Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

224 A Nemzetgyűlés 77. ütése 1920. Háromszor kaptunk választ, de e válaszok egysze sem voltak kielégitők. Most rátérek az interpellációnak arra a részére, ahol már több megnyugtatást tudnék adni, ami azt hiszem, az ottani közállapotok és köznyugalom helyreállítására nagyobb fontossággal bir, s amire magam is súiyt helyzek. Tudom, hogy ott egy olyan agitáció folyik, amely azzal akarja a munkásságot, különösen a bányamunkásságot, általában a pécsi és baranyai munkásságot a kommunizmusnak, a magyarellenes és nemzetellenes álláspontnak megnyerni, hogy azzal rémitik őket, hogy ha a magyar csapatok egyszer oda bevonulnak — akkor, a mikor a szerbek visszavonulnak, a békeszerződés által meghatározott vonalra — akkor a magyar csapatok ott irtózatos retorzióval fognak élni és mindenkit, aki aktiv vagy passzive bűnös, vagy csatlakozott ilyen mozgalomhoz, könyörtelenül fognak megbüntetni. Súlyt helyezek arra, hogy itt leszögezzem, hogy ez nem áll ; nem áll azért, mert mi nagyon jól tudjuk, hogy ott az innen elmenekült kommunisták részéről féktelen agitáció folyik, (Ugy van! balfelôl.) Azért, hogy egyes embereket félrevezetnek, nem lehet egész tömegeket büntetni, (Ugy van ! Ugy van!) Mi azért fogunk odamenni akkor, amidőn a szerb csapatok visszavonulása végbement, hogy a rendet helyreállítsuk, hogy megértést tanusitsunk s azért fogunk odamenni, hogy ottan a nemzeti gondolatot ismét életre keltsük. Azt hiszem, hogy mi megértéssel fogunk találkozni a munkásság részéről is akkor, amikor felvilágosítjuk őket. Mert mi felvilágosítani és nem üldözni fogjuk őket. (Általános helyeslés.) Egyes bűnösök vannak ; természetes, mint ahogy nemcsak Pécsett és Baranyában, hanem másutt is vannak egyes Tbű ősök, akiket a bíróság elé kell állítani s akiket a bíróságnak el kell ítélnie, akik tehát biróliag bűnhődni fognak. De semmiféle ezen túlmenő lépéseket és azokkal a sokat hirdetett és terhünkre rótt egyéni akciókkal, kapcsolatos büntetéseket és ilyenféléket nem fog megismerni Baranya. (Általános helyeslés, j Erről biztosítom az ottani munkásságot is, s azt hiszem, hogy nagyon fontos volna, ha ez az ottani munkásságnak tudomására is jutna, hogy lássák azt, hogy a magyar kormányban nemcsak a leghatározottabb^ a legkomolyabb szándék van meg, hanem az erély is meg lesz arra, •— s ezt mégis fogják látni, legközelebb itt is meg fogjuk mutatni és láthatni fogják az itt megnyilvánuló erőből azt, hogy ott is meg lesz nemcsak az akarat, hanem az erély is — hogy Cáak a törvénynek, jognak és az igazságnak megfelelően ítélkezzünk. Ha ez ellen vétett valaki, akkor meg fog bűnhődni, de csak a rendes utón. Rendkívüli utakon nem fogunk sem megtorlást, sem egyebet gyakorolni. (Általános helyeslés és ta/ps.) Ami már most a határ felügyeletét illeti, azt hiszem, hogy itten a honvédelmi minister ur nevében is válaszolhatok erre, hogy ebben a tekinévi augusztus hó 4-én, szerdán. tétben a legszorgosabb intézkedéseket igyekszünk keresztülvinni. Természetesen ilyen hosszú határőr kat és olyan védhetlen határokat, mint amilyeneket nekünk a békeszerződés megállapitott ezen az egész vonalon, lehetetlen ugy elzárni, hogy ott egy egér se tudjon átbújni és egy ember se tudjon átmenni ugy, hogy természetes, hogy ilyenek történnek. Ilyen illúziókban magunk sem ringatjuk magunkat. Igyekszünk azonban ezt a határzárt a kommunisták szempontjából olyan erőssé tenni, amint az csak módunkban áll. (Általános helyeslés.) Ezeket akartam elmondani, különös súlyt fektetve arra, amit az ottani munkásság megnyugtatására nézve mondottam, különös súlyt fektetve erre azért, hogy ott magyar és magyar között a megértés teljesen helyreálljon, hogy arra az időpontra, amidőn a szerb katonaság onnan kivonul, ott nyugalom álljon helyre magyar és magyar között. Arra névze, hogy ez mikor fog bekövetkezni, most nem tudok, nem is mernék Ígéretet mondani. De ebben a tekintetben is lépések történtek és pedig nemcsak a mi részünkről, hanem a nagyhatalmak részéről is, amiről megGyőződni is volt alkalmam, azonban sajnos, ezek a lépések seni vezettek eredményre. De méltóztatnak a tapasztalatokból tudni, hogy a románok kivonulása idején is mennyi időbe, és nehézségbe került, míg a nagyhatalmak ezt keresztülvihették, végül azonban mégis keresztül vitték. Azt hiszem, hogy itt is természetesen sikerülni fog ez, de magam sem szeretnék ebben a tekintetben semmiféle Ígéretet tenni, mert hiszen kár volna olyan valamivel áltatni a Nemzetgyűlést, amire nézve most magam lekötni nem tudnám. (Helyeslés.) Kérem, hogy ezt a választ annyira, amennyire őszintén fel tudtam tárni, hogy miben tudok megnyugvást adni, tudomásul venni méltóztassék. (Általános helyesles.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Perlaki György: Az igen t. külügyminister urnák különösen azokat a szavait veszem köszönettel tudomásul, amelyeket a munkásságra vonatkozólag mondott. Én ezzel a munkássággal együtt dolgoztam, ismerem őket, tudom nagyon , jól, hogy tényleg erősen félre lettek vezetve. S azoknak a lelkiismeretlen agitátoroknak nem volt könnyű a munkájuk velük. Ezek megkezdték a munkájukat már a kommunizmus bukása után, múlt évi augusztus elején és csak egypár hónappal ezelőtt tudtak eredményt elérni. Ebből is látszik, hogy a munkások igenis hazafiasán gondolkoztak és nem adták magukat olyan nagyon könnyen oda ahhoz, hogy ezeknek a félrevezetőknek áldozatai legyenek. Amit az igen t. külügyminister ur szerencsétlen volt bajtársaimról, köztük Rine alezredesről mondott, akivel együtt dolgoztam — igazán sajnálom, hogy az ő érdekükben nem tehetünk sem-