Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-74

A Nemzetgyűlés 74. ülése 1920. haladták az emberek erejét. Voltak vasutasok, akik egyfolytában 24—48—60 órai szolgálatot teljesítettek és mindezért nem panaszkodtak, mert tudták, hogy fokozott teljesitményükre, munkálkodásukra szeretett hazájuknak szüksége van. Most is hallgatnának. De a nyomor már olyan keményen zörög ajtajukon, hogy tovább nem tudják panaszos szavukat visszafojtani. Nem kivannak lehetetlent, csak arra kérik a Nemzetgyűlést és a kormányt, hogy legalább a létminimumot biztosítsa számukra, hogy ők a haza érdekében kötelességüket minden akadály nélkül méltán teljesíthessék. A közlekedési blokk, amelybe az előbb Emiltett négy szerv tartozik, illetve ennek rákospalotai csoportja a következő memorandumot juttatta hozzám (olVassa) : »A keresztény nemzeti ujjáébredés legelső szakában a blokkhoz tartozó rétegek legelsősorban állottak az eszme szolgálatában és azóta amellett mindmáig rendületlenül kitartottak. Szomorúan kell azonban megállapítanom, hogy a kezdettől fogva hangoztatott programmpontokból úgyszólván semmi se lett megvalósítva, sőt azoktól mindinkább eltávolodtunk. Megütközéssel és felháborodással látjuk, hogy a vagyoni és társadalmi eltolódások azóta még nagyobbak lettek, hogy a nemzetrontó idegen faj tovább ós még szemtelenebbül folytatja üzelmeit a haza és a keresztény magyarság rovására, hogy azóta az uzsora és a lánckereskedelem valósággal tobzódik és az erkölcstelen vagyongyűjtés hihetetlen méreteket ölt. Ezzel szemben a hazafias magyarság gerincét képező, hazájukért és hitükért mindenüket áldozó fixfizetéses közalkalmazottak részére a megélhetés egyenesen lehetet, lenné vált. Valóságos tragikomikum, hogy amikor a legfontosabb szükségleti cikkek ára a békebeli áraknak 50 — 100-szorosára emelkedett, fizetésünk legfeljebb három-négyszer lett nagyobb, mint volt a békeidőben. 6—800 koronát kap egy családos alkalmazott havonta akkor, amikor a létfentartáshoz a mai viszonyok között legalább 3000 korona kell. Teljesen lerongyolódtunk és a szó legigazibb értelmében éhezünk, eddig is csupán végtelennek látszó türelmünk és hazafiúi kötelességérzetünk volt az, amivel el tudtuk nyomni a természet követelő parancsát. De tovább már nem bírjuk, különösen akkor nem, amikor azt látjuk, hogy a munkanélkül élők erkölcstelen utón szerzett jövedelmükből fényesen és pazarlóan élnek és a földi jólét minden gyönyörét élvezik. Elkeseredetten tapasztaljuk, hogy ezen lehetetlen és tűrhetetlen állapot megszüntetésére eddig semmi komoly intézkedés nem történt. Még mindig nem kerültek tárgyalás alá azok az életbevágóan fontos szociális tartalmú törvényjavaslatok, amelyekkel a keresztény Magyarország jövőjét intézményesen biztosítani és a keresztény magyarság életlehetőségét és érvényesülését előmozdítani lehetne.« évi július hó 31-én, szombaton. 149 Azóta, hogy ez a memorandum napvilágot látott, már kormányváltozás- történt s az uj kormány Ígérte, hogy ezeket a szociális reformjavaslatokat rövidesen a Ház elé fogja terjeszteni. A magyar vasutasság, postásság, villamosés hajózási vállalatok alkalmazottai megnyugvással is' vették tudomásul mindezt, 'de szeretnék, ha már jelei mutatkoznának annak a jóakaratú támogatásnak, amelyet ez a kormány beígért. Nem akarok én tolmácsa lenni annak a sok keserűségnek, amely az ő lelkükben felgyülemlett, sokkal helyesebb, ha maguknak az érdekelteknek panaszszavát terjesztem a Nemzetgyűlés elé abban a formában, melyben ők azt elibénk hozták. A Nemzetgyűléshez címzett memorandumot juttatott hozzám a m. kir. posta, távíró és távbeszélő egyesületek központi bizottsága által képviselt országos jogász, mérnöki, forgalmi tisztviselők, postamesterek és altisztek egyesülete a magyar posta össz-személyzete anyagi helyzetének sürgős javítása iránt. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy ezeknek az érdekelteknek a memorandumát, amely fontosságban nagyon sok más üggyel felér, egész terjedelmében felolVassam a Nemzetgyűlés előtt. Elnök : Ez a memorandum mint kérvény, a Nemzetgyűlés elé lett terjesztve? Budaváry László: A Nemzetgyűléshez van címezve; nem tudom, hogy beterjesztették-e a Nemzetgyűléshez, de hozzám eljuttatták, hogy a Nemzetgyűlés elé hozzam. Elnök : Ha beterjesztették, akkor most nem lehet felolvasni. Budaváry László : Amennyiben be van terjesztve, köszönettel tudomásul veszem, és a Nemzetgyűlés napirendre is fogja tűzni ennek tárgyalását. Még külön meg akarok emlékezni a vilii mosvasuti alkalmazottaknak arról a kéréséről, hogy amikor látjuk, a szemünk előtt játszódik le, hogy a villamosvasúti társulat állandóan napirenden tartja a viteldíjak emelését s most már majdnem ötvenszeresére emelte fel a békebeli viteldíjakat, ugyanakkor a villamosvasúti alkalmazottaknak fizt tését csak ugy toldozva-foldozva, néhány koronányi emeléssel javítják. Ez teljesen lehetetlen állapot. A villamosvállalatok maguk állandóan azt hangoztatják, hogy a kocsipark annyira tönkrement, hogy ezt javítani kell, de már évek óta hangoztatják ezt és uj kocsikat vagy javított kocsikat egyáltalán nem látunk a forgalomban. Elsősorban tehát biztositsák a villamosvasúti alkalmazottaknak megfelelő megélhetési lehetőségét, hogy ezáltal a közlekedési viszonyaink is javuljanak. Meg kell emlékeznem egy nagyon fontos dologról, amely nemcsak a vasúti alkalmazottakat izgatja, hanem izgatja az egész keresztény magyar társadalmat is. Azt hangoztatják mindenfelé, hogy a kormány komoly tárgyalásokat folytat az államvasutak bérbeadására vonatkozólag.