Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-69

A Nemzetgyűlés 69. ülése 1920. menne tovább a maga természetes utjain, ne haladhatna tovább azon uj béke és megnyugvás felé, amely minden ilyen földrengést követni szokott. (Tetszés.) Ma ismét erősebben expandeálnak mindenféle erők, expandeálnak azok az erők is, amelyek ezt az országot másfél évvel ezelőtt súlyos válságba, majdnem a megsemmisülés szélére vitték. De velük szemben expandeálnak azok az erők is, — és most már nagyobb ellenállást mutatnak — amelyek az egészséges, békés fejlődés felé akarják a világot visszavezetni. Elődeim : Huszár Károly és Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök urak annak idején rámutattak, sőt széles mederben ki is fejtették programmbeszédeikben történelmi képét annak, ami Magyarországon a legutóbbi másfél év alatt történt. En tehát nem akarok visszatérni erre, nem akarom ismét elmondani ugyanazt, nem akarom ezeket a mindnyájunk előtt ismert szomorú képeket itt még egyszer megfesteni. Retrospektive csak annyit szeretnék emliteni, amennyi szükséges ahhoz, hogy beállítsam jelenlegi helyzetünket abba a történelmi folyamatba, abba a történelmi kinematografba, amely most játszódik le szemeink előtt. A mi helyzetünket csak akkor érthetjük meg és csak akkor fogjuk helyesen mérlegelni tudni, ha behelyezzük abba a folyamatba, amely végig fut az egész világon, abba a folyamatba, amelynek a szomszéd országokban és Európa összes többi országaiban is napról-napra tapasztalhattuk jelenségeit, amelyek egymással összefüggést mutatnak és amely jelenségek ismeretéből vonhatjuk le a következtetéseket saját cselekvésünkre és arra nézve is, hogy mit tehetünk, mit remélhetünk, milyenek kilátásaink és hogyan kell ezeket a kilátásokat elérni. Itt nem akarok képletekben beszélni sokáig, hanem egyenesen a dologra térek, elsősorban azokra a jelenségekre, amelyeket bojkott, azután a népbiztosok szökése, (Felkiáltások: Elfogták/ Még nem tudjuk biztosan !) amelyeket a Magyarország elleni agitáció .. . Szmrecsányi György : Ausztria örök szégyene! (Mozgás.) Gr. Teleki Pál ministerelnök : ... és az orosz offenzíva neve alatt ismerünk. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Ezek a jelenségek egymással összefüggenek, ezek egységes tervszerű taktikának egyes részei, mint ilyenek tekintendők, én ilyennek tekintem őket és Európának is mint ilyeneket kell azokat tekintenie. (Úgy van! Ugy van!) A bojkottmozgalom olyan pillanatban kezdődött, amely nagyon is szembetünőleg esik össze az orosz eseményekkel, amelyek a lengyel offenzívára válaszoló orosz offenzívával kezdődtek meg. Es ezek a bojkottjelenságek sokkal mélyebbek és jelentősebbek, mint amennyit egy valamely okból egyszerűen Magyarország ellen elrendelt bojkott magában jelent a világra évi július hó 22-én, csütörtökön. 7 nézve. Ez kezdete, első lépése egy törekvésnek, amely a rendezett államhatalom ellen irányul ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) ós u j hatalmakat igyekszik annak helyébe statuálni. Ezen uj készülő hatalmaknak első szárnypróbálgatása ez egy, ma állami erejének teljét még nem biró állammal szemben, hogy azután ezt követőleg — ha egyszer kipróbáltatott az egyiken — majd egyszer olyan államokkal szemben is gyakorolják, amelyek ma erősebbek mint mi: a győztes államokkal szemben is. (Igaz! Ugy van!) Ennek jeleit — legalább indítvány formájában — már hallottuk is. A bojkottmozgalommal szemben — ezt itt mindjárt hozzá szeretném fűzni — mi álláspontunkat még a múlt kormányban, amelynek külügyministere voltam, ebből a szempontból igyekeztünk irányítani. A bojkottmozgalmat ilyennek fogva fel, nemcsak Magyarország érdekeit védelmeztük, amikor vele szembeszálltunk, hanem védelmeztük egyszersmind Európa minden kormányának, minden rendezett országának érdekeit is és remélem, — sőt azt hiszem, nemcsak remélhetjük, de kívánhatjuk, követelhetjük is azt, hogy ezek a kormányok és államok is általában ismerjék el, vegyék tudomásul, hogy mi ezen az utón az ő érdekeiket is védelmeztük. Védelmeztük annyiban, amennyiben nem mentünk túl egy lépéssel sem azon a határon, melyet nem volt szabad túllépni : nem ismertük el egy pillanatig sem egyforma tárgyaló félnek a velünk szembenálló, a bojkottot kimondó testületet, (Helyeslés bal felöl.) de nem zárkóztunk el másrészt az elől, hogy felvilágositásokkal szolgáljunk. Hiszen ilyen felvilágositásokkal szolgáltunk a külföldi sajtó minden képviselőjének, aki hozzánk fordult és szolgáltunk mindenkinek, aki országunk ügyei iránt érdeklődött; mert hiszen, amint már számtalanszor elmondottam itt a Házban, elmondották mások is, — mindnyájan belátjuk, mennyire szükséges — az országunk állapotát a külföld közvéleménye előtt ismertetni. Mi csak ebből a szempontból ítélhetjük meg ezt, de mindenesetre jellemző, hogy azok, akiket informáltunk és akik a »fehér terror« miatt bojkottot indítottak, a vörös terror létezéséről nem akarnak tudni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ezzel a kérdéssel, a bojkott kérdésével összefügg a népbiztosok szökésének kérdése is. Ezek a dolgok időbelileg mind összefüggnek egymással. És ebben a kérdésben szeretném leszögezni azt, hogy nem fogadhatjuk el az osztrák kormánynak azt az álláspontját, amely szerint ugy a bojkott kérdésében, mint a népbiztosok megszökésének kérdésében az osztrák kormány el akarja hárítani magáról a felelősséget. (Helyeslés.) A bojkott kérdésében nem fogadhatom el ezt az álláspontot azért, mert a bojkottmozgalomba állami alkalmazottak, sőt elég magasállásu állami alkalmazottak is részt vettek