Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-74

'A Nemzetgyűlés 7á. ülése 1920. Wagner Károly: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpelláczióm elmondását elhalaszthassam, minthogy a tulelfoglalt helügyminister ur helyett a belügyi államtitkár ur megígérte, hogy ezt a kérdést szívesen áttanulmányozza és nem szeretném azt idő előtt -a Ház elé hozni. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni, hogy az interpelláció elhalasztassék ? (Igen ') Ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik Budaváry László interpellációja. (Nines itt!) Az interpelláczió töröltetik. Következik Vasady-Balogh György interpellációja. Vasady-Balogh György: T. Nemzetgyűlés

2 A kérdés, melyet szóvá teszek, nem egy kerületnek, nem egy községnek, hanem az egész országnak a kérése a kormányhoz és a kormányban elsősorban su- közélelmezésügyi minister úrhoz. A vidéki és falusi ellátatlanoknak érdekéről van szó, akik ép oly érdeklődéssel tekintik a sokszor behirdetett és már nagyon sokszor tárgyalt gabonarendeletet és ép oly, vagy talán még nagyobb érdeklődéssel várják, mint a városok, mert ezek a falusi ellátatlanok az elmúlt esztendőben sok tekintetben mostoha gyermekei voltak a kormánynak. Hogy erre csak egy példát hozzak fel, azt hiszem, mindenütt megtörtént az, hogy mig Budapesten, bármily nehézségek árán is, ha leszállított fejadagok mellett is, de mégis hétrőlhétre kiadták azt a bizonyos fejadagot lisztben, cukorban és zsírban, addig vidéken hónapokig nem kapták ki az ellátatlanok a fejadagot, sőt a cukornál egészen rendszerré vált, hogy csak negyedévenként kaptak, akkor is csak 10—20 dekát fejenkint. (Ugy van!) Most, amikor várjuk az uj gabonarendeletet, s az uj ellátás felől kell intézkedni, a vidéki lakosság azzal a kéréssel fordul a kormányhoz s a közélelmezési ministerhez, hogy ne folytassák a régi rendszert, a régi uzust, mert arról kisült, hogy teljesen tarthatatlan volt és csak oda vezetett, hogy a községekből elvitték az összegyűjtött gabonát, de a község ellátatlanjairól már kevésbé gondoskodtak. Csak egy példát hozok fel erre nézve, ami megtörtént és mutatja az egész rendszer lehetetlenségét. Egyik községem kérte a ministeriumtól, hogy az ottani patakmalomban lévő 36 métermázsa vámgabonát engedjék át à községben lévő ellátatlanok szükségletére. Erre azt a választ kapták, hogy a 36 métermázsát azonnal szállítsák el Bicskére, a községtől körülbelül 20 kilométerre, és ugyanakkor végzést kaptak, hogy a 36 métermázsa gabonáért pedig menjenek el Adonyszabolcsra, 120 kilométerre. Vájjon nem lett volna-e egyszerűbb a gabonát Abonyszabolcsból szállíttatni el oda, ahol arra szükség volt, azt a gabonát pedig, amely helyben megvolt, átengedni a közszükséglet célNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi július hó 31-én, szombaton. 1^5 jaira és nem költségbe keverni a községet, — mert hiszen a fuvarköltségeket is viselnie kell valakinek és azt senki más nem viselte, mint az a szegény ellátatlan, akinek ennyivel drágábban tudta a község elöljárósága a lisztet kiosztatni. Reischl Richárd : A províziót kétszer kapták meg ! Vasadi Balogh György: Nagyon jól tudom, hogy a szakértők magas testületei, de maga a közélelmezésügyi ministerium is idegenkedik ebben a kérdésben attól a megoldástól, hogy a most összegyüjtendő kvóta-gabonából, az egyes községekben maradjon gabonamennyiség, amely helyben szükséges, a hivatalosan megállapított elláttatlanok szükségletének fedezésére. (Helyeslés ) Csodálkozom is rajta, hisz épen, amikor bejelentettem ezt a ministerelnök urnák — nem vagyok indiszkrét, ha elmondom, — azt felelte, hogy lehetetlen ez a kívánság, mert akkor azokból a községekből egy szem gabona sem jönne be a közszükségletre. Nem tudom ezt az okoskodást megérteni. nem is tudom a magamévá tenni, mert én abban semmi lehetetlent nem látok, hogy ha pl. az egyik községre ki van vetve 20 vagon gabona beszolgáltatása és ugyanott hivatalos kimutatás szerint öt vagonra van szükség, hogy akkor ne lehetne azt mondani, hogy az öt vagon maradjon ott, a 15 vagont pedig szállítsák oda, ahova a ministerium kívánja, (Ugy van ! Ugy van!) Ebből csak azt látom, hogy azok, akik ott vannak az u. n. szakértőtestületekben, egyáltalán nem tudnak még ma sem praktikusan gondolkozni, hanem csak adminisztrációs huza-vonákkal, irka-firkákkal, szaladgálásokkal töltik az időt és költséget varrnak épen annak a községnek a nyakába, amelyet mentesíteni akarnak minden túlzott megterheltetéstől. Épen ennek a kérdésnek ilyenformán való megoldásában látom annak az anomáliának, ha nem is megszüntetését, de csökkentését, amely ezzel a kérdéssel kapcsolatban van, hogy t. i. métermázsánként 240 K-jába kerül az államnak a kvóta-gabona összegyűjtése. Sajnos, nincsenek hivatalos statisztikai adataim arra, hogy mennyi az egész országban a most megállapított ellátatlanok száma ; mennyi esik ezekből a városokra és mennyi a községekre. Azt hiszem azonban, nem tévedek, ha megfelezem az egészet és azt mondom, hogy ha 3,100.000 métermázsa az, amit össze kell gyűjteni, ennek fele ott helyben maradván, minden ilyen mellékes kiadás, ami a közvetítőknek, bizományosoknak, továbbá biztosítási díjra, szállításra fizetendő, azután az őrlési költségek és a veszteség, ami a vasúton éri, elesik és akkor itt már nem 3,100.000 métermázsa után kell számítani a 240 K-t, hanem csak, mondjuk, ennek a fele után. Azt hiszem, az a 300 millió, amit így meg lehetne takarítani, szintén jelentene valamit az államháztar» tásban. 19