Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

224 A Nemzetgyűlés 77. ütése 1920. Háromszor kaptunk választ, de e válaszok egysze sem voltak kielégitők. Most rátérek az interpellációnak arra a ré­szére, ahol már több megnyugtatást tudnék adni, ami azt hiszem, az ottani közállapotok és köz­nyugalom helyreállítására nagyobb fontossággal bir, s amire magam is súiyt helyzek. Tudom, hogy ott egy olyan agitáció folyik, amely azzal akarja a munkásságot, különösen a bányamunkásságot, általában a pécsi és baranyai munkásságot a kommunizmusnak, a magyarellenes és nemzet­ellenes álláspontnak megnyerni, hogy azzal rémi­tik őket, hogy ha a magyar csapatok egyszer oda bevonulnak — akkor, a mikor a szerbek vissza­vonulnak, a békeszerződés által meghatározott vonalra — akkor a magyar csapatok ott irtózatos retorzióval fognak élni és mindenkit, aki aktiv vagy passzive bűnös, vagy csatlakozott ilyen moz­galomhoz, könyörtelenül fognak megbüntetni. Súlyt helyezek arra, hogy itt leszögezzem, hogy ez nem áll ; nem áll azért, mert mi nagyon jól tud­juk, hogy ott az innen elmenekült kommunisták részéről féktelen agitáció folyik, (Ugy van! bal­felôl.) Azért, hogy egyes embereket félrevezetnek, nem lehet egész tömegeket büntetni, (Ugy van ! Ugy van!) Mi azért fogunk odamenni akkor, amidőn a szerb csapatok visszavonulása végbement, hogy a rendet helyreállítsuk, hogy megértést tanusitsunk s azért fogunk odamenni, hogy ottan a nemzeti gondolatot ismét életre keltsük. Azt hiszem, hogy mi megértéssel fogunk találkozni a munkásság ré­széről is akkor, amikor felvilágosítjuk őket. Mert mi felvilágosítani és nem üldözni fogjuk őket. (Általános helyeslés.) Egyes bűnösök vannak ; ter­mészetes, mint ahogy nemcsak Pécsett és Bara­nyában, hanem másutt is vannak egyes Tbű ősök, akiket a bíróság elé kell állítani s akiket a bíróság­nak el kell ítélnie, akik tehát biróliag bűnhődni fognak. De semmiféle ezen túlmenő lépéseket és azokkal a sokat hirdetett és terhünkre rótt egyéni akciókkal, kapcsolatos büntetéseket és ilyenfélé­ket nem fog megismerni Baranya. (Általános he­lyeslés, j Erről biztosítom az ottani munkásságot is, s azt hiszem, hogy nagyon fontos volna, ha ez az ottani munkásságnak tudomására is jutna, hogy lássák azt, hogy a magyar kormányban nemcsak a leghatározottabb^ a legkomolyabb szándék van meg, hanem az erély is meg lesz arra, •— s ezt még­is fogják látni, legközelebb itt is meg fogjuk mu­tatni és láthatni fogják az itt megnyilvánuló erő­ből azt, hogy ott is meg lesz nemcsak az akarat, hanem az erély is — hogy Cáak a törvénynek, jognak és az igazságnak megfelelően ítélkezzünk. Ha ez ellen vétett valaki, akkor meg fog bűnhődni, de csak a rendes utón. Rendkívüli utakon nem fo­gunk sem megtorlást, sem egyebet gyakorolni. (Általános helyeslés és ta/ps.) Ami már most a határ felügyeletét illeti, azt hiszem, hogy itten a honvédelmi minister ur ne­vében is válaszolhatok erre, hogy ebben a tekin­évi augusztus hó 4-én, szerdán. tétben a legszorgosabb intézkedéseket igyekszünk keresztülvinni. Természetesen ilyen hosszú határőr kat és olyan védhetlen határokat, mint amilyene­ket nekünk a békeszerződés megállapitott ezen az egész vonalon, lehetetlen ugy elzárni, hogy ott egy egér se tudjon átbújni és egy ember se tudjon át­menni ugy, hogy természetes, hogy ilyenek történ­nek. Ilyen illúziókban magunk sem ringatjuk ma­gunkat. Igyekszünk azonban ezt a határzárt a kommunisták szempontjából olyan erőssé tenni, amint az csak módunkban áll. (Általános he­lyeslés.) Ezeket akartam elmondani, különös súlyt fek­tetve arra, amit az ottani munkásság megnyugta­tására nézve mondottam, különös súlyt fektetve erre azért, hogy ott magyar és magyar között a megértés teljesen helyreálljon, hogy arra az idő­pontra, amidőn a szerb katonaság onnan kivonul, ott nyugalom álljon helyre magyar és magyar kö­zött. Arra névze, hogy ez mikor fog bekövetkezni, most nem tudok, nem is mernék Ígéretet mondani. De ebben a tekintetben is lépések történtek és pedig nemcsak a mi részünkről, hanem a nagyhatal­mak részéről is, amiről megGyőződni is volt alkal­mam, azonban sajnos, ezek a lépések seni vezet­tek eredményre. De méltóztatnak a tapasztalatokból tudni, hogy a románok kivonulása idején is mennyi időbe, és nehézségbe került, míg a nagyhatalmak ezt keresztülvihették, végül azonban mégis keresztül vitték. Azt hiszem, hogy itt is természetesen sike­rülni fog ez, de magam sem szeretnék ebben a te­kintetben semmiféle Ígéretet tenni, mert hiszen kár volna olyan valamivel áltatni a Nemzetgyűlést, amire nézve most magam lekötni nem tudnám. (Helyeslés.) Kérem, hogy ezt a választ annyira, amennyire őszintén fel tudtam tárni, hogy miben tudok meg­nyugvást adni, tudomásul venni méltóztassék. (Általános helyesles.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Perlaki György: Az igen t. külügyminister urnák különösen azokat a szavait veszem köszö­nettel tudomásul, amelyeket a munkásságra vo­natkozólag mondott. Én ezzel a munkássággal együtt dolgoztam, ismerem őket, tudom nagyon , jól, hogy tényleg erősen félre lettek vezetve. S azoknak a lelkiismeretlen agitátoroknak nem volt könnyű a munkájuk velük. Ezek megkezdték a munkájukat már a kommunizmus bukása után, múlt évi augusztus elején és csak egypár hónappal ezelőtt tudtak eredményt elérni. Ebből is látszik, hogy a munkások igenis hazafiasán gondolkoztak és nem adták magukat olyan nagyon könnyen oda ahhoz, hogy ezeknek a félrevezetőknek ál­dozatai legyenek. Amit az igen t. külügyminister ur szerencsét­len volt bajtársaimról, köztük Rine alezredesről mondott, akivel együtt dolgoztam — igazán saj­nálom, hogy az ő érdekükben nem tehetünk sem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom