Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-74
130 . A Nemzetgyűlés 74. ülése 1920. Usetty Ferenc: Igaza van teljesen! Bodor György : T. Nemzetgyűlés ! Nem azokat az időket éljük ma, hogy cifra frázisokkal a karzatnak vagy az ország szine előtt tüntetőleg beszédeket tartsunk, hanem törekedjünk arra, hogy az igazság magaslatán állva, minden törvényjavaslatot igazságosan, e hazának érdekei szempontjából támogassunk. Ezt tartoztam elmondani. Meskó Zoltán: Gyengébbek kedvéért. (Derültség.) Bodor György: Ha azt a programmot, amelyet a miniszterelnök ur nekünk adott, egy év alatt megvalósítani tudjuk, akkor a történelem első lapjára kell jegyezni e Nemzetgyűlés összetételét. De ezt csak ugy érjük el, hogyha mindannyian arra törekszünk, hogy igenis kritikát gyakoroljunk, de rövid hozzászólásokkal. Akkor nem pazaroljuk el az időt és akkor nem fogják odakünn azt mondani, hogy csak veszekedünk itt a Házban és nem cselekszünk semmit ; mert amint a lapokból olVassák az itteni összetételt, az itt elhangzott kicifrázott beszédeket, ezt másnak nem értik, mint veszekedésnek. (Mozgás balfelől.) Somogyi István : Hallatlan ! Bodor György: T. Nemzetgyűlés! Én nem is szólaltam volna fel, mert a programmbeszéd annyira ki lett merítve, hogy ahhoz hozzászólni valóm alig lett volna; de felszólalok azért, mert egy tényleges hibát látok a törvényjavaslatok benyújtásában. ' Amidőn a két kormányzópárt egyesült, azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a kormányt mindig arra kéri, hogy a legfontosabb és legsürgősebb törvényjavaslatokat hozza a Ház elé, úgyhogy a Nemzetgyűlés a maga hivatásának a magaslatán álljon azáltal, hogy azokat a törvényjavaslatokat tárgyalja, amelyek a legégetőbben szükségesek. Mert nem tartok pl. egy házépítést helyesen irányítottnak, ha megforditva dolgozunk : ha azt a munkát végzik előbb, amelyet a hét utolján kellene és nem azt, amely a hét elejére tartozik. Az itt újonnan beterjesztett törvényjavaslatoknál is az állt elő, hogy a Nemzetgyűlés tagjai kérték az uj kormánytól, hogy a legsürgősebben terjessze elő a vagyonadóról, a háborús nyereségadóról és a földreformról szóló törvényjavaslatot. Örömmel hallottam azonban, hogy a földreformjavaslat már olyan stádiumban van, hogy az a legrövidebb idő alatt a Ház asztalára kerül. Felszólalásomnak azonban az a célja, hogy rámutassak egy hibára, amely a közélelmezési minister urnák a gabonaellátás ügyében kiadott rendeletében fordul elő. Tudom — és talán nemzetgyűlési kéoviselőtársaim is tudják — azt, hogy a legmesszebbmenő határig abban állapodott meg különösen a termelőosztályt képviselő kisgazdapárt, hogy elmegy a legvégső határig, hogy az elláttatlanoknak kedvezményes árban juttassa oda termésének egy részét. {Zaj.) Most évi július hó 31-én, szombaton. mi történt? Igaz, meg van állapítva 500 koronában ennek a gabonának az ára, azonban ezzel nincs segítve azon az osztályon, amelynek a javára ez az ármegállapítás történt. Magyarán mondva, a termelőközönség azért hozta meg azt az áldozatot, hogy ezzel az áldozatával annak a magasztos célnak szolgáljon, hogy az összes ellátatlanok élelmezését biztosítsa. Már most meg lett állapítva fokonként a beszolgáltatandó termésmennyiség. A legkisebb mennyiség 30 kiló, amely azután fokozatosan felmegy 50, 70 és 225 kilóig, (Zaj) sőt & mostani rendeletben olvastam Dunaföldváron, hogy 350 kilóban is állapított meg a beszolgáltatás. Hol van itt megállapítva az igazságos arány? Akkor, amikor — mondjuk — egy katasztrális holdon állítólag 6 mm-t számítottak, a mostani cséplés ennek teljesen az ellenkezőjét igazolta be. Épen Dunaföld váron 5 mm. terem katasztrális holdanként, s ha 3 mm-t be kell adni holdanként, akkor, ha a termelő kiadta az aratórészt, a masinarészt, a beszállítás után a maga és családja élelmezésére semmisem marad. Ki lett azonban mondva ennél a gabonaellátási rendeletnél az is, hogy nemcsak a termelőközönség fog engedni, hanem az állam is hozzá fog járulni egy bizonyos összeggel, hogy az arra szoruló munkásságnak és tisztviselői karnak, szóval az összes ellátatlanoknak még olcsóbban fogja a lisztet adni, mint amennyiért a gazdaközönségtől megvásárolta, (Zaj) vagyis az lett kimondva, hogy ezt az összeget, amelyet az állam itt majd el fog engedni, nem fogja az állam elveszíteni, hanem igenis, élelmezési adó címén ki lesz vetve a hadimilliomosokra, gyárosokra és nagykereskedőkre. Most mégis az történt, hogy Újpesten 24 koronáért adnak egy kiló lisztet a szövetkezetben a szegény ellátatlanoknak. Igaz, hogy a kenyérliszt 4 koronára van leszállítva, de ha ezeket összeadjuk, kitűnik, hogy az 500 koronás búzából, mire az az ellátatlanoknak jut, 790 koronát szed be az állam. Frühwirth Mátyás : A leves többe kerül mint a hus ! Bodor György: Hát hogy lehet így a munkáskérdést megoldani és azt a magas célt biztosítani, a mely n tisztviselői karon is segíteni akar ? Ha a termelő közönség meghozza a maga áldozatát s mégis csak oda jutunk, hogy mindig azt a termelőt szidják és okozzák, akkor nem látom be, hogy hogyan áll elő ez a 270 korona különbség. (Egy f hang a középen : Már megmagyarázták ! ) Épen olvastam a lapból a magyarázatot, — jó, hogy t. képviselőtársam közbeszólt, mert elfeledtem volna — a melyből láttam, hogy annak a rendeletnek van egy rettenetes nagy hibája, amennyiben azt mondja, hogy minden községben az összeszedett gabonát tartoznak majd a vármegye székhelyére szállítani s a vármegye alispánja fogja hónaponkint kiosztani a községeknek. Itt már világosan kitűnik
