Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-76
A Nemzetgyűlés 76. ülése 1920. kezeti mozgalom sikerült leginkább, amely a társadalomból indulván ki, annak erejére támaszkodott és főleg a társadalmi erőkre épitette a maga jövőjét. A tejszövetkezeti mozgalommal szemben én teljes elismeréssel vagyok, azonban itt látjuk leginkább azt, bogy ha maga az állami vagy hatósági közeg beleavatkozik a szövetkezeti mozgalomba és iparkodik a társadalmi erőket helyettesiteni, az nem jár a kivánt sikerrel. Mosón vármegyének tejszövetkezeti mozgalma — amint azt a t. nemzetgyűlési tag urak is tudják — a legnagyobb sikerekkel járt. Itt Újhelyi Imre kiváló gazdasági akadémiai tanár, majd igazgató vezette ezt a mozgalmat, támaszkodott tisztán a mosonmegyei falusi gazdák erejére és ezzel olyan eredményeket ért el, hogy joggal nevezhetjük Mosonvármegyét a mi kis Dániánknak. Mégis, épen a tejszövetkezeti mozgalom" nem járt eredménnyel, sőt visszafejlődött és ha nem is jöttek volna azok a konjunkturális körülmények, amelyek most a tejszövetkezetek működését akadályozzák, kétségtelen, hogy a tejszövetkezeti mozgalom különben is visszafejlődött volna. En tehát nem szeretném, ha most a mezőgazdasági kamarák ugyanezt a hibát követnék el és ahelyett, hogy a társadalomra : szabadszervezetekre, szabad erőkre biznák a szövetkezeti mozgalomnak a szervezését, ők maguk lépnek azoknak helyébe és mintegy hatósági utón szerveztetnének a szövetkezetek. Ez nem is felel meg a szövetkezeti eszmének, nem felel meg a szövetkezeti mozgalom tulajdonképeni mivoltának. De hogy rámutassak arra, miért fontos ennek a dolognak leszögezése, hogy világos í örvénymagyarázattal éljünk, t. Nemzetgyűlés, mi dicsekedhetünk két nagyon virágzó és életképes szövetkezeti mozgalommal, értem a fogyasztási, termelési és értékesítő-szövetkezeteket, másrészt a Hitelszövetkezetet. A Hitelszövetkezet ugyan félig államilag támogatott intézmény, de az is társadalmi erőkre támaszkodik. Én nem vonom kétségbe a mostani kormány jóakaratát, jóindulatát, nem is féltem tőle a szövetkezeti mozgalmat, mert kétségtelen, hogy amit tesz. csak javára fogja tenni. De ki biztosit bennünket, hogy nem jön esetleg olyan kormányzat, amely a szövetkezetekben megnyilatkozó nagy erőt akarja majd letörni? Hiszen rámutatok arra, hogy a proletárdiktatúra előtt és alatt is épen a szövetkezetekben nyilatkozott meg a földmivesnépnek az a nagy ereje, amellyel szembe tudtunk szállani a forradalomnak nemzetrontó törekvéseivel. Mondom, jöhet olyan kormányzat, amely ezt meg akarja töni és ezek helyébe egy másik parallel, kontra szövetkezeti mozgalmat fog létesíteni és erre fel fogja használni a mezőgazdasági kamarákat, ha itt nem mondjuk meg világosan, hogy a mezőgazdasági kamarák szövetkezeteket nem szervezhetnek, csupán kezdeméévi augusztus hó 3-án, kedden. 183 nyezhetik azokat, illetve támogathatják az erre irányuló társadalmi mozgalmat. Azt hiszem, hogy a földmivelésügyi minister ur ebben teljesen egyetért velem és biztosra veszem, hogy erre nézve megnyugtató felvilágosítást fog tenni. (Helyeslés.) Elnök; Kivan még valaki szólni? (Senki.) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Egyáltalán nem osztom azokat az aggodalmakat, amelyeket Schandl t. képviselőtársam itt előadott. Teljesen ferde világításban tüntetik fel a mezőgazdasági kamarák működését. Ugy állítják oda, mintha ez ellenséges szervezete volna a gazdatársadalomnak, holott az egyetlen alkotni hivatott társadalmi szervezet és nem hatósági szervezet. A társadalomnak leghivatottabb emanációja és képviselője, amely képviseletnek természetesen kezé*ben kell tartania a maga kerületének földbirtokpolitikáját, földmivelési politákáját és szövetkezeti politikáját is. Ebben a kerületben semmi sem történhetik nélküle és az ő hozzájárulása nélkül, mert ha valami történik, akkor nem tölti be a maga hivatását. Neki kell irányító szervnek lenni és észrevenni a hiányokat s azokat betölteni. Ha tehát szövetkezeti téren hiányok vannak az ő kerületében, akkor kötelessége szövetkezeteket szervezni, alkotni, illetve életrehivni és azoknak a működését irányítani. Ebben a tekintetben lehetetlenség a kamarának a kezét megkötni, mert ha kimondjuk, hogy szövetkezeteket nem létesíthet, akkor egy holt intézményt kreáltunk, mert hiszen a szövetkezeti élet a legfontosabb megnyilatkozása a gazdasági tevékenységnek; a szövetkezeti élet megteremtése révén tudjuk — ugyebár — a mezőgazdaságnak előteremteni mindazokat az eszközöket, amelyek a gazdasági kultúra előrevitelében szükségesek. És minthogy a mezőgazdasági kamara elsősorban voltaképen olyan kultúrintézmény, melynek legfontosabb feladata a, mezőgazdasági kultúra előbbrevitele, lehetetlenség, hogy ennek a kezét megkössük. Ez minden egyes alkalommal megnyilatkozik, mikor uj intézmények alakulásáról van szó. Mi akadályozta meg eddig is az érdekképviseleti törvényes szervezkedést? A gazdasági egyleteknek kicsinyes féltékenykedése, melyek azt hitték, hogy az érdekképviseleti törvényes alapú szervezet biztosan tönkreteszi a szabadtársuláson alapuló gazdasági egyleteket. Ennek ép az ellenkezője következett be mindenütt és ép az ellenkezője fog bekövetkezni itt is, vagyis épen a szabad társulás alapján álló szervezeteket fogja fokozottabb tevékenységre serkenteni és tulajdonképen tevékenységre ébreszteni a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezeteket.