Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-49
158 A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. szilárduljon, akkor nem szabad egyoldalúan eljárnunk és ezért kérem ugy a kisgazda- mint a földmivelésügyi minister urat, szíveskedjenek oda hatni, hogy ezek az emberek, akiktől annakidején értéktelen pénzért elvették a vörösek lovaikat, kárpótoltassanak, vagyis, hogy a honvédelmiminister ur rendelete helyeztessék hatályon kivül, hiszen köztudomású, hogy sok helyen a vörösek nem is fizettek a gazdáknak. Kérem ezt sok ezer, talán több tízezer gazdának nevében, olyan értelemben, hogyha a lovak, amennyiben a nemzeti hadsereg szolgálatában vannak, nem adhatók is vissza, a gazdák ezért mindenesetre legalább megfelelő kárpótlásban részesüljenek. Egyébként a választ tudomásul veszem. Elnök: A kisgazdaügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaminisíer: T. Nemzetgyűlés ! Annak ellenére, hogy t. képviselőtársam válaszomat szives volt tudomásul venni, mégis kénytelen vagyok újra felszólalni, mert ugy érzem, hogy egy ujabb interpelláció hangzott itt most el, amelyre kötelességem megfelelni, (ugy van! Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársamnak hozzám intézett kérése, azt hiszem, teljesen felesleges, mert hiszen kötelességem is, de meg úgyis érzek, hogy a kisgazdaérdeket szívvel-lélekkel megvédjem. Kötelességem azonban kijelenteni azt is, hogy én nemcsak a kisgazdák ministere vagyok, hanem egyúttal a magyar államé is . . . Friedrich István : Nagyon helyes ! Szabó István (sokorópátkai) : ... s a magyar állam érdekeit épugy a szivemen kell viselnem, mint egyes kisgazdatársaimét. Sokszor »a haza mindenek előtt«, tehát a magánérdek előtt is elsősorban a haza érdeke kell hogy vezessen. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Én elismerem, honorálom, hogy igazságtalanságok vamiak ott, ahol a vörös katonák potom áron, fehér pénzen elvették a kisgazdáktól a lovakat. De amint előbbi felszólalásomban is mondottam, mi a magántulajdon szentségét tiszteletben tartjuk és ha volna kisgazda, aki kétségbevonhatatlanul bizonyítani tudná, hogy az a ló az ő tulajdona, pártjára állnék bárkivel szemben is. (Felkiáltások jobbfelől : Sok eset volt és elutasítottak bennünket !) Itt azonban, t. Nemzetgyűlés, nemcsak azokról a lovakról van ám szó, amelyeket a vörös hadsereg rekvirált és vitt el fehér pénzért, hanem szó van a Károlyi-éra alatt szerzett lovakról is, amelyeket most a hadsereg magáénak tulajdonit és •— ugy tudom — ezek a lovak vannak nagyobb számmal a nemzeti hadsereg tulajdonában. Friedrich István : És a vörös hadsereg felbomlásakor is vettek sok lovat. Ezekkel mi történik ? Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi miHitelesitették : évi május hó 28-án, pénteken. n ister: Mikor azon a végzetes novemberi napon kimondotta az akkori hadügyminister, hogy »nem akarok katonát látni«, akkor kimondták ám azt is, ha nem is olyan hangosan, olyan ünnepélyesen, de kimondták, hogy »nem akarok katonai felszerelést sem látni«, (ugy van! Ugy van!) és elprédálták a nemzet javait. Friedrich István : Tiz forintért lehetett lovat venni ! Szabó István ( sókorópátkai) kisgazdaiigyi minister : Legyünk csak igazságosak. Emlékezzünk vissza arra az időre, hogy hogyan bántak akkor a katonai raktárakkal. Akinek csak egy kicsit vastagabb bőr volt az arcán, az háromszor is jelentkezett, pedig nem is volt katona és a felszerelésből több porciót is elhozott, úgyhogy az egész falu, még az a része is, amelyről .a nóta azt mondja : »Maradt itthon kettő-három nyomorult«, az is csukaszürkében jártabban az időben. (Ugy van! ugy van! Derültség.) Ilyen volt az akkori rend, mert az volt a céljuk, hogy elpusztítsanak mindent, hogy soha többé itt a történelmi magyar állam ne tudjon talpra állani. Rupert Rezső: Azt vegyük vissza jogos tulajdonba ! Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : Épen ezt akarom mondani, t. képviselőtársam. Igazság-e az, hogy a magyar állam pénzén drágán megvásárolt lovat elkótyavetyéljék 10—20—50 koronáért, hogy azután annak a gazdának 50 vagy 100.000 koronás lova legyen? Mert ez is igy van, igen t. közjogász képviselő ur. (Élénk derültség.) Ezeket én igenis megveszem, mert orgazdáktól vásárolták potom áron, akik tehát ezt tették, bűnrészesek, (ugy van ! Ugy van !) Más lapra tartozik, hogy a vörös hadsereg rekvirált, mert akkor rabló ment a portára és azt mondta : vagy az állatot adod ide, vagy az életedet. Ha erről van szó, akkor én is teljesen pártjára állok annak a kisgazdának. (Élénk helyeslés.) Rupert Rezső: Az ilyeneket sem fogadják el ; elutasítják. Friedrich István : Egy pótrendelet van erre, még az én időmből. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister urnák Cserti József nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára a földmivelésügyi minister nevében is adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen 1) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az ülést berekesztem. (Az ülés végződili délután 2 óra 30 perckor.) Kálmán István s. k. Sziráki Pál s. k. naplóbirőló-bizottsági tagok.
