Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-75
154 A Nemzetgyűlés 75. ülése 1920. évi augusztus hó 2-án } hétfőn,. ' ha magyarok jönnek össze a fehér asztalnál hárman, akkor az egyikük bizonyára tósztot mond és a végén biztosan kalábereznek. (Mozgás. Felkiáltások : Veszekednek !) Azt is megteszik I T. Nemzetgyűlés ! A német érdekképviselet története szintén nem nyúlik vissza a középkorba. Ennek csiráit szintén a 18. század közepén találjuk meg második, Nagy Frigyes idejében, aki rendkivül érzékelte azt, hogy a mezőgazdasági kultúra, a mezőgazdasági fejlődés nagyon visszamaradt és elrendelte a gazdasági egyesületek alakítását. Ezek meg is alakultak és Németországban zavartalanul alakittattak tovább is ; a napóleoni hoss?u háborúk alatt szintén szüneteltek, de ezeknek befejezése után annál nagyobb erővel indultak virágzásnak. Ez volt tulaj donképen a bölcsőkora a gazdasági érdekképviseletnek. A múlt század első évtizedeiben ezek az egyesületek természetesen szaporodtak. Szaporodtak a szövetkezetek, szaporodtak a specifizált gazdasági egyesületek, úgyhogy a múlt század utolsó évtizedeiben már 10.000-en felil való ily gazdasági egyesület létezett a német birodalomban és ezek jelentékeny súlyra tettek szert és ilyen jelentékeny munkásságót fejtettek ki. Megvoltak ennek az alsó szervei, a községi es járási gazdasági egyesületek, megvoltak ennek szervei az egyes tartományokban és megvoltak a birodalmi szervek is. Hiszen a Landen ökonomie-Rat, amely még ma is exisztál, szintén egyik igen hatalmas tényezője volt az érdekképviseletnek, azután a Landet ökonomieCollegium-, amely szintén országos hirre, sőt világhirre tett szert. Mégis érezte a gazdaközönseff az t, hogy érdekképviselete nincs, az agrárpolitikára kellő súlyt nem tud gyakorolni és a gazdakörök mindinkább sürgették, épugy mint a kormány — ugyanazon okokból, mint nálunk — az érdekképviseletek megalkotását. Hosszas vita és hosszú idők nagy harcai után végre 1894-ben megalkották az érdekképviseleti rendszert a kamarai rendszer alapján. Ez életbe is lépett, de érdekes, hogy épen a gazdasági körök ellenállásán és a kormánynak, mondjuk, félelmén, gyávaságán múlt, hogy csak fakultative léptették életbe, nem merték kötelezőleg kimondani ezt. És mit csinált a sors. és a véletlen is, de főleg a szükség ? Azt, hogy ezek a fakultative elrendelt kamrák, a Hohenzollern-tartományokat kivéve, úgyszólván az összes tartományokban életbe léptek, óriási munkáságot fejtenek ki, alig másfél évtized alatt Németország mezőgazdaságát regenerálják. Igaz, hogy a tartományi gazdasági egyesületeket felszivják magukba, de a vidéki gazdasági egyesületeket, épugy, mint a legfelsőbb fokon működő német országos gazdasági egyesületeket, óriási módon felvirágoztatják, sőt a kamarával egyidőben létesült Bund der Landwirte, amely körülbelül hasonló intézmény, mint a mi Gazdaszövetségünk, óriási szárnyakat bont és ma több mint 300.000 taggal dolgozik és "vezeti a német mezőgazdákat, irányt szab azoknak munkájában és irányitj a tulaj donképen a mezőgazdasági kamaráknak is agrárpolitikáját. Méltóztassék megengedni, hogy itt a német kamarák szervezetéről részletesebben ne nyilatkozzam, csak annyit emlitsek meg, hogy nekünk is például szolgált és eredményei, különösen a pénzügyiek, de a gazdaságiak is, amelyekre később, a törvényjavaslat részletes ismertetésénél majd visszatérek, ránk is biztatók. Az elmondottak után méltóztassék megengedni, hogy hazánk érdekképviseleteiről is szóljak néhány szót, ismer essem azokat az előzményeket, amelyek a mai napig, a gazdasági érdekképviseleteknek remélhető törvénybeiktatásáig történtek. Magyar r zágon az érdekképviseletek ny mai csak a XIX. század első évtizedeiben kezdődnek. Igaz ugyan, hogy Mária Terézia királynőnk uralkodása idején 1766-ban egy királyi leirat érkezett a kormányzótanács utján az egyes vármegyékhez, amely felszólítja őket, hogy német és francia mintára alakitsanak gazdasági egyesületeket és a mezőgazdasági kulurát ezek utján igyekezzenek emelni. Ennek azonban hatása nem volt. Ép ilyen hatástalan maradt az ismételten, 1770-ben kiadott királyi leirat, amelyre a válasz az volt, hogy a mezőgazdák mi vagyunk, mi, a földek urai, akik politikát is csinálunk és a közigazgatást is vezetjük, tehát nincs szükségünk arra, hogy külön gazdasági egyesületünk legyen. Később, 1825-ben, ugyanakkor,' amikor e nagy hirü s jelentőségű országgyűlés Magyarország rekonstrukcióját kezdte alapozni, ennek hatása alatt létesült az első agrár irányú egyesület Lófuttató Társaság címen. Már 1828-ban ez a társaság Lótenyésztő Társasággá alakul át. A következő esztendőben megalakul egy Állatbemutató Társaság, amely az állattenyésztés minden ágát igyekezett felkarolni. Ez a két egyesület 1830-ban egyesül, Széchenyi István grófot teszi meg'elnökének és az uj egyesület 1835-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet veszi fel. Ez volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület bölcsője és ez volt tulaj donképen Magyarországon az első mezőgazdasági érdekképviseleti szerv/ Vidéken azonban ennek hatása alatt kevés hajlandóság mutatkozott ilyen egyesületek alakítására. Legelőször gróf Andrássy György kezdeményezésére Sárosmegyében alakult gazdasági egyesület. 1837-ben ugyanekkor megalakult a - Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület, 1844-ben pedig a Vasmegyei, az Erdélyi Gazdasági Egyesület és az Erdélyi Szász Gazdasági Egyesület. 1848-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet törvénybe akarták iktatni, ezt azonban megakadályozta a közbejött szabadságharc. A szabadságharc után a Bach-korszak ezt a pár egyesületet találja Magyarországon, amelyek száma az Országos Magyar, Gazdasági Egyesülettel együtt hat volt. A Bach-korszak ugyan nem volt alkalmas arra, hogy egyesületek alakuljanak, de ép ezidőtájt alakult néhány gazdasági egyesület, mert a földbirtokosok, a vidéki politizáló urak
