Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-75
A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus hó 2-án, hétfőn. 167 Tudatában az országot ma lenyűgöző szociális válság rendkivüli komolyságának s ama tapasztalati ténynek, bogy az ilyen válságba jutott ország felvirágoztatását célzó reformakciót elsősorban a mezőgazdaság fellenditésévei s ennek keretében a mezőgazdasági kisebb exisztenciák érdekében kell megkezdeni, s abban a megGyőződésben, hogy a kötelező társuláson alapuló mezőgazdasági érdekképviselt intézménye hivatott és képes arra, hogy az ország mezőgazdaságát felvirágoztassa, s hogy a nemzeti és szociális birtokpolitika értékes szerve legyen, a javaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök : Szólásra nincs senki feljegyezve. Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senkisem kivan szólni, a vitát berekesztem. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk !) Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az elhangzott felszólalások nagy megnyugvást keltettek bennem, de azt hiszem, még nagyobb megnyugvást fog kelteni odakünn a gazdaközönség körében az, hogy ez a Nemzetgyűlés az idők intelmét felfogva, végre tető alá juttatja a mezőgazdasági érdekképviselet törvényét. A gazdatársadalom első megmozdulása 1879ben történt, amint azt a felszólalók megemlítették. Igaz, hogy már 1869-ben Grorove földmivelésügyi és kereskedelemügyi minister idejében volt egy ankét, amely a gazdaközönség törvényes szervezkedését szükségesnek és sürgősnek jelentette ki, de a gazdatársadalomnak, mint olyannak, egységes állásfoglalása csakis a székesfehérvári gazdakongresszuson történt meg, amely egyáltalában a magyarországi gazdasági politikának alapvetője volt, mert ez volt kongresszus, amely egyéb más kérdések között a vasutak államosítása mellett foglalt állást, ez volt az a kongresszus, amely a szövetkezeti eszme mellett foglalt állást és amely kongreszszus állásfoglalásának következményeképen indult meg az a nevezetes akció, amely gróf Károlyi Sándor nevéhez és emlékéhez fűződik és amely akció szülte a hitelszövetkezeteket, a fogyasztási szövetkezeteket s azt a nagy, hatalmas hálózatot, amelyet ma örömmel üdvözölhetünk és amely Magyarország gazdasági életének legbiztosabb alapját képezi. (Ugy van! Ugy van!) Hozzákapcsolva épen a t. előttem szóló képviselő ur által mondottakhoz, rámutatok arra, hogy az a jellemrajz, amelyet ő itt teóriában felállított, mint követelményt a főurakkal és nagybirtokosokkal szemben, teljes egészében reáillik arra a férfiura, akit joggal nevezzük a szövetkezetek atyának, gróf Károlyi Sándorra. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Hegyeshalmy Lajos: Tehát vannak ilyen főurak is! Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister : Kötelességet teljesítek a mai napon és a jelen alkalommal, amidőn ennek a halhatatlan érdemű férfiúnak az emlékét itt felemlítem. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A gazdatársadalomnak érdekképviseleti szervezkedése, habár régi és állandóan élő és felújuló kívánság volt, nem valósulhatott meg két okból. Mindkét okra reámutattak itt. Az egyik a nagybirtok következetes ellenállása minden szervezkedéssel szemben, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) amely az ő befolyását gyengítette, kicsinyítette volna, . . . Molnár János: Meg is adta az árát! Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: ... és amely reá bizonyos terheket rótt volna. Ugyebár, mégis csak furcsa a helyzet, ha végigtekintünk a szabadtársulás alapján álló gazdasági testületeken s ott látjuk nagy nevek utódait, akik kisebb-nagyobb összeggel adóztak a szabadtársulás alapján álló egyesületeknek, szervezeteknek és ezek utódai ma is ezeknek az alapítványoknak révén gyakorolják ott a jogokat, de az áldozatkészség, amely a múltban kiváló sajátsága volt a gazdasági téren szereplő nagynevű elődöknek, mintha teljesen kiveszett volna, mert 30 évi közéleti szereplésem ideje alatt elvétve találkoztam olyan nevekkel és olyan áldozatkész férfiakkal, akik a szabadtársulás alapján álló szervezeteket anyagilag támogatták volna. A másik ok, amely megakadályozta az érdekképviselet szervezését, az a régi átok, a széthúzás, hogy minden egyes alkalommal száz és száz megoldási módot javasoltak és a gazdatársadalom ebben a kérdésben megegyezésre jutni sohasem tudott. Hiszen lehetetlenség tökéletes törvényt alkotni. Az élet — ugyebár — halad és amit ma jónak tartunk, az , már holnap valószínűleg korrekcióra szorul. És az sem bizonyos, hogy az, amit ma jónak tartunk, , vájjon a gazdasági életben is be fog-e válni. Ámde én azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy inkább alkotok rosszat, mint semmit. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mert a rosszat az idők folyamán meg tudom korrigálni, de a semmit megkorrigálni nem lehet. (Ugy van! jobbfelöl,) Igenis, súlyos mulasztás terheli tehát a gazdatársadalmat azért, hogy nem tudott megegyezni ebben a kérdésben, mert ha ez a megegyezés meg lett volna, akkor a gazdatársadalom, a falu sokkal ellenállóbbnak bizonyult volna mindenféle felbomlasztó törekvéssel szemben és a falu azt az ellenállást, amelyet egyébként mutatott, sokkal fokozottabb mértékben juttatta volna kifejezésre. (Ugy van! jobb felől.) De, t. Nemzetgyűlés, volt még egy harmadik ok is, amelyet egyetlenegy felszólaló sem Emiltett, mert hát talán nem is ismerte ezeknek a
