Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-77

A Nemzetgyűlés 77. ülése 1920. helyzete nagyon sok helyütt igen gyarló és a télnek a legnagyobb aggodalommal és reménytelenséggel néznek elébe, hogy ne mondjak mást, pl. Battonyán magában még ötszáz ember maradt aratás nélkül, (Felkiáltások a jobboldalon : Mindenütt igy van!) a közelében lévő nagyobb birtokokon pedig oly gyér, ojy csekély munkabért fizetnek, hogy most még azt a kicsinyke, parányi kenyeret sem tudják megkeresni, melyet Szabó képviselőtársam itt az asztalon bemutatott. Az elmúlt év tavaszán ugyanis, február, március, április hónapokban ezek a nagybirtokosok lakást adtak a munkásoknak és megengedték azt, hogy két kis malackájukat kihajthassák az urasági legelőre. Ennek fejében szerződésileg biztositották maguknak, hogy az egész év folyamán 10—12—14, maximum 16 korona napidíj mellett bármikor igénybevehessék szolgálatukat. Ez ellen felszólaltam a közigazgatási hatóságoknál, minthogy azonban irott szerződés volt, nem csinálhattak semmit. A Nemzetgyűlés joga és kötelessége, hogy ezen igenis segítsen, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha már voltak olyan nagybirtokosok, akik nem tekintették a humanizmust, csak a saját érdeküket, nekünk kell a gyengék védelmére sietni és olyan bizottságot kreálni a közigazgatási bizottság egy tisztviselőjének elnöklete alatt, amely a június előtt kötött aratási és gazdasági szerződéseket a felek kívánságára felülvizsgálja és ahol jogos panaszt lát, ott a helyzetetorvosolja is. E tárgyban a következőképen szövegeztem meg az interpellációt a belügyminister úrhoz (olVassa) •' »Hajlandó-e a folyó évi junjus hó elseje előtt kötött aratási és gazdasági szerződéseket a szerződő felek kívánságára a közigazg első tisztviselője, egy birtokos és egy munkásból álló hármas bizottság utján revízió alá vétetni s az esetleges igazságtalan megállapodásokat sürgősen megváltoztatni ?« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Csernus Mihály! Csernus Mihály: T. Nemzetgyűlési Harmadik interpellációmnak tárgya a gabonára vonatkozik. Méltóztassanak megengedni, hogy ilyen hosszú vitatkozás után ismét kitérhessek erre. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Nekem egy közbevetett indítványom lett volna, melyet már régen hangoztattam és szeretném, ha azt a Nemzetgyűlés tagjai az illetékes minister úrral együtt szintén magukévá tennék. A vidékről jöttem fel tegnap. Nagyon jól tudják a t. nemzetgyűlési képviselőtársaim, hogy a gabonaárról szóló rendelet mindenütt a legnagyobb visszatetszést keltette . .. Kerekes Mihály : A termelőknél és fogyasztóknál is ! (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) évi augusztus kő 4-én, szerdán. 221 Csernus Mihály: . . .termelőknél és fogyasztóknál egyaránt. Kijelentették a kisgazda választóim : uram, nekünk nem magas búzaár kell, hanem az kell, hogy az olcsó gabonánk mellett olcsó gazdasági eszközöket kaphassunk. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Roppant furcsának találom, hogy soha sem hallottam az örökös vitatkozások után sem azt, hogy utóvégre sem az az iparos, sem az a nagykereskedő nem nebántsvirág, azokra is tessék a kormánynak kellő eréllyel ráfeküdni s ha mást nem is, de zár alá venni az üzletüket és leszorított áron minimális haszonnal szétosztani az árukat. (Zaj, Egy hang a jobboldalon : ők is hozzanak áldozatot ! Felkiáltások balfelől : Ez kommunizmus volna !) Engedelmet kérek, nem volna kommunizmus, mert ha nem kommunizmus az, hogy rekviráljuk és maximáljuk a búzának az árát, az sem kommunizmus, ha egy kereskedőnek azt mondja a kormány : te megvetted a posztónak a méterét 500 koronáért, el kell adni 520 koronáért, nem pedig 1000 koronáért s majd ezen az áron fogom kiosztatni. Ez nem kommunizmus, hanem egyenlő, méltányos elbánás. Abban teljesen igazat adok a kisgazdaosztálynak, amikor azt mondja, hogy ugyanazt az eljárást tessék a társadalom minden osztályánál becsülettel keresztülvinni. Es én azt hiszem, hogyha a kisgpzdaosztály látja ezt a bánásmódot, hogy az állam törődik vele is, nem fogja zokon venni, ha a segítségre még tobban rászoruló munkásokkal az állam szeretettel bánik. (Helyeslés.) Ebben az irányban felszólalásom célja az volna, hogy a közélelmezésügyi minister ur ne csak a beszolgáltatandó búzamennyiség arányában állapítson meg bizonyos progresszivitást, hanem az azért kapott díjban is. Ha egy nagybirtokosnak terem mondjuk 4000 métermázsa búzája, abból be kell szolgáltatni 2000 métermázsát. A fennmaradó 2000 métermázsát még mindig eladhatja 1000—1200 koronás árban, tehát bőségesen megkapja a rekompenzációt azért a kicsi áldozatért, hogy csekélyebb áron engedett át búzát. Hiszen a nagybirtokosok nemcsak búzát, tengerit termelhetnek, hanem több alkalmuk van az állattenyésztésre is, mint a kisbirtokosnak, többet pronukálhatnak cukorrépában és más termeivényekben, tehát másutt is inkább megtalálják a számadást. Interpellációm célja tehát az volna, hogy a beszolgáltatandó búzamennyiségért fizetendő öszszegben is bizonyos skála állapittassék meg. Interpellációm, amelyet a közélelmezési minister úrhoz intézek a következő (olVassa) : »Hajlandó-e a közélelmezési minister ur kiadott rendeletét odamódositani, hogy a 200 katasztrális hold földdel biró kisgazdáktól a beszolgáltatandó búzamennyiséget métermázsánkint 500, 200—1000 holdig 400, s 1000 holdon felül a 300 koronáért váltsa be az állam, s ezen búzamennyiségből a 36.000 korona évi jövedelemmel nem biró családok á 200 koronáért kaphassanak a mainál jóval magasabb fej adagolás mellett ?<<