesz, hogy ezt a kérdést is megoldásra juttassa. (Helyeslés jobb3