Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-73

A Nemzetgyűlés 73. ülése 1920. évi július hó 30-án, pénteken. 103 rá a tót legény : »Prosim peknye, Pane Stuhlrichter, ja som gentleman!« (Derültség.) »Kérem, szolgabíró ur, én gentleman vagyok!« (Élénk derültség.) Hát, kérem, igen, az angol és amerikai mindenkit gentlemannek, nemesembernek néz, nem nézi a pedigréjét, hanem azt nézi, hogy dolgos, munkás ember-e. Mert a munka igazán nemesítő dolog (Altalános tetszés és taps) és azzal az emberrel, aki dolgozik, munkálkodik, ugy keli bánni, mint igazi, lelkileg nemes emberrel, igazi "gentlemannel. (Altalános helyeslés és taps. ) Valljuk meg őszintén, hogy ez az érzék — én nem általánosítok, hanem tudok sok kázust rá — hiányzott a mi közigazgatásunkban. Huber János: Most is! Giesswein Sándor: Most is hiányzik., Én nem akarom felborítani a történelmi kereteket, nem akarok felfordulást előidézni, de uj szellemet kell belehozni. S ez legyen, nem mondom, a keresztény kurzusnak, hanem a keresztény szellemnek — mert ez az igazi kifejezés — a törekvése, hogy ezt az igazi demokratikus keresztény érzést belevigye közigazgatásunknak összes szerveibe-. (Helyeslés.) Akkor nem kell félnünk a nemzetiségi kérdéstől, mert ez fogja azt igazán megoldani és megteremteni az igazi testvériséget, amely nem fog beszélni büdös tótról vagy oláhról, vagy buta svábról, hanem mindenkiben az igazi testvért látja. (Helyeslés.) Bartos János: És ezt nem báró Kürthyre bizza ! Giesswein Sándor: Két dolog az, amelyet figyelembe kell vennünk. Én azt mondom, hogy Magyarország a nemzetiségi kérdés dolgában mintegy megelőzte Európát. Nekünk volt egy bölcs államférfiunk, aki irodalmi téren is kimagasló ember volt és egész Európa területén ismert az ő neve :báró Eötvös József. Ha az ő gondolatát mindig szem előtt tartottuk volna, akkor semmi baj sem lett volna. (Ugy van!) Ennek a nemzetiségi kérdésnek a két irányító eszméje az, hogy először az állam egysége mindenekfelett megóvandó. (Helyeslés.) Ezt kell belevinnünk a nevelésbe. De ezt az államegységet soha se érezze senkisem ugy, mint egy nyűgöt, hanem érezze ugy, amint a régi római érezte, aki akárhol volt, büszkén mondotta: »Cívis Romanus sum«. Ugy érezze minden magyar ember is, akár magyar fajú, akár német, akár tót, akár román, hogy : »Cívis Hungarus sum.« (Általános helyeslés.) Ezzel párhuzamosan kell, hogy a kulturális fejlődés terén a legteljesebb szabadság biztosíttassák. (Helyeslés ba

1 felöl.) Én látok bizonyos intézkedéseket, amelyek . etekintetben nem egészen felelnek meg sem az egyik, sem a másik kívánalomnak. Nem akarok épen szemrehányásokat tenni, de jóakaratulag figyelmeztetem a kormányt. A nemzetiségi ministerium részéről megkapom én is — bizonyosan mások is megkapják — az Amtsbiattot. Nagyon okos és helyes dolog, hogy a mi német népünk részére kiadatik a törvények szövege hiteles német fordításban. (Helyeslés bál felöl.) Ez nemcsak a törvényekre, hanem a bírósági végzésekre nézve is nagyon kívánatos. Azonban, mikor megnézem a címét, a homlokán azt látom : »Oedenburg, am 18-ten Juni.« Nagyon helyesnek tartom, hogy a soproniak és a sopronmegyeiek Sopront Oedenburgnak mondják, de mikor egy hivatalos kiadványról van szó, — ez mégsem csekély dolog, — akkor tekintetbe kell venniök azt, hogy törvényeink vannak es ha valaki azt a törvényt nem is tartja helyesnek, ha revízióját kívánná is, még akkor sem szabad egy hivatalos közlönynek magát a törvényen kivül helyezni és a törvényt nem respektálni. ( Ugy van ! Ugy van !) Emellett azonban másrészről megint azt látom, hogy bizonyos kulturális törekvéseknek, — hiszen ez nemcsak ez időben, hanem sajnos máskor és másfelé is előfordult, — igazán minden politikai irányzattól ment kulturális, társadalmi egyesüléseknek gátat vetnek. Ennek szintén nem szabad megtörténnie, mert ha volt valami, ami a múlt időben megmérgezte a mi nemzetiségi kérdésünket, az az volt, hogy nem igazságosságot, nem méltányosságot, hanem kortesszempontokat követtek. (Úgy van!) így történt p. o., hogy a románoknak, akik sok munkapárti képviselőt liferáltak, annyira gazsuliroztak. (Ugy van! a baloldalon.) Nekik megvoltak tanintézeteik, gimnáziumaik, tanítóképzőik és azt látjuk, — én nem kifogásolom azt, hogy ott románul is tanítottak, — hogy mindez azt az eredményt mutatta, hogy a szellem, amelyben ezeket vezették, nem volt igazán magyar. (Wgy van! Ugy van !) Azután a jó tótoknak is eszükbe jutott, hogy nekik is kellene ám egy gimnázium. Ezeket azonban hazaárulónak deklarálták azért, mert a tótok annak idején leginkább néppárti képviselőket és a keresztény politika képviselőit küldték be a parlamentbe. (Mozgás. Egy hang balfelöl : Üldözték is őket mindig! Zaj.) Épen Hlinka nevét említette itt valaki. Azt hiszem, hogy Hlinka, aki most megmutatta, hogy jó magyar ember és Magyarországhoz ragaszkodik, sohasem jutott volna kollizióba a magyar állammal, ha annak idején is szabadon dolgozhatott volna az ő népe érdekében. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ennek igy nem szabad történnie és azért a nemzetiségi kérdés eldöntésénél az legyen előttünk az irányadó, hogy igenis mi minden tekintetben meg kívánjuk óvni a magyar állam egységének gondolatát, de másrészt a szellemi képzés terén nemzetiségeinknek igazán keresztény demokratikus alapon a kellő szabadságot akarjuk biztosítani (Helyeslés a baloldalon.) és akkor meg vagyok Győződve arról, — hiszen a csehek ugy látszik a szlávok poroszai és ugy bánnak a tót föld népével, amint bántak a po-